A címvédő Vipers másodszor vagy a Győri Audi ETO KC hatodszor, ez volt a nagy kérdés a női kézilabda Bajnokok Ligája döntő előtt. No meg az, hogy megtelik-e az aréna (végül 15 400-an látogattak ki), és ki énekli hangosabban és hamisabban az „Éjjel soha nem érhet véget” slágert a hangolás során.
A kora délutáni bronzmérkőzésen a Metz örülhetett, a franciák 18-12-es félidő után 32-26-ra verték a Team Esbjerget. A győztes kiléte egy pillanatig sem volt kérdéses, a Metz végig uralta a mérkőzést, és a hétgólos Zaadi mellett azonban kellett az is, hogy a dánok kapusai ezúttal is gyenge napot fogtak ki. Ketten hét lövést védtek, a szombati elődöntőben mindössze hatot – csak összehasonlításképpen a győri kapusok csak az első meccsen 18 lövést hárítottak.
A nagyobb üdvrivalgást azonban természetesen az ETO játékosai kapták, akik ötven perccel a kezdés előtt megkezdték a bemelegítést. Ott volt a három kapus között az elődöntő két hőse, Silje Solberg és Amandine Leynaud, no meg az a Laura Glauser, akit román lapok a CSM Bucurestivel boronáltak össze.
A hivatalos bemutatás még nagyobb hangrobbanást hozott, ami csodálatos volt, ahogy az egész csarnok köszöntötte Tomori Zsuzsannát, aki három BL-t is nyert győri színekben, most pedig a Viperst erősítette.
0-6-os szériával fordított a Vipers
Határozottabban és pontosabban kezdtet az ETO, ehhez kellett az is, hogy Leynaud jobban védett, a norvég támadásokban viszont Mörk – hasonlóan az elődöntő első félidejéhez – nagyon nem találta a ritmust.
A 8. percben Lukács lerohanásával 6-4-re vezetett a magyar csapat, még Katrine Lunde kapus is kijött a kispadhoz, hogy megbeszéljen valamit Ole Gustav Gjekstad edzővel. De a védelem nagyobb határozatlan volt előtte, így klasszis ide vagy oda, kiszolgáltatottan várta a lövéseket.
A 12. percben már hárommal ment az ETO (8-5), és a meccs ezen periódusában nagyon nem látszott, hogyan lehet innen felállniuk a norvégoknak. Sajnos egy kis győri segítséggel: jött egy rontott Rju-lövés, egy Lunde-védés és egy Oftedal-lépéshiba, és máris 10-10-re módosult az állás.
A rövidzárlat felhozta a Viperst, amely a 22. percre úgy vette át a vezetést 11-10-re, hogy Gullden hetest is hibázott – Ambros Martín időt is kért azonnal. A helyzet azonban nem javult, sőt a mázlifaktor mellett Lunde is feljavult, ez pedig egy 6-0-s rohamot eredményezett (10-13).
11-14-nél Blohm emberhátrányban talált be, ezért szűk három perccel a szünet előtt a norvégok is időt kértek, hogy átbeszéljék a teendőt. Gólt azonban Nze Minko szerzett (13-14), Kristiansen ziccerét azonban Lunde kivédte, az utolsó másodpercben pedig Mörk megszerezve első gólját 13-15-re alakította az eredményt.
Lunde a végére hozta magát
A második félidőt a korábban Érden is szerepelt Jerabková kezdte góllal (13-16), erre Hansen, Kristiansen és Oftedal bő egy perc alatt hárommal válaszolt, máris egyenlő volt az állás (16-16). Lüktetett a játék, újabb három és fél perc elteltével megint a Vipers ment néggyel (17-21) – mi lett volna, ha még Lunde is úgy véd, mint egy nappal korábban?
De nem védett, ennek pedig örülhetett az ETO, mert így nem szakadt le riválisától.
A norvég tábor örült, egy felhergelt, kissé ittas drukkert ugyan ki kellett terelni a lelátóról, de sokkal több oka lehetett a bosszankodásra Ambros Martínnak, aki a 44. percben, 22-25-nél időt kért és pályára küldte harmadik kapusát, Glausert.
De tudott újat húzni Gjekstad is, aki az addig csak védekező Tomorit támadásban is bevetette, hozott is két gólt a csapatának.
Hét és fél perccel a vége előtt, 29-27-es vezetésnél a norvégok, majd 28-31-nél a győriek kértek időt, és a háromgólos hátrány ellenére az utolsó öt perc sem tűnt lefutottnak. Lunde azonban akkor mutatta meg klasszisát, amikor kellett, előbb Schatzl, majd Nze Minko ziccerét is kivédte.
A vége 33-31 lett a norvégoknak, akik ezzel megvédték tavalyi címüket.
