Miért törvényszerű az, hogy az NFL-ben feketék a legjobb futók és elkapók? Ennyire egyszerű lenne a képlet a világ legbrutálisabb ligájában? Ami biztos, korábban létezett egy íratlan szabály, miszerint az egyetemekről kikerülő, általában gyors, fizikálisan kirobbanó formát mutató afroamerikai tehetségekből kizárólag futók, elkapók és védőjátékosok lehetnek.
Annak ellenére, hogy az 50-es, 60-as, 70-es években már rengeteg afroamerikai játszott, úgy tartották, hogy mi nem tudunk egyes posztokon megfelelően teljesíteni. Ha az egyetemen mondjuk irányító, center vagy középső linebackerként értél el sikereket, a profiknál úgyis elmozdítottak onnan
– írta könyvében az NFL Halhatatlan Csarnokába egyetlen színes bőrű irányítóként beiktatott 62 éves Warren Moon.
Az első, a liga hőskorában kezdőként lehetőséget kapó fekete irányítót, Marlin Briscoe-t a szokásoknak megfelelően védőnek draftolta a Denver Broncos 1968-ban, mivel az akkori hiedelmek szerint túl alacsonynak és vékonynak tartották az eredeti posztjára. Aztán amikor néhány meccsre be kellett ugrania passzolni, még ma is álló újoncrekordot döntött. De ennyi jutott neki, többé senki nem alkalmazta a center mögött. 1976-ig játszott az NFL-ben, ahol elkapóként 30 touchdownig jutott. Mégis, nem ezért, hanem azért a pár passzért készül róla éppen film.
Csak arra emlékszem, hogy a csapattársaim és a szurkolók mennyire támogattak és biztattak. Abban az időben elég sokan aggódtak, hogy a fehér játékosok nem hallgatnak majd egy feketére, de semmi ilyesmi nem történt velem. Tudtam, hogy én nyithatok ajtót a többi afroamerikai irányítónak a ligába. (…) Aztán rájöttem, hogy a hátam mögött taktikai megbeszéléseket tartottak az edzőim a cseréimmel. (…) Soha nem magyarázták meg, hogy miért, csak a pletykákat hallottam
– mondta Briscoe az Undefeatednek. Ő később azt is megtudta, hogy akkori edzője, Lou Saban telefonált körbe a többi csapatnál, hogy ne engedjék őt irányítóként játszani.
Briscoe után valóban kinyíltak az ajtók a legtehetségesebb fekete irányítók előtt, és azóta van, aki Super Bowlt is nyert (Doug Williams, 1988; Russel Wilson, 2014), sőt akadt, akit az NFL legjobb játékosának választottak (Steve McNair, 2003; Cam Newton, 2015), és volt, ugye, akit a Halhatatlanok Csarnokába (Warren Moon, 2006) emeltek.
Nagy átlagban viszont még mindig elenyésző az afroamerikaiak aránya az NFL legfontosabb posztján. Pont ezért, ha egy-egy igazán tehetséges fiatal berobban, a téma újra és újra középpontba kerül az Egyesült Államokban.
Holott az utánpótlás adott, azzal nem lehet baj. Amerika éppen most ismerkedik a Baltimore Ravens újonc irányítójával, Lamar Jacksonnal. A 22. születésnapját január 7-én ünneplő játékos azonnal bizonyított: már az első percben kiderült, nem csak eszeveszetten fürge, de fejben és karban sem gyenge. Szemtelenül fiatal, messze nincs még kész, csiszolatlan gyémánt. Simán benne van, hogy visszahozza az elmúlt néhány évben kimúlni látszó futóirányítók korszakát.
Mintha láttunk volna már valami hasonlót korábban
Jacksonról már az egyetemen kiderült, hogy nem átlagos a posztján. Az egy dolog, hogy kiválóan passzolt, és három év alatt összesen 69 TD-t hozott össze a levegőben, ám a futóstatisztikái miatt emelkedett ki igazán a korosztályából. A távolról picit vékonynak tűnő, de 188 centiméteres magassága ellenére 96 kilogrammos irányító nem viccelt, földön még 50 touchdownt is betett a közösbe. 2016-ban meg is választották az egyetemi bajnokság legjobb játékosának.
