Amikor két éve a budapesti világbajnokságon általános megdöbbenést keltve ezüstérmet szerzett 100 méter pillangón, majd az újságírók szembesítették azzal, hogy – mintegy mellékesen – két nap alatt három junior-világcsúcsot úszott, Milák Kristóf szemrebbenés nélkül reagált:
Muszáj volt, ennyi kellett.
Azt mondják róla, imád versenyezni. Mindig, mindenhol belenőtt a csukába, amit ráadtak. Aki megfordult már uszodában, dobták be egy csoportba a sor végére, legkisebbként, az pontosan tudja: itt az ember vagy megszokik, vagy megszökik, egy a biztos, bujkálni nem lehet. Az úszás amúgy is sokkolóan őszinte sport, ott az óra, ami mindig a tutit mutatja.
2016-ban úgy lett ifjúsági Európa-bajnok 200-on, hogy a szövetség akkori szakmai alelnöke (a jelenlegi szövetségi kapitány), Sós Csaba azt mondta róla, szinte sokkoló, mennyire nem tudja úszni ezt a számot. Aztán persze hozzátette: az, hogy így is nyert, világszínvonalú teljesítmény. Azóta viszont Milák megtanult fordulni, kidelfinezni, levegőt venni, gazdaságosan, világos stratégia mentén úszni. Belenőtt a csukába.
két évvel ezelőtti budapesti vébé szezonjában még egy ifi-világbajnokságot és egy junior Eb-t is bevállalt pluszban. Aki kicsit is ismeri az úszást, pontosan tudja: ez embertelen menet. Végül hét arannyal, négy ezüsttel és egy bronzzal zárta a három eseményt.
Megjelentem itt, aztán szerényen összevertem mindenkit
– mondta a felnőttek novemberi, rövid pályás ob-ja után, de akinek volt füle rá, az hallotta, hogy mindez az egész évre vonatkozik.
Tizenhét évesen már jobb időket úszott 200 pillangón, mint Michael Phelps, aki a 2000-es olimpián ebben a számban robbant be a köztudatba egy ötödik hellyel. Ki tudja, milyen eredmény születik, ha már a budapesti vébén indulhat ebben a számban, de így legalább még éhesebb volt most, élete első olyan világbajnokságán, ahol a kedvenc számában is úszhatott.
„Olyan a helyzet, mint amikor a kiscsikóban dúl a tesztoszteron, és rugdossa a karám falát. Ha kinyitják a karámot, ott minden lesz, csak fáradtság és formaidőzítés nem” – ezt Sós Csaba mondta róla akkor, amikor újságírók felvetették, nem lesz-e sok neki a terhelés. Nem lett az.
A tavalyi Eb-n Glasgow-ban 100-on negyedik lett, ott és akkor azt csalódásnak élte meg, de ügyet azért nem csinált belőle.
Beugrottam, oda-vissza, negyedik hely. Kiértékeljük
– sommázott, persze akkor már könnyedén, hiszen pár nappal korábban a 200-at megnyerte, ezzel első aranyérmét szerezve felnőtt világversenyen.
Másfél másodpercet adott a mezőnynek, de a dolog ennyire nem volt sima, ugyanis már az előfutamokban meg kellett izzadnia. A számban négy magyar indult, de az olimpiai ezüstérmes, világbajnok Cseh László, az olimpiai harmadik Kenderesi Tamás, az ifjúsági olimpiai bajnok Biczó Bence és Milák közül csak kettő kvalifikálhatott a tizenhat közé. Ez azt jelentette, hogy már reggel ki volt zárva a lazázás, a fürdés: mindenképp komolyat kellett úszni. Milák megtette, a legjobb idővel jutott tovább, miközben az első ötben négy magyar végzett az előfutamokban. Verseny volt, igazi, és neki ez már megint baromi jól állt. Végül Biczó és Cseh kiesett, másnap pedig Milák és Kenderesi besöpörte az első két helyet a döntőben.
Olyan laza térdízülete van, mint Ryan Lochte-nak
– mondta róla a korábbi ifjúsági kapitány, Petrov Iván, márpedig az amerikai a kidelfinezés és lábtempózás koronázott királya volt a maga idejében, hogy mást ne mondjunk, traktorkerekekkel guggolt és szériázott.
A pillangónál eleve eszelősen fontos a lazaság, a görcs nélküli, kecses, technikailag tökéletes mozgás, ha pedig e mellé valaki a víz alatt is kiemelkedő, gyakorlatilag eleve nyert ügye van. „Olyan delfinlába van, amilyennel csak születni lehet” – ezt az edzője, Selmeci Attila mondta róla akkortájt, amikor berobbant.
A 200 pillangó sokak szerint az úszás királyszáma. Nem elég technikailag is tökéletesen a topon lenni, de állóképesség és izom is kell hozzá, na meg persze ész: ezen a távon már muszáj beosztani az erőt, ki kell sakkozni a leginkább megfelelő tempót, aztán pedig robbantani is, legalább kétszer.
Könnyű a csontozata, elképesztően jó a vízfekvése, a technikáját tankönyvekbe lehetne belerajzolni, de az egyik legnagyobb erénye így is az, hogy könnyen és gyorsan regenerálódik. Az edzője azt mondja, nem specialista, már ifi korábban is rengeteg számot úszott, a háttól a gyorson át a mellig terjed a spektruma, azaz nem lehet kizárni, hogy a jövőben (vissza)vált a vegyesre.
„Ott tud majd igazán játszani a tempóval, a ritmusváltásokkal. Kivédhetetlenek a támadásai” – jósolta Selmeci, és hogy nem a levegőbe beszélt, azt mutatja, hogy Milák mai fantasztikus vb-győzelme és világcsúcsa után már arról beszélt: új kihívásokra vágyik.
1:50,73. Itt tart most. Nyolc tizeddel a szuperdresszes, ereje teljében lévő Michael Phelps előtt, másodpercekkel, karcsapásokkal, méterekkel a világ felett.
Azt hiszem, ezt még emésztgetni kell.
Kiemelt kép: François-Xavier MARIT / AFP
