Az antialkímia tudománya, avagy hogy lehet aranyból értéktelen anyagot gyártani. Mintha ezzel kísérleteznének Veszprémben, és közel is járnának a megoldáshoz. A Skjern elleni BL-nyolcaddöntő visszavágón már a megoldás is megszülethet. Ha kiesik a csapat, hat év után először nem kerül a BL legjobb nyolc együttese közé, és ezzel az aranybánya előtti időszak eredményességi szintjére süllyed.
A probléma forrása – az átmenet
A történet persze nem most kezdődött, hanem akkor, amikor a mostani tréner elődje, Xavi Sabate a kézilabda-szövetség szabályozása, és a szakmai helyett, az anyagi érdekeket szem előtt tartó vezetők döntései miatt, elviselhetetlenül nagy terhet vett a vállára 2016 őszén. Egyszerre kellett dirigálnia a csapatot a bajnokságban, a BL- és a SEHA-sorozatban is, ami erodálta az emberi kapcsolatokat, és a példátlan, 40 meccses évszak alatt törvényszerűen vereségeket is hozott.
A világ minden kincsének megbecsléséhez most sem áll rendelkezésre pontos információ, de a kézilabda berkein belül 700 ezer euróról beszélnek, az első német feltételezések egy milliója helyett. Tény, hogy az eladó klub, az egyik legfontosabb német kézilabdacsapat, a Flensburg évek óta stabil költségvetése húsz százalékkal megugrott a Vranjes-féle átutalás után.
A váltáshoz akkor akár komoly reményeket is fűzhettek, hiszen egy népszerű, sokra tartott BL-győztes mester érkezett az együtteshez. A spanyol iskolával többször is a csúcs közelébe került csapat átalakítását várták tőle, a játékoskeret radikális átszabása nélkül. A spanyolról a német, vagy skandináv rendszerre történő átállás a „tegnapig okos voltál, holnaptól gyors leszel” fordulattal jellemezhető legjobban, aminek az életszerűsége eleve kétségeket ébreszt.
Vranjes a lehetőségek felmérése után mértékletesen állt hozzá a feladathoz. Tudta, hogy nem lehet mindent egycsapásra megváltoztatni, ezért a fokozatos átépítés mellett döntött. A csapatnak akadtak egészen jó meccsei is, de ezek többségét a régi játékkal hozta az együttes, az új kézilabdát pedig csak a néhány új, és kevés régi, de rugalmas játékos tette magáévá.
Az idősebbektől, mint Ilics, vagy az abszolút spanyoloktól, mint a 18 éves kora óta az ibériai iskolapadot koptató Nagy László, nem lehetett gyors átalakulást remélni. A türelem csak nem akart rózsát teremni, viszont tövist igen, de ettől a célkitűzések egy aranyrudakért vett edzővel, és az előző négy esztendő állandó FinalFour részvétele után nem változhattak.
A klub vezetése a távozni szándékozó klasszis, Palmarsson lelépése és eladása után ezért újabb lapot húzott. Ezúttal a Füchse Berlin történetének legnagyobb átigazolási díj csúcsát döntötte meg. Egy olyan individualista irányítót igazolt, akit mindenki a legnagyobb tehetségek között emlegetett pályája elején, de 31 éves koráig nem tudott sztáregyüttesben megkapaszkodni, míg egyéni, így Bundesliga-gólkirályi címet viszont bezsebelt. Petar Nenadics nem csapatember, és ez Veszprémben is ismert. A szerb irányítóért kifizetett félmillió euró az elvárásokat tovább emelte, de rossz hatással volt Lékai Máté játékára, ami pedig korábban a Vranjes-korszak egyetlen egyértelmű pozitívumát jelentette.
Az első pofon
A tartalékos Kiel ellen, februárban így már vele bukott el az együttes, és hozta ki annyira a sodrából Ljubomir Varnjest, hogy kijelentse, néhány játékosában csalódott. Ekkor már a svéd szakember arról is beszélt, hogy ebben a szezonban már nem képes a csapat elsajátítani és megvalósítani azt, amit ő szeretne látni, ezért már az is megtenné, ha ugyanazt csinálnák, mint elődje alatt, csak gyorsabban.
Ezek a mondatok egy koncepció bukását jelentették, és az egyértelmű kijelentését annak, hogy a veszprémi vezetőségnek az új edzőt az új stílusával egy új, kompatibilis játékoskerethez kellett volna szerződtetnie.
A BL-csoportban elért második helyezésnél lényegesen többet mond, hogy a veszprémiek hajszálra az előző, rendkívül zaklatott szezon mutatóját ismételték, 8 győzelemmel, 2 döntetlennel és 4 vereséggel. Arra mindenki emlékezhet, hogy az együttes egy évvel ezelőtt, amikor a meccsterhelés már a normális mértékre esett vissza, az elvárásoknak megfelelően szerepelt, és a FinalFourban is kevésen múlt a még jobb eredmény. Ezzel ellentétben a szezon döntő szakasza előtt a csapat most kritikus állapotban van.
A 11 év után először elszenvedett hazai vereség a Szegedtől, és a dániai vendégjátékok történetében példátlan méretű zakó a Skjern ellen (32-25), totális mélypont, ami most már csak különleges bravúrral orvosolható.
Mi várható?
A veszprémi vezetőség hangzatos büntetéssel adott a héten nyomatékot elégedetlenségének, amikor a bajnokság végéig felfüggesztette a minimálbéren felüli fizetések kifizetését. A motiváció így biztosan meglesz, a kérdés azonban az, hogy ettől feljavul-e a védekezés és az átlövőjáték. A kinti találkozón a dán együttes játékosaihoz képest lassúnak és körülményesnek tűnt a veszprémi védekezés, míg a hatos vonalon mozgó dán fal nem hagyott helyet a betöréseknek és a beállóknak, messzire kényszerítve a veszprémi befejezéseket, ahonnan viszont alig jött veszélyes próbálkozás. Az átlövések hatékonyságának növelése érdekében most alighanem Dzsamali szolgálataira is szükség lesz.
Ha a Veszprém kiesne, a Mocsai Lajos által vezetett 2012-es csapattal érne el azonos eredményt. Csakhogy akkor még nem a Krőzus szinonimájaként szerepelt a Veszprém szó a kézilabdaszótárakban, és abban az együttesben még rendszeresen kilenc magyar válogatott játékos futott fel a pályára! A vigaszt viszont kiesés esetén is meglelhetnénk: legalább a válogatott néhány kulcsembere és a szövetségi kapitány nem a klubcsapatuk négyes döntőjével foglalkoznának öt nappal a sorsdöntő Szlovénia elleni vb-selejtező előtt.
