Amikor a válogatott február 1-jén megérkezett a pekingi repülőtérre, három játékosnál mutatták ki a koronavírust. Amíg Morten Madsent két nap után kiengedték, Nick Olesen és Matthias Asperup azóta is karanténban van.
„Naponta 100-szor beszélünk egymással, annyira unatkozunk. Nemrég elkezdtem bowlingozni egy naranccsal és néhány vizes palackkal” – mesélte Olesen a dán Tv2-nek.
Azt mondta, egészen hihetetlen, hogy több mint egy hete a nap 24 órájában a szobába zárva él, és csak azokat a szkafanderbe öltözött helyieket látja, akik naponta egyszer tesztelik.
Úgy érzem magam, mint egy börtönbe zárt bűnöző. Csak szerintem egy dán börtönben jobbak a körülmények
– panaszkodott.
A dánok nem véletlenül fordultak a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz. A szállodának nehezen nevezhető szálláshelyen ugyanis botrányos körülmények voltak, a koszos szobákat sohasem takarították.
„Kaptunk egy cetlit, hogy mi magunk takarítsunk ki. De semmit sem kaptunk, nem volt porszívó, törlőrongy vagy szappan. Tilos volt a papírt bedobni a vécécsészébe, műanyag zacskóban kellett gyűjtenünk, ami aztán ott maradt. Őszintén mondom, undorító volt.”
Az étkezés még jobban megviselte. Elmondása szerint a reggeli ehetetlen volt, nem is akarta kitalálni, miből készülhetett.
Kedden a dán olimpiai küldöttségnek sikerült elérnie, hogy a két pórul járt sportolót új szállodába költöztessék abban a reményben, hogy jobbak lesznek a körülmények.
„Sajnos nem így történt. A szoba sokkal jobb, de minden más rosszabb. Az előző helyen végre elértük, hogy szobabiciklit hozzanak és tíz percet a friss levegőn töltsünk. Itt erre nincs lehetőség.
A szobámban 30 fok van, de nem akarják megjavítani a klímát, mert azt hiszik, hogy a fertőzötteknek jót tesz a meleg
– mondta Olesen.
A legnagyobb kihívás azonban továbbra is az, hogy nem tudja, mikor ér véget a karantén, hogy egyáltalán játszhat-e az olimpián.
