Milyen az optimális mester-tanítvány viszony?
Jó kérdés. A legfontosabb a feltétel nélküli bizalom. A második a kölcsönös szeretet. Az edző bízzon a tanítványában és szeresse őt. És persze viszont ugyanez.
Milák Kristóffal melyikben akadt hiány?
Nyolc évet dolgoztunk együtt. Ebből hat és fél évig kifejezetten jó viszonyt ápoltunk egymással. Az utolsó időszakban a bizalom terén eltörött valami köztünk.
Ez a törésvonal köthető konkrét eseményhez, összezördüléshez, amely mindkettőjüket megrázta?
Inkább eseményhez. 2019-ben, Kvangdzsuban én sem akartam hinni a szememnek, amikor felnéztem az uszoda órájára. A világbajnoki győzelme, a Michael Phelps megdönthetetlennek gondolt csúcsát felülmúló világrekordja óta bomlott meg valami, azóta változott meg Kristóf.
Közvetlenül a vb után, 2019 augusztusában ön adott egy hosszabb interjút lapunknak. Már akkor úgy fogalmazott: „Könyörgök a jóistennek, hogy Milák Kristóf ne csábuljon el”. Esetleg már korábban is észlelt erre utaló jeleket?
Meglehet, a hetedik érzékem jelezte előre a jövőt. Nézze, tizennégy éves kora óta dolgozom Kristóffal. Egy végtelenül kezelhető, csöndes, már-már szófukar, visszafogott fiúként ismertem meg, aki szorgalmasan rótta a hosszokat, végezte azt a munkát, amit előírtam neki.
A 2019-es világcsúcs óta megváltozott. Nem az előnyére.
Ezt követően egyre inkább azt vettem észre, önállóan akarja irányítani a dolgait, megpróbált a saját lábára állni. Ebből aztán az olimpiai felkészülés hajrájában visszatáncolt, Tokiót még megcsináltuk, de az elmúlt másfél évben már nem nevezhettük felhőtlennek a viszonyunkat.
Nem lehet, hogy egyszerűen felnőtt, 19 évesen férfivá vált a fiú?
Biztosan a fejlődésélettannak is köze van ahhoz, hogy önfejű, makacs lett, nem fogadta el a tanácsaimat. A vége felé már egyáltalán nem. Érdekes ugyanakkor, hogy a munka ment. Vagyis nem úgy kell elképzelni, hogy állandó konfliktusok közt éltünk. Az edzőnek kell vezetni a tanítványát. Neki kell lennie a motornak a program kidolgozásától kezdve mindenben. Ez nem jelenti azt, hogyha a versenyzőben kérdések merülnek fel, az baj, azt nem lehet megbeszélni. Sőt, ha jelzi, meg is kell! Ezzel szemben Kristóf másképp képzelte el a felkészülését.
Vitatkozott, elkezdett kérdezősködni, hogy mit miért csinál?
A köztünk lévő kommunikáció e téren a nullával volt egyenlő. Amikor elmondtam az előttünk álló programot, mindig hallgatott, aztán menet közben jelezte, ha nem tetszett neki valami. Nem a megfelelő időben és nem a megfelelő módon tette mindezt.
Mi nem tetszett neki?
Hol a szériaszámmal, hol az előírt úszásnemmel kapcsolatban akadtak problémái. Visszatérő bonyodalmat okozott, miért pillangózunk annyit, miközben nyilvánvalóan úgy érezte, más úszásnemben is többre hivatott.
Az olimpiát megelőző kevés versenyen ezért állt rajtkőre gyorsúszásban is?
Kétségtelen, abban is tehetséges. De mindig azt mondtam, ilyen alkattal, kvalitással a jó isten a pillangóra teremtette. Nem véletlen, hogy abban világsztár. Nem szabad kockáztatnia a biztos olimpiai aranyat a kísérletezéssel, azzal, hogy mondjuk a 200 pillangó döntője előtti napon úszik egy 200 gyorsot. Még Sós Csaba szövetségi kapitány is segített, hogy megértessük, elfogadtassuk vele: az olimpia nem a tesztelésről szól. A budapesti Eb-n 200 gyorson ötödik lett, ez döbbentette rá végül, hogy nem képes az olimpián két úszásnemben is komoly eredményt elérni. Addig abban a hiszemben élt, hogy simán át tudja ugrani azt a lécet is. Meglehet, Párizsra készen áll majd erre is, mert tovább férfiasodik, növekszik az izomtömege, ereje. Adja isten, hogy így legyen! De Tokióban még nem mertem, nem engedtem felvállalni ezt a kockázatot. Úgy érzem, az olimpiai arany, és az, hogy 100 pillangón megszorongatta, világcsúcs időre késztette Caeleb Dresselt, végül engem igazolt.
