1986. június 21-én kevés boldogabb ember volt Montrealban Joe Murphynél. Az egyetemi bajnok Michigan State kanadai centerét választották ki az első helyen a drafton, azaz őt tartották akkor a jövő szupersztárjának. Ráadásul a Detroit Red Wings csapott le a játékjogára, így nem kellett az ország túloldalára költöznie, csak 140 kilométerrel arrébb, ami amerikai léptékkel mérve nem távolság. Ahhoz képest, hogy 1/1-es volt, elég mostohán bántak vele Detroitban, amiben az is közrejátszott, hogy olyan klasszisok álltak előtte a posztrangsorban, mint Steve Yzerman és Adam Oates. Emiatt elég sokat játszott az AHL-es farmcsapatban, az Adirondack Red Wingsben, amellyel az 1989-90-es szezonban Calder Kupát, azaz bajnoki címet nyert.
1989 novemberében egy nagyszabású, összesen hat játékost megmozgató csere keretében Edmontonba került, ám az Oilersben sem sikerült megváltania a világot az alapszakaszban, nagyon úgy tűnt, hogy végleg eljátssza a bizalmat és beáll azok sorába, akiket agyonnyom az 1/1-es választás terhe. A rájátszásban viszont fantasztikus formában játszott, 22 mérkőzésen 14 pontot szerzett, kulcsszereplője volt a Stanley Kupa-győzelemnek.
A következő szezonban, egy Detroit elleni mérkőzésen kapott egy kemény bodicseket, fejjel zuhant a palánknak. Akkor még semmi jele nem volt annak, hogy komolyabb a probléma, Murphy az Edmonton húzóembere lett, az 1991-92-es szezonban karrierje legjobb formáját nyújtotta (82 pontot szerzett az alapszakaszban) és az Oilerst meglepetésre bevitte a főcsoportdöntőbe.
Az Oilers 1990-es bajnoki címe:
A hozzá közel állók azonban azt vették észre, hogy Joe Murphy személyisége átalakult. Sokkal több vitába keveredett bele, agresszívabb lett és a jégen is egyre többet verekedett. Megváltozott. Drogozni kezdett, ivott is, nővére szerint mindezek nem következtek volna be, ha nincs az az ütközés.
2001-ig játszott még az NHL-ben (a Chicagóban, a St. Louisban, a San Josében, a Bostonban és a Washingtonban is), és ugyan csak egyszer tudta megközelíteni élete szezonját, összességében voltak jó idényei. 779 alapszakasz-meccsen 528 pontot (233 gól, 295 gólpassz) szerzett, a rájátszásban 120 találkozón 77-et (34+43).
Csakhogy egyre balhésabb lett, a New York Rangers például le sem igazolta furcsa szokásai miatt, majd amikor már a Capitals játékosaként a csapatbulit követően egy éjszakai bárban verekedett össze egy nővel, akkor véget is ért a karrierje, onnan már nem volt visszaút. Próbálta bizonygatni az igazát, de pert vesztett.
2018 augusztusában a kanadai sportcsatorna, a TSN közölt egy bő negyedórás dokumentumfilmet Murphyről, ebből derült ki, hogy évek óta egy kanadai kisváros, az Ontarióban lévő Kenora utcáin él. Egy kisbolt előtt ül minden nap órákon át, nem zavar senkit, mindenkinek sztorizgat, viszont jégkorongról sosem beszél és segítséget is csak egyetlen embertől fogad el: a korábban az NHL-ben védő Trevor Kiddtől. Ők ketten a jégen sosem találkoztak, nem is ismerték egymást, Kidd azonban, amikor hallott Murphy történetéről, úgy érezte, segíteni kell. Mégiscsak hokisok voltak mindketten.
A TSN csatorna dokumentumfilmje:
Joe Murphy beleegyezett, hogy beszéljen a TSN riporterével, neki mondta el, hogy az a bizonyos ütközés változtatta meg teljesen az életét, agykárosodást szenvedett és minden tünetét tapasztalja a korábbi agyrázkódásainak. Korábban ő is egyike volt azon játékosoknak, akik perelték a ligát fejsérülésük miatt, de aztán veszítettek.
Murphy története után ismét napirendi téma lett a NHL-ben, hogy a liga vezetőinek lépnie kellene valamit a játékosok védelme érdekében. Rengeteg korábbi hokis életét keserítik meg a fejsérülések szövődményei (a krónikus agykárosodás, a CTE más sportágakban, például az amerikai fociban, a küzdősportokban is problémát jelent), több volt játékos halála után derült ki, hogy agykárosodása volt. Olyanok is akadtak, akik depressziósak lettek és aztán túladagolásban, vagy feltételezett öngyilkosságban haltak meg.
Napjaink egyik, ha nem a legjobb jégkorongozójánank, az új Wayne Gretzky titulusnak tökéletesen megfelelő Sidney Crosbynak is kis híján derékba tört a karrierje pár évvel ezelőtt. 2011 januárjában két egymást követő mérkőzésen kapott olyan ütközést, amelyben a fejét is érte ütés, az agyrázkódásos tünetekből pedig csak nagy nehezen épült fel teljesen, többször is hosszabb szünetet kellett tartania.
Az amerikai Adam Estocletnek született egy letaglózó írása a The Players’ Tribune-ön, ami arról szólt, hogy amikor a svéd élvonalba szerződött, akkor egy edzésen az egyik csapattársa véletlenül a fejét trafálta telibe egy bodicseknél. Az amerikai agyrázkódást kapott, és bár bevállalta a szezon első nyolc mérkőzését, egyre többször gyötörte migrén, a legapróbb hangokat is ágyúlövésként hallotta és zavarták a fények is – el lehet képzelni, hogyan élt meg egy jégkorongmeccset. Mint írta, gyakorlatilag hazamenekült és a karácsony este édesanyja házának pincéjében zokogott, miközben azt találgatta, mi történik vele. Egy testi sérülést fel tudott volna dolgozni, ezzel a helyzettel azonban egyszerűen nem tudott mit kezdeni, ez nagyjából vissza is adja, mit érezhetnek a többiek, akik hasonló cipőben járnak. Később egy speciális, lényegében kísérleti megoldással gyógyították ki a posztagyrázkódásos tüneteiből, újra meg kellett tanítani az agyát arra, hogy több dologra tudjon egyszerre koncentrálni.
Adam Estoclet kálváriája:
Sok támadás éri a ligát, és elsősorban Gary Bettmant, az NHL főnökét, hogy homokba dugják a fejüket a kérdésben. Talán Murphy kisiklott élete kicsit presszionálja a szükséges lépésekre a fejeseket, mert kár lenne, ha a hoki a továbbiakban is elvesztené a sztárjait, tehetségeit, miközben meg lehetett volna tenni a szükséges óvintézkedéseket.
A nyitóképen Joe Murphy kapura tör az Edmonton 1990 decemberi, Kings elleni mérkőzésén. Fotó: Mike Powell /Allsport
