A 2002-es Salt Lake Cityben rendezett olimpián nem Apolo Anton Ohno volt az egyetlen, akire emlékszik a sporttörténelem. Akadt ugyanis egy olyan sportoló, aki papírforma szerint érem közelébe sem kerülhetett volna, végül mégis olimpiai bajnok lett. Íme Steven Bradbury története.
A 28 éves ausztrál teljesen esélytelenül utazott el az olimpiára. Igaz, addigra már volt egy érme, az 5000 méteres váltóval ugyanis 1994-ben a harmadik lett, de már akkor is az volt a csapat fő célja, hogy ne rontson, és bízzon abban, hogy a riválisok közül kiesik előle valaki.
Az akkor 28 éves Bradbury az előfutamból könnyedén továbbment – Knoch Balázs kárára –, majd a negyeddöntőtől jött a csoda. Ugyan a negyeddöntőben a harmadikként haladt át a célvonalon, és azt hitte, kiesett, de később a kanadaiak szupersztárját, Gagnont kizárják, mert szabálytalanul akadályozta az ellenfelét.
Bradbury bejutott az elődöntőbe, ahol kínai edzője már ténylegesen azt tanácsolta neki, hogy annyira esélytelen, hogy ne menjen bele a csatározásba, menjen az utolsó helyen és remélje, hogy kiesik előle valaki. Így is lett, a címvédő Kim Dong-sung megbotlott, ez megzavart két korcsolyázót, Bradbury pedig köszönte a lehetőséget és a második helyen becsúszott a fináléba.
Oda, ahol az amerikai Ohno, a tízszeres világbajnok kínai Li, a háromszoros világbajnok kanadai Turcotte, illetve a 2006-ban Koreának, 2014-ben Oroszországnak három-három aranyat nyert An várt rá.
Bradbury hű maradt a taktikájához, az elejétől fogva hátul helyezkedett el, és figyelte az előtte zajló kiélezett küzdelmet.
Az utolsó körben aztán előbb a kínai rivális esett ki, majd a koreai megcsúszott és elsodorta Ohnót és Turcotte-ot is. Hirtelen szabaddá vált az út Bradbury előtt, aki simán, ellenfél nélkül bekorcsolyázott a célba.
Az éreztem, hogy istenem, megvan az aranyérem. Teljesen tanácstalan voltam, nem tudtam, hogyan reagáljak, ünnepeljek vagy sem. Bűntudatot éreztem, hiszen valószínűleg még sohasem volt ilyen szerencsés olimpiai bajnok. Még jó, hogy megengedték, hogy átvegyem az aranyérmet.
2018-ban írt egy cikket az érzéseiről, amiben elárulta, a mai eszével nem állna fel újra a dobogóra, hanem mellette venné át az aranyérmet.
Bradbury nemzeti hős lett hazájában, a posta bélyeget szentelt neki, ő pedig a játékok után befejezte pályafutását, és kipróbálta magát az autósportban. Jelenleg motivációs trénerként dolgozik, emellett igazgatója az Ausztrál Téli Sportintézetnek, amely felkészíti a sportolókat az olimpiai szereplésre.
Meglepő sikere után 20 évvel a 7news televízió szakkommentátoraként segít a pekingi rövidpályás versenyeknél.
