Golovin Vlagyimir komoly jegyzetekkel érkezett az edzésre, bele-belepillantott, hogy felidézze, mit is írt fel magának, amikor megnézte a leendő ellenfél, az Alba Fehérvár egyik mérkőzését, és annak megfelelően vezényelte játékosait támadásban vagy védekezésben.
Az odesszai születésű, de 1992 óta Magyarországon élő szakember, ha kellett, megállította a gyakorlást, elmondta, amit szerinte tudni kell a fehérvári lehetőségekről (szélsőbefutásoktól az irányítók és átlövők mozgásáig), és olyan kimért eleganciával magyarázott, hogy másfél óra alatt egy kívülálló is azt érezhette, képben van a riválissal kapcsolatban.
„Minden ellenfelet kivideózunk, néha van, hogy két felvételt is használunk. De az néha sok, mert egy-egy szituációnál felmerül bennem, hogy fontos-e egyáltalán” – mondta. Hozzátette, azért nézegeti a papírt, mert előzetesen már kijegyzetelte a fontosabb tudnivalókat, de azt mondja, a játékosok ugyanilyen szemmel néznek minden meccset, megfigyelik, ki ellen kellene támadnia és védekeznie, így az edzésen is egyszerűbb a dolga.
„Sokat visszakapok a meccseken az edzésen elhangzottakból” – állította.
Fel-felhangzott egy-egy dicséret („Bravó, gyerekek, nagyon jó!”), olykor széttárt karral jelezte, hogy az ívelt, lötty-plötty átadások helyett kemény passzok kellenek („Ezt a szart ne!”), de erősebb hang nem hagyta el a száját.
Ritkán, de előfordul, hogy felemelem a hangom. Folyamatosan ugyanabban a nyugis állapotban nem lehet lenni, néha kell némi stressz is
– vélte.
Szinte bárkit meg tudnak verni
Az MTK az eddigi 14 mérkőzéséből ötöt megnyert, kétszer döntetlent játszott, hétszer kikapott. Arra azonban büszke lehet, hogy a hét bajnokin át veretlen Debrecent legyőzte (36-33), a sok légióst foglalkoztató Kisvárda ellen idegenben nyert (26-24), január másodikán a Győri Audi ETO ellen még az 51. percben is csupán kétgólos vesztésre állt (25-31 lett végül), öt nappal később pedig úgy játszott 36-36-ot az FTC-Rail Cargo Hungariával, hogy a végén az esélyesebb riválisnak kellett futnia az iksz után.
„Tavaly a 9-11. volt a cél, öt döntetlenünk volt, lehettünk volna jobbak is. Most nehezen kezdtük a bajnokságot, de amit végre az utóbbi időben játszunk, az működik. Összeállt a csapat. A közvetlen riválisok többsége még jön hozzánk, ha tudunk pontokat szerezni, feljebb léphetünk” – mondta.
„És nem egy-egy ember nyújt száz százalék felett, hanem majdnem a fél csapat. Mindkét említett meccsünk olyan volt, hogy aki bejött a pályára, nem tudott rosszat tenni.”
Szerinte a csapat erősségét az adja, hogy van tartása, egy ötgólos hátrányt le tud dolgozni – persze nem mindegy, a mérkőzés melyik szakaszában.
„Zácsik Szandra nyári érkezése sokat lendített a csapaton, mindenki tudja, ha baj van, majd ő megoldja. Nem akarom összehasonlítani Eduarda Amorimmal, de Győrben ha valami nem működik, akkor rá hárul a feladat – ez ad tartást a többieknek. Nálunk is ugyanez a helyzet: melózunk, amíg bírunk, aztán bízunk abban, hogy Szani majd megoldja. De nem mindig neki kell, más is segíthet, hiszen a játékosok tele vannak önbizalommal. Már szinte bárkit meg tudunk verni. Ezek a dolgok fejben dőlnek el.
