Elek Gábor, az FTC-Rail Cargo Hungaria vezetőedzője a Sport TV Mai helyzet című műsorának vendége volt. Mint ismert, a Ferencváros bajnoki címe egyetlen gólon múlt, a végelszámolásnál egy találattal volt csak jobb a Győr gólaránya a Fradinál, így az ETO ünnepelhetett végül – a győriek a Bajnokok Ligáját és a Magyar Kupát is behúzták.
Tisztában vagyunk a realitással, tudjuk azt, hogy valószínűleg csak a magyar női kézilabda-bajnokság lehet ilyen, hogy két pont veszteséggel nem tudod megnyerni. Ennél kevesebbel nem lehet elveszíteni, mint amivel nekünk sikerült.
A Fradi trénere megjegyezte, 1972-ben volt rá példa, hogy így dőljön el a bajnokság, akkor az a Ferencváros lett a második a Vasas mögött, amelynek Elek Gábor édesapja, Elek Gyula volt az edzője. A mester azon a véleményen van, hogy jó ez a lebonyolítási rendszer. Felidézte a kritikus Vác elleni mérkőzés napját (amivel egy időben zajlott a Győr-Békéscsaba találkozó).
„A mérkőzés előtt megszavaztuk, hogy akarjuk-e tudni, hogyan áll a másik mérkőzés. Úgy döntött a csapat, hogy nem szeretné tudni. Pontosabban két játékos mondta azt, hogy szeretné, 14, hogy nem, úgyhogy ebbe az irányba mentünk. Viszont a második félidőtől én már tudtam. Sokan azt mondják, ez egy óriási hiba volt, de nem volt az, mert 8-10 perccel a vége előtt összesítésben 4 góllal jobban állt a Győr, és ha mi ezt akkor tudjuk, akkor lehet, lélekben feladtuk volna. Ahhoz, hogy vissza tudjunk jönni a meccsbe, kellett az, hogy ne tudjuk, én legalábbis így látom. A végjátékban az időkérésnél tudtuk, hogy egy gól kell, de aztán jött egy félreérthető információ, hogy ez mégis kettő. Az időkérés elején erre reagáltam, de utána megjött a biztos információ, hogy egy kell, úgyhogy annuláltam, és mondtam, hogy Háfra Noncsi ne lőjön, hanem játsszuk végig ezt az akciót, mondtam is, hogy mit kellene játszani. De törvényszerű, ilyenkor lehet, ez benne maradt a fejben, és amiben szintén nem volt szerencsénk, hogy az eredményjelzőnek háttal állva kézilabdáztunk ebben a helyzetben, és Noémi nem tudta mennyi idő van hátra, úgyhogy ő elvállalt egy olyan lövést, ami kicsit idő előtt volt” – mondta Elek Gábor, aki azt is elárulta, mit mondott ezután játékosának:
Az első mondatom – és ehhez tartom is magam – felé is az volt, hogy nehogy azt gondolja, hogy ezen ment el. Ő aztán semmilyen szinten nem bűnös, sőt azt gondolom, ha egy 19 éves lány, aki egy ilyen helyzetet magára vállal, az nagyon szép jövő előtt áll. Még akkor is, ha ez nem sikerült, ő ebből biztosan nagyon sokat tanult, és ezt majd a jövőben be fogja lőni.
Az igazolások is szóba kerültek, elmondta, hogy jó embereket veszített el a csapat:
- kiemelte a visszavonuló Marija Jovanovicsot, aki fontos tényező volt, az öltöző egyik központi figurája, és a csapattársai is szerették volna, hogy folytassa az aktív játékot;
- Szekeres Klárát és Szucsánszki Zitát is megemlítette, akik szintén fontos láncszemek voltak a Fradinak;
- Laura van der Heijdentől pedig azért vált meg a klub, mert nagyobb lövőerővel rendelkező játékost szerettek volna a posztjára, és limitálva van a külföldi játékosok száma.
A Vardar széteséséről, és a macedón klub szerződtethető játékosairól is beszélt:
Utánanéztünk, milyen igényei vannak az ottani játékosoknak, és kikkel kell harcba szállnunk, ebből mi kiszálltunk. Akire mi gondoltunk, nála árban és korban nem volt összhang, másrészt én azt gondolom, érdekes történet lesz ez a Vardar játékosaival. Mert azok, akik Magyarországra jönnek, majd abból a nulla bajnokságból 12-14-16 meccset lejátszva belecsöppennek a magyar valóságba, a kemény bajnokságba, és mellette vélhetően EHF-kupát is kell majd játszani, ami nem kevesebb mérkőzésszám, mint amit tavaly a BL-ben kellett játszani. Biztosan másképp fogják ezt felfogni. Mondjuk ki, egyértelműen Penezicről beszélgetünk (aki Siófokra szerződött – a szerk.), akiről mi is elgondolkoztunk, de ott a másik oldal is, hogy a két válogatott balátlövőre nem fogunk ráigazolni egy külföldit.
A válogatott balátlövő, Klivinyi Kinga is az FTC-ben folytatja, róla is szó volt a Mai helyzetben. Ő egyelőre vállsérüléséből lábadozik, kőkemény munkát végez, és visszatérése után nagy hasznára lehet a csapatnak: „Nagyon szeretne minél előbb pályára lépni. Nagyon régi vágyam teljesült azzal, hogy ő a Ferencvároshoz igazolt. A mi gyors játékunkba, maximálisan beleillik. A struktúra, amit mi elképzelünk majdnem olyan, hogy rá lett kitalálva. Nagyon várom, hogy először épüljön fel, gyógyuljon meg, ebben nem leszünk türelmetlenek, és utána bízom benne, hogy neki most jön a pályafutása csúcsa.”
A következő szezonnal kapcsolatos várakozásait is ismertette:
Úgy indítunk el minden évet, hogy ezt a második helyet most tényleg nagyon nehéz lesz megtartani. Tavaly is gondolatban páran odaadták az ezüstérmet az Érdnek, és a vége az lett, hogy fél perccel a bajnokság vége előtt egy időkérésénél még állt a zászló, hogy bajnokok legyünk. Most sem szeretnék itt szájkaratézni, egyértelmű célunk, hogy Bajnokok Ligáját érő helyezést megszerezzünk, az előző években inkább óvatos voltam, de most én is azt gondolom, hogy reális a veszély.
