Az olimpiai siker titka: izom és az agy tökéletes elegye

Alig egy héttel az aranyérem megszerzését követően, amikor már kissé csillapodott az eufória, leülepedett a siker, és hideg fejjel gondoltunk vissza a férfi rövid pályás gyorskorcsolyázók hatalmas futására, a honi vízilabda egyik legendás alakjának a mondása ugrott be.

Manapság már mindenki sokat úszik, sokat gyakorolja az emberelőnyöket, sokat taktikázik, videózik. Ez az alap. Nemcsak mi, az ellenfelek is így készülnek

– jelentette ki Benedek Tibor, amikor még szövetségi kapitány korában rákérdeztek az elvégzendő munkára és a férfi vízilabda-válogatott fejlődési, kitörési lehetőségeire.

Eszünkbe jutott az, is amikor még a téli olimpia előtt Liu Shaolin Sándor Robert Carlost idéző combizmain hüledeztünk.

A rövidpályás gyorskorcsoly kifejezetten rétegsportág, nem túl sok nemzet űzi magas szinten. Pont olyan, mint a vízilabda. Lehet, hogy mindkettőben csak 8-10 csapat, versenyző van a világ közvetlen élvonalában, de azok között nyerni épp oly nehéz, mintha széles tömegbázissal bíró világsportról lenne szó.

Agyonnyom az esélyesség terhe

A világelit itt is piszok sokat dolgozik, ezért nüanszok döntenek. Csak azzal nem lehet előnybe kerülni, ha a mieink is sokat edzenek, vagy a riválisok combizmának körmérete néhány centivel kevesebb, mint Sanyié.

Afelől nem lehet kétségünk, a téli olimpiára az ellenfelek is tökéletesen felkészültek. A megfelelő edzésmennyiség és minőség, a technikai háttér a világon mindenhol az elvárható minimum kategória azoknál, akik a végelszámolásnál szeretnének az élen végezni.

A háttérben szerényen meghúzódó sikerkovács edzőnő, a kínai Csang Csing ha a Nemzeti Sportnak adott interjújában arról beszélt,  magyarországi első két évében úgy érezte, senki sem érti, mit akar. Folyamatosa kérdezgették, miért van szükség napi 7-8 óra edzésre? Hát ezért!

A tehetségen, a rengeteg munkán, a technikai háttéren – a pengékkel való bánásmód pl. –  túl azonban akad még egy kulcsfontosságú adaléka a sikernek, amelyre Benedek Tibor szintén nagy hangsúlyt fektetett, s ami

a magyar sportban rendre visszatérő téma: a mentális felkészülés.

Bizonyos versenyzőknél, sportágaknál olimpiászról olimpiászra gyakorta halljuk magyarázatként, a vártnál gyengébb szereplés oka, hogy a tét, a játékok súlya, a nagy elvárás agyonnyomta a magyar sportoló(ka)t. Nem is csak az első olimpiásokat viseli meg a nagy teher, hanem azok közül is megroppannak néhányan, akik egészen közelről is láttak már öt karikát. A tudat, hogy az aranyérem megnyerésével a sportoló hátralévő élete kerülhet sínre, gyakran elviselhetetlen béklyót rak a kezekre, lábakra.

Noha most már a kor követelményeinek megfelelően sportpszichológusok is dolgoznak a versenyzőkkel, ennek ellenére visszatérő probléma a mentális zűrzavar, amin hol jobban, hol nehezebben képesek úrrá lenni.

Elég, ha csak a riói olimpiát idézzük fel, hányszor hangzott el egy-egy kiesést követően magyarázatként, hogy „agyonnyomott a tét”?

Teljesen kiborult Tóth Krisztián

Tóth Krisztián szerint "agyonnyomja az olimpia" a magyar sportolókat.

A még egy fejben tényleg erős cselgáncsozó, Tóth Krisztián – az eddigi egyetlen magyar világranglista-vezető, aki éremesélyesként érkezett a játékokra – is megroppant a köz és a saját maga által a vállára pakolt teher alatt.

Azt sem szabad elfelejteni, hiába mennek éremvárományosként a mieink, a rivális országok versenyzői sem átallanak szintén a dobogóért harcolni, s adott esetben ezt el is csaklizni a magyarok elöl.

Az élsportban hatalmas a konkurencia. Kiváltképp a világversenyeken a kiegyenlített élmezőnyből csak a minden szempontból tökéletes állapotban lévő sportoló tud kiemelkedni. Ő is csak akkor, ha aznap tényleg élete formájában küzd.

Rövid pályás gyorskorcsolyázóink kiváltképp erősnek bizonyultak

Liu Shaolin Sándor világbajnokként érkezett Phjongcshangba, ahogy öccse, Liu Shaoang is esélyesként. A férfi váltó világkupa győztesként szintén okkal reménykedhetett dobogóban. Ezért nagy szó, hogy

• mire a váltóig eljutott a program, addigra még mindig váratott magára a magyar küldöttség első (remélt) phjongcshangi érme.
• Bár Liu Shaolin Sándor szerzett két értékes ötödik helyet, 1000 méteren azonban kizárták.
• A szintén első olimpiás öcsi, Liu Shaoang 500 és 1000 méteren is hasonló sorsra jutott.
• A Liu testvérek édesanyja a kiesések után arról beszélt, egyértelműen lelki okai voltak a kizárásnak, mondván fiai ugyan hisznek a sikerben, de komplikált feldolgozni az esélyesség terhét.

Ennyi balszerencse közt az sem lett volna meglepő, ha lelkileg olyan állapotba kerül a brigád, hogy össze-vissza csúszkálnak csak a jégen.

Ehhez képest 5000 méteren keresztül tökéletesen teljesített a váltó, abban a 6:31.971 percben – nem mellesleg olimpiai csúcsot jelentő időben – nem lehet hibát találni. A Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Burján Csaba kvartett (és a tartalék Oláh Bence) a rajt után az élre állt, később a második, majd a harmadik-negyedik helyre csúszott vissza, a hajrában viszont tempót váltott a csapat, az élre tört, Liu Shaolin Sándor pedig befejező emberként az első helyen ért célba!

Ez pedig tökéletes mentális állapotról tanúskodik, mi több, azt a hatalmas terhet is elbírták, hogy a játékok már 13 napja tartottak, mire a váltóverseny döntőjét rendezték.

Bánhidi Ákos csapatmenedzser nem véletlenül hangsúlyozta, a váltó fejben nőtt a világ fölé, a kulcsszituációkban a mieink voltak a legjobbak.

Magyarország első téli olimpiai aranyérmét nyerték meg a férfi rövid pályás gyorskorcsolya-váltó tagjai, akik bizonyították, nemcsak piszok gyorsan korcsolyáznak, de a mentális erő terén is kimagasló képességekkel bírnak.

Nem csak fizikailag, hanem fejben is utolérhetetlenek voltak, tudták, mit akarnak és ezt végül el is érték. Phjongcshangban az izom és az agy tökéletes elegyét láthattuk a jégen.