Zácsikkal már zajlanak a tárgyalások, egyértelmű, hogy meg akarjuk tartani, de tisztában vagyunk azzal is, hogy mások is akarják. Azért választott bennünket, hogy felépítse magát, és jó úton halad, azért dolgozik, hogy napról napra jobb legyen.
Úgy véli, egy nagyobb klubnál pszichésen és pedagógiailag lenne érdekes, hogy tudná kezelni a sztárjátékosokat, de nem hiszi, hogy óriási különbség lenne a munkában. „Biztos vagyok benne, hogy egyszer ez az idő is eljön” – mondta.
A női kézilabdában érdekesebb a játék
„Az MTK-nál ami plusz számomra, hogy nagyon sok embernek segítettem a padlóról felállni. Olyanok érkeztek ide, akik máshol kevesebbet játszottak, bár látszott bennük a potenciál, mégsem sikerült kihozni. De amikor idekerültek, segítettem nekik szintet lépni, önbizalmat szerezni” – büszkélkedett.
Akárhol is dolgozott, az első és legfontosabb célja az volt, hogy családias legyen a hangulat.
Többségében a nő akkor tud a csúcson teljesíteni, ha boldog. Ha az edzésen és otthon is megvan az egyensúly, akkor komoly teljesítményre képes. Jobban szeretek nőkkel dolgozni, mert lélekben még gyerekek. Ha sikerül őket meggyőzni, hegyeket képesek megmozgatni. A férfiaknál az emberi képesség dönt: aki gyorsabb és erősebb, az nyer. A női kézilabdában a játék sokkal érdekesebb, jobban is szeretem.
Rasmussennek hála lépéselőnyben vagyunk
Az utánpótlásról annak ellenére markáns véleménye van, hogy 2018-ban a hazai rendezésű junior világbajnokságon, majd a 2019-es győri junior Európa-bajnokságont is aranyérmet szerzett a magyarokkal.
„Komoly minőségű játékosból nincsen sok a hazai utánpótlásban. Hogy miért, azt nem tudom megmondani. A válogatottnál, ahol dolgozom, van 24 játékos, akik többsége sok időt tölt pályán az NB I-ben. De mögöttük nagy az űr, csak bízom abban, hogy jönnek majd az újabb korosztályok” – mondta.
Az általa nevelt játékosok közül sokan már kulcsszereplői voltak Kim Rasmussen világbajnoki keretének, így amikor a szövetség menesztette a dán szakembert, akkor a szurkolók őt szerették volna látni utódnak.
Az utánpótlással elért eredményeim szépek, de a felnőtt bajnokság és a felnőtt válogatott az más. Az nem ugyanaz. nem lehet összehasonlítani. Ha lenne megkeresés, akkor örülnék, és biztos vagyok benne, hogy igent mondanék.
Egyszer a véletlen már hasonló helyzetbe sodort, amikor Hajdu János lemondott, és igent kellett mondanom a juniorválogatottnak. Akkor is az döntött, hogy a csapat négy embere nálunk dolgozott, és tudtam, ha beszállok, nem hagynak cserben. A mostani felnőtt válogatott felével biztosan dolgoztam, és ismerem őket olyan oldalukról, hogy győztes típusok.”
Szerinte egyértelmű, hogy Rasmussen jó úton indult el a generációváltással.
„Majd figyelje meg, hogy a decemberi Eb-n a riválisoknál a fél csapatot nem ismerjük, mert mindenki fiatalítani kezd, hogy a következő olimpiára megfelelő kerete legyen. Mi lépéselőnyben vagyunk.”
Az edzősködés nem azonos a játékoskarrierrel
A megbízott kapitány végül Danyi Gábor, a győriek, és Elek Gábor, a ferencvárosiak edzője lett. „Egy kis vérfrissítés a lányokra jól fog hatni. Ez a magyar válogatott sokkal többet tud, mint amit mutatott az utolsó világversenyen. Biztos vagyok benne, hogy a két Gábor össze tudja rakni a csapatot, hogy a tudása legjobbját nyújtja. Rasmussen is nyilatkozta, én is ezt vallom, a magyar válogatott bárkire veszélyes lehet. Csak ahhoz más lelkiállapot kell. A vébén harminc percig játszottak jól, a románok elleni első félidőben. Nem akarok senkit megbántani, de ott valami nem stimmelt.”
