Erdei Zsolt és Kovács István a két utolsó magyar amatőr ökölvívó-világbajnok. 1997-ben, azaz húsz éve nyertek Budapesten. A később olimpiai bronzérmes (2000, Sydney), majd profi világbajnok (34-1-es mérleg, 15 címmeccs) Erdeit április 1-jén választották meg a Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MOSZ) elnökének.
Az újdonsült sportvezető már át is esett a tűzkeresztségen, miután amatőr Európa-bajnokságot és világbajnokságot is rendeztek a nyáron. A magyar csapat azonban kissé alulmúlta várakozásokat:
Mi történt a magyar ökölvívásban az elmúlt 21 évben? Mit örökölt Erdei elődjétől, a sportágat 1996-tól irányító Csötönyi Sándortól? Mi a helyzet a nemzetközi amatőr boksszal? Mi hiányzik itthon, mi kell ahhoz, hogy visszatérjenek a sikerek, újra legyen Erdeink, Kovácsunk.
Mindennek az alapja az edzőképzés
1997 óta az aranyak elmaradtak, de legalább Káté Gyula (2003, 2009, bronz) és Bedák Pál (2005, ezüst) révén három érmet nyertünk az ökölvívó világbajnokságokon. 2009, Milánó óta azonban egyetlen magyar bunyós nyakába sem akasztottak medált.
Ez páratlanul rossz széria Olyan ugyanis még sosem történt, hogy négy egymást követő világbajnokságon – a még javában zajló a 2017-es, hamburgi tornával együtt – ne álljon magyar bunyós dobogóra.
Erdei Zsolt azzal szembesült, ökölvívás terén érezhetően nagy a pangás Magyarországon. Alapvetően kis ország vagyunk, tehetségből akadhat bőven, ám nem elég megtalálni őket, egyúttal újra vonzó alternatívává kell tenni a sportágat.
Vannak, lehetnek új Erdei Zsoltok, új Balzsay Károlyok. Segíteni szeretnék nekik, de sajnos én sem tudom egyik napról a másikra megváltoztatni a világot, nem tudom egyedül kikergetni a gyerekeket a grundra. A fiataloknak újra meg kell mutatnunk, el kell tudnunk mesélni, mi mindent nyerhetnek akkor, ha sportolnak, és ne adj isten a bokszot választják. Nekem a szerelmem az ökölvívás, mindent azért teszek, hogy újra sikeresek legyünk benne. És tudom, az első lépés a megfelelő intézményrendszer mellett a hiányzó minőségi, tanult szakembergárda kinevelése, biztosítása,
– vázolja a legnagyobb problémaköröket Erdei. Hozzáteszi, a gyerekeknek motivációt, az edzőknek jelen- és jövőképet kell biztosítania a szövetségnek, de ez éveket vesz igénybe. Türelmesnek kell lenni.
Ha ha nincs jó képzés, nincs, vagy kevés a jó szakember, nem lesz jó bokszolónk sem, ezt nem nagy tudomány megállapítani. Komoly szakmai háttér kell ahhoz, hogy feltámasszuk a sportágat, de jelentem, a Testnevelési Egyetemen tizenhárman készülnek a szakedzői diplomára, ha nyolcan elvégzik, az már komoly lépés lenne előre. Csak így tudjuk biztosítani a fiataloknak a megfelelő körülményeket: komoly tudással bíró, okos, empatikus edzők kinevelésével és alkalmazásával. Elengedhetetlen, hogy a szakember a bal, meg a jobb egyenes bemutatása mellett pedagógiában, kommunikációban is erős legyen, értsen a gyerekek, a sportolók nyelvén
– mondja Erdei, aki állítja, úgy kell visszacsalogatni a fiatalokat a ringbe, hogy azok rájöjjenek: eredményeket elérni, tiszteletet kivívni bizony csak munka árán lehet. Ezt a szakmában elhelyezkedő edzőknek kell megértetni, elfogadtatni velük.
Nyilván akadnak született, és sok esetben sikeres edzők, akik ösztönből oktatnak magas szinten, de ők vannak kevesebben. Ezért nem rossz dolog az egyetem, sőt. Én is mondhatnám, hogy elég sokat láttam, tapasztaltam ahhoz a ringben, hogy oktassak, mégis iskolapadban ülök, mert úgy gondolom, jó pap holtig tanul. Sok mindent el lehet, kell sajátítani, amely később jól jön az emberekkel való munka során.
– véli Erdei, aki szerint így vagy úgy, de a magyar bokszban fejleszteni kell a szürkeállományt, mert az indítja be a vérkeringést.
A nemzetközi szinttér valóban megváltozott
Azért is nehéz megreformálni a honi amatőr ökölvívást, mert a nemzetközi szinten sincs minden rendben. A nemzetközi szövetség hétfőn még A-t mond, kedden már B-t. Kis túlzással hetente, néhol idétlenül, de minimum értelmetlenül változik a szabályrendszer, ezzel pedig kiölik a sportból az elengedhetetlen folyamatosságot. Tervezhetőség, folytonosság nélkül pedig nézhetetlen katyvaszt kap a néző, a szponzor, de a sportban dolgozó edzők, versenyzők sem tudnak előre gondolkodni.
Tényleg megállás nélkül változtatnak a szabályokon. Nyilván az a cél, hogy a sportág személyesebb legyen a szurkoló és a néző számára, de azért nem lehet mindent feladni a show érdekében. Azt aláírom, hogy az embereknek kenyér és cirkusz kell, de ahol már a versenyzők épsége a tét, ott már meg kell húznunk a határokat
– utal Erdei arra, hogy néhány éve a felnőtteknél újra levetették a fejvédőt. Ezzel nőtt a sérülésveszély, az ökölvívás klasszikus vívó jellege háttérbe szorult, a helyén pankráció, fejetlenség maradt.
Nyilván értem én azokat, akik támogatják a fejvédő nélküli bunyót, mert tényleg közelebb hozza a nézőkhöz, szponzorokhoz a bokszolót. De azért álljunk már meg! Hát gladiátorképzés folyik az ökölvívásban. Amióta nincs a fejvédő, kevesebbet adnak a technikára, ergo lassan kiölik az ökölvívásból a vívó jelleget. Jobbra-balra csapkodnak a bunyósok, ami persze, látványosabb, de sportszakmai szempontból több az értékelhetetlen meccs. Mindenki a profi világról álmodik, miközben aki az amatőrök között nem tanul meg védekezni, türelemmel lenni, majd megfelelő taktikai és ütésrepertoárral támadni, nem kerül az igazi profik közé, maximum bokszzsáknak
– mondatja Erdeiből a tapasztalat.
Tény