Edzéseken hogyan jelezte, ha nem tetszett neki valami? Mit jelent az, hogy „nem megfelelő módon” tette?
Mi vagy ki iránt?
Az igazán nagy sportolókra jellemző, hogy emberileg is alázatosak. A sportágukkal, az edzőjükkel, a társaikkal, a környezetükkel szemben. Ha valamiben előre kellene lépnie, az ez. A fizikai teljesítőképessége alapján már most nagy sportoló, de a szó igazi értelmében hatalmas sportember, példakép csak akkor lesz, ha ezen a téren is képes a fejlődésre.
Hogyan tudott így dolgozni?
Nem volt egyszerű. Nyeltem.
Pedagógusként persze gyakran választottam volna más megoldást, veszekedhettem volna vele edzés közben, hazazavarhattam volna, de kötött a helyzet. Az olimpia volt a végcél. Megviselt mindez.
Ezzel együtt a közös cél, az olimpiai arany megvalósult – így is. Természetesen a siker nagyobbik százaléka mindig a versenyzőé, de boldog vagyok, hogy a maradék kevésben tevékeny részem lehetett, a tanítványomat sikerült a világ tetejére juttatnom.
Vonatkoztassunk el Milák Kristóftól. Korábbi, gyakorló pedagógusként minek tulajdonít nagyobb szerepet egy 19–20 éves korára sztárrá váló sportoló viselkedésének változásában: a felnőtt férfivá vagy a korai sztárrá válás, netán az immár nyilvánvaló esélyesség, az olimpiai aranyérem terhének stressze?
Az utóbbi kettő kézenfogva jár, biztosan köze van mindenhez. Kristófot felkapta a média, sztárolták. Ilyenkor nagyon nehéz két lábbal a földön maradni. Egy olyan fiatalnak különösen, aki nehezen viseli a jó tanácsot az idősebbtől. Nyilván a környezeti hatások tehetnek leginkább sok mindenről.
Végül melyikük mondta ki a nincs továbbot? Vagy csak nyolc év után, mint egy elfáradt házasságnál, simán eleresztették egymás kezét?
Szó sincs arról, hogy bármelyikünk kirúgott volna bárkit.
2019 után megállapodtunk, hogy a tokiói olimpiáig tart az együttműködésünk, utána új időszak kezdődik. Megígértem, háttérbe lépek, átadom neki a kezdeményező szerepet. Mondja meg ő, kivel szeretne dolgozni. Ha mással, a háttérben is maradok. Ha velem, feltételeim lesznek a párizsi folytatásig. Kristóf Virth Balázst választotta. Ebben senki sem befolyásolta. Korrektül, tisztességesen megcsinálta velem ezt az időszakot. Semmiféle tüske, harag nincs bennem sem Kristóf, sem Balázs iránt, aki kiváló edzőkolléga. Sok siker kívánok nekik.
Milák Kristóf Zala György erőnléti edzővel is szakított?
Szerencsére hozzá ragaszkodik, kiválóan működnek együtt. Kristóf elismerte a munkáját, felnézett rá, mint olimpiai bronzérmesre.
Mit gondol, az olimpiai bajnoknak dr. Resch Mária pszichológusra szüksége lesz még?
A stáb összeállítása is az edző feladata. Tavaly végső elkeseredésemben én kértem Mária segítségét. Remekül dolgozott, sokat segített nekünk abban, hogy kiegyenesedjen a kommunikációnk, hogy Kristóf elég súlyos koronavírus-betegsége után is végig tudjuk csinálni az olimpiai felkészülést. Majd Virth Balázs eldönti, igénybe veszik-e a munkáját, vagy sem, esetleg más sportpszichológust választanak.
Megkönnyebbült? Netán örül is, hogy vége?
Hogy örülnék, az túlzás. Ez nem igaz. Nyolcéves munkakapcsolat ért véget. Ebből a nyolcból ötöt a tanári állásom mellett edzősködtem. 2018 novemberében Érdről a Honvédba igazoltunk, otthagytam az oktatást, és azóta csak Kristófra és az olimpiára fókuszáltam. Nem volt többé csoportom, csak Kristóf és a két, felkészítését segítő úszótársa Biczó Bence és Márton Ricsi. Rendkívüli magasságokba jutottunk így együtt, és most hirtelen nincs tovább. Ez a fajta edzői burok, munka befejeződött, más élethelyzetbe kerültem. Keresem a helyem. Van másfél évem a nyugdíjig, kiderül, addig hol és kivel tudok együtt dolgozni. Akár felnőttekkel, akár gyerekekkel.