Pálinger Katalin, az MKSZ alelnöke az M4 Sport Kézilabda magazinjában azt mondta, róla: „Remek szakember, de az, hogy valaki nyer hazai pályán két utánpótlás versenyt, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy felnőtt világversenyen is jó lehet… nagyon fiatal még, ő lehet a jövő embere.”
Golovin szerint Pálinger nem feltétlen az életkorára gondolt, hanem arra, hogy nincs elég rutinja és tapasztalata edzőként.
„Az edzői szakma nem azonos a játékoskarrierrel. Nem sok olyan van, aki 40 évesen befejezte és egyből sikeres edző lett. Aki hamarabb befejezi a sportot, hamarabb lesz edző, így fiatalon már rutint szerezhet ezen a téren is. Én 40 évesen még kézilabdáztam, aztán jártam végig a ranglétrát” – mondta, és alátámasztva mindezt elmondta, Elek Gábor például nála is fiatalabb fél évvel.
Titkos vágyai azonban lehetnek.
Amikor elkezdtem kézilabdázni, az volt az álmom, hogy olimpiai bajnok legyek. A szovjet válogatott a moszkvai olimpiát elveszítette, de előtte nyert Montrealban. Akkor kezdtem el játszani, jöttek a sikerek, olimpiai bajnok edzőm volt Moszkvában. Végül játékosként nem sikerült, de talán majd edzőként. Persze, benne van, hogy nekem sem jön össze, de cél nélkül nehéz élni
– mondta Golovin.
Zácsik válogatott lenne, de maradna
Edzés végén Paál László szakosztályvezető érdekes hírrel szolgált, amikor közölte a csapattal, hogy Zácsik miatt másfél hónapig nem játszanak bajnokit.
Február 21-e és április 3-a között mindössze egy meccset vívtak volna, de a szövetség jelezte, a március 14-i, Mosonmagyaróvár elleni összecsapás a válogatott összetartás miatt elmarad. Ezek szerint a balátlövőre számít a Danyi, Elek kapitánypáros?
„Tényleg nem tudok ezzel kapcsolatban semmit” – mondta a 24.hu érdeklődésére Szöllősi-Zácsik Szandra.
„Nulláról kezdtem újra, hiszen kisfiam születése miatt egy teljes évet kihagytam. Az alapozást később, augusztusban kezdtem meg, de egyből összeszedtem egy Achilles-sérülést, még cipőt sem tudtam húzni. Ezen túl vagyok, azóta nincs semmi gond. Azt nem mondhatom, hogy 100 százalékos állapotban vagyok, azt sem tudom, hol tart a kerethirdetés, de bízom benne, hogy az olimpiai selejtezőn ott lehetek.”
Elmondta, a fiatal csapat gyorsan befogadta, a rutinjával valóban tud segíteni nekik. „Azért túlzásokba nem esem, nem okoskodom bele semmibe, akkor segítek, ha kérik. A pályán érzem, hogy ha megakadunk, akkor keresnek a szemeikkel. De bennük is megvan az a tudás, hogy meg tudják oldani a problémákat.”
Arra a kérdésre, hogy tervez-e még magasabb szinten játszani, azt mondta, egy komolyabb, nemzetközi szinten is érdekelt csapat sok időt elvenne tőle, amit nem tudna a családdal tölteni.
Mivel családcentrikus vagyok, nem tudom, hogy viselné a lelkem, ha sokat lennék távol. Egyelőre jól érzem magam itt, egyéves szerződést kötöttem a nyáron, de már tárgyalunk a folytatásról, mert maradnék.
Kiemelt fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
