Fájdalmasan korán, már a csoportkörben véget ért az Európa-bajnokság a társrendező Magyarország számára. Egy váratlan és kellemetlen vereséggel indult a torna az új budapesti sportcsarnok tömött lelátói előtt Hollandia ellen, majd Portugáliát körömrágós meccsen sikerült verni, végül azonban Izland ellen jött az újabb vereség (egy gólnál többel egyszer sem sikerült vezetnünk).
A 15. hely minden idők legrosszabb magyar Eb-szereplése, és kijózanító pofon az egy évvel ezelőtti világbajnoki ötödik helyhez képest, ami pedig a közelmúlt legjobb szereplés a férfiválogatottól.
A mellett, hogy a kulcspillanatokat a csoportkör egésze alatt csak minimális esetben tudta kihasználni a válogatott, a védekezésbevaló visszarendeződés sem ment flottul és időkérések maradtak bent a vesztes mérkőzéseken, feltűnő volt még, hogy mennyire középre és az átlövésekre koncentrálódott a játékunk (távolról 58-szor próbálkoztunk, 27 lövés akadt be), még úgy is, hogy világklasszis beállónk, Bánhidi Bence a hollandok ellen megsérült, a portugálok ellen pedig nem is játszott.
Húsz alatt rajtunk kívül csak a horvátok próbálkoztak, ők tizenötször. A szélről szerzett nyolc gólunk is a legkevesebb, az északmacedónok tizenegy találata a második ebben a sorban, míg például a magyar védelmet elsősorban a gyors játékosaiknak köszönhetően középen is szétszedő Hollandia is megeresztett 23 kísérletet a sarokból az Eb csoportmeccsein, amiből tizenháromszor volt eredményes.
A szövetségi kapitány, Gulyás István már rengetegszer megkapta a szélső játékra vonatkozó kérdést a jelenlegi szakmai stáb kinevezése óta, amire mindig azt válaszolta, hogy a magyar válogatott mást játszik. De talán ez sem indokolja, hogy átlagosan csak minden 15. percben érkezett a szélről magyar lövés.
Az Izland elleni mérkőzés összefoglalója:
