A 90-es évek legendás kosárlabdázójáról, Michael Jordanről valószínűleg azok is hallottak, akik amúgy soha az életben nem néztek kosárlabda-meccset. Egyetemes közmegegyezés, hogy minden idők legjobb játékosa. Sok minden történt azóta, dinasztiák (Los Angeles Lakers) és szupersztárok jöttek-mentek (Kobe Bryant, Shaquille O’Neal), ám Jordant és a félelmetes Chicago Bullst a mai napig egyszerre csodálják és rettegik.
Egyetlen játékos van a Földön, akinek legalább egy pici esélye van arra, hogy ebbe a képbe belerondítson. Őt LeBron Jamesnek hívják. A Clevelend Cavaliers 33 éves ikonja tizenötödik évét tapossa a ligában, és sorozatban– abszolút rekordot jelentő – nyolcadik, összességében kilencedik alkalommal játszik aktuális csapatával döntőt.
A bátrabbak tovább mennek: egyenesen azt mondják, ha megtörténik a történelem legnagyobb csodája, akár meg is előzheti a Levegő Urát.
Lehetetlen küldetés előtt
Még a télen, december végén beszélgettünk Tőrös Balázzsal, a Sport TV szakértőjével LeBron Jamesről. Már akkor, éppen a játékos 33. születésnapján arra jutottunk, hogy elképzelhetetlen, amit ilyen idősen véghezvisz.
Nincs megfelelő magyarázat arra, amit csinál. A pihenést említésből sem ismeri, a 2017-2018-as szezonban mind a 82 alapszakasz meccsen játszott. Ha most hozzávesszük, hogy a nagydöntő előtti rájátszás-meccseken is végig nyomott 14 mérkőzést, sőt az utolsó alkalommal a 48 percből 48 percet, akkor azért érezzük, hogy valami egészen különlegessel állunk szemben. Valódi egyszemélyes hadsereg, annak minden előnyével és hátrányával egyaránt.
Jamestől már megszokhattuk, hogy a falon is átmegy, ám az még nekünk is új, hogy mire képes egy olyan csapattal, amely nélküle minden bizonnyal a liga utolsó csapatainak az egyike lenne. A 33 éves szupersztár kétségkívül most vágta a legkeményebb fába a fejszéjét: a (fontos) meccseken totális csőd csapattársaival egy olyan döntőbe jutott, ahol a négy győzelemig tartó párharc során egyetlen picinyke győzelem is évezredes meglepetésként hatna.
Mindeközben James karrierje 13. rájátszásban embertelen 41.3 percet, 34 pontot, 9.2 lepattanót és 8.8 gólpasszt átlagol. Ha ez nem lenne elég, a közepesnek is nehezen nevezhető csapattársait is felhúzza, ezeket a számokat úgy produkálja, hogy mindenkit játékban tart, kvázi megbízik a körülötte lévőkben. Pedig egyértelmű, hogy ő is látja: soha nem vezetett még gyengébb csapatot döntőbe.
A szezon közben eljött egy pont, amikor megkérdeztem magamtól: most akkor nem leszünk ott a rájátszásban? Felszívtam magam, átgondoltam, és arra jutottam, hogy oké, most kapcsolok egy fokozatot, ez így nem mehet tovább. Úgy éreztem, nem tartunk semerre, tennem kellett valamit. Nem játszottunk jól, de olyan sok felnőttnek és kicsinek vagyunk a példaképei, nem teheted meg azt velük, hogy nem adsz bele mindent
– emlékezett vissza a szezon legmélyebb pontjára James a nagydöntő előtti sajtótájékoztatóján.
Az eredmény ismert, idén is a nagydöntő a végállomás, és ha már NBA-döntő, akkor ki más lenne az ellenfél, ha nem a Golden State Warriors?! A Cavaliers és az oaklandi csapat zsinórban negyedjére találkozik a fináléban, az eddigi három alkalomból kétszer Curryék örültek a végén. Az Egyesült Államokban már lemondtak erről az összecsapásról, mondván esélye sincs a Clevelandnek. És valóban, az egyetlen ok a bizalomra LeBron James.
Egy értelmetlen vita margójára
Minden a főszereplőnk ellen szól: az ellenfél minden idők egyik legjobb és legkomplettebb csapata, négy All Star-játékossal (Steph Curry, Kevin Durant, Draymond Green és Klay Thompson). Jordannek is meg kellett küzdenie felkészült, kiváló kosárlabdát mutató ellenfelekkel a saját idejében, de a Warriors más liga – ez az a polc, ahol egyedül az akkori Chicago Bulls ül.
Vitán felül áll, hogy ezt a teljesítmény valószínűleg soha, senki nem fogja tudni leutánozni. Jordan mindig akkor került elő, amikor a legégetőbb szükség volt rá, olyat tudott a kiélezett szituációkban, mint azóta és előtt senki. Mindazonáltal a szakmában azért egyre többen vallják azt, hogy James teljesítménye legalábbis megközelítette elődjét, ha pedig ezzel az előbb említett, közepesnek is alig mondható Cavaliersszel legyőzné a szupersztárokkal felálló Warrirorst, újra kellene gombolni a kabátot.
Hiába lenne továbbra is két bajnoki címmel lemaradva Jordantől, ez olyan varázslat lenne, amivel senki nem tud versenyezni. Nem született még meg az az ember, aki egy, ezt a Cavalierst döntőbe juttatná, kettő, legyőzné a félelmetes Warriorst – tán még a pályája csúcsán lévő Michael Jordan sem.
Ezt nyilvánvalóan soha nem fogjuk megtudni, de amíg világ a világ, Jamest Jordanhez fogják hasonlítani, és mindig lesznek újabb és újabb pontok egyik vagy másik mellett.
Pontosan ugyanezek az érvek most Jordan mellett. És ez így fog menni az örökkévalóságig, a média és az újságírók szeretnek ezzel a témával foglalkozni. Persze, érdemes eljátszani a gondolattal, jókat lehet egymással veszekedni, de inkább fogadjuk meg a legendás Kobe Bryant tanácsait, és élvezzük ezt a kosárlabdát, amíg tehetjük. A többi meg úgyis jön magától.