Hiába minden szám, minden rekord és elismerés, Lamar Jacksonról csak kevesen hitték el, hogy valaha lesz olyan csapat a profik között, amelyik esélyt ad neki a franchise legfontosabb elemeként, irányítóként. Hangsúlyozandó, minden csapat (és az NFL is) óvja-védi az ezen a poszton bevetett játékosát, ma már ritkábban látni olyan tökös edzőt, aki direkt futójátékot hívna az irányítójának – ez akkor is igaz, ha az éppen gyors és tömör, hiszen bármikor becsúszhat egy komoly ütés, sérülés.
Egy-egy szerencsétlennek tűnő esetből viszont néha még profitálhat is a csapat. A középszerűségtől már egy ideje szenvedő Baltimore Ravens kezdője, a 2013-as Super Bowl sztárja, Joe Flacco megsérült, így Jackson két hete végre megkaphatta a lehetőséget a legjobbak között. Az eredmény? Őrült meccset hozott a Cincinnati Bengals elleni csoportrangadón, majd egy héttel később az Oakland Raiders sem tudta megfogni.
Első meccse kezdőként (150 passzolt, 119 futott yard):
Hát hogy is tudták volna? Teljesen kiszámíthatatlan, félelmetes fegyver. A társak szerint viszont ez nem újdonság, csupán még mindig élnek a régi reflexek, és vannak, akik nem akarják észrevenni a nyilvánvalót.
Bármelyik fekete irányító, aki így tud futni, megkapná, hogy nem tud dobni. Ő viszont tud
– utalt nem is annyira észrevehetetlenül a ma is élő rasszizmusra a Ravens cornebackje, Jimmy Smith.
Smith-nek még igaza is lehet, ám tény, Jacksonnak a passzpontossággal olykor még meggyűlik a baja. Ne feledjük, hogy egy újoncról beszélünk, aki eddig mindössze két meccset kapott, a berobbanását jelző egyéb fantasztikus mutatók mellett ez egyelőre nem akkora probléma. Különösen, ha látjuk, lábon tényleg valami egészen új szintet képvisel az NFL-ben – vagyis, hát, mintha már láttunk volna valami hasonlót 15 éve.
Egyre többször merül fel Michael Vick neve, amikor Lamar Jackson a téma. Vicket emberi cheat code-nak tartották, hihetetlen kultusza van, ha futóirányítókról beszélünk, vele kezdődik és zárul a mondat. Ha 2007-ben illegális kutyaviadalok szervezése miatt nem kerül 21 hónapra börtönbe, talán ő lehetett volna a legnagyobb sztár a saját kategóriájában, és a maga idejében. Egyes hírek szerint Jacksonnak is érnie kell mentálisan még az NFL-re, de idővel simán lekörözheti a nagy elődöt. Ezt az utóbbit nem mi, hanem éppen Michael Vick mondja.
Óvatosnak kell lennie, azért nem szoktunk annyi ütést állni, mint amennyibe ő beleállt az elmúlt két hétben. Ez nem olyan, mint amikor állsz egy helyben és védenek. Ha futsz, sérülést kockáztatsz. Én nem akarok ráijeszteni, csak azt tanácsolom, vigyázzon magára
– így Vick, aki szerint az ő rekordját, a 4737 futott yardot először Cam Newton fogja megdönteni, a végén viszont Jacksoné lesz a cím.
Newton szuper atléta, akihez a közelebbi múltból az azóta országos ősellenséggé és politikai aktivistává átalakuló Colin Kaepernick hasonlítható. Kapernicket anno visszafogták, idővel nem futhatott már annyit, a fal mögött kellett dolgoznia, ám karban nem volt elég pontos. Ha Jackson tanul Vick és Kaepernick történetéből, nem száll a fejébe a siker, és a lábmunkája mellett karban is fokozatosan fejlődik, ő lehet a következő évtized legizgalmasabb figurája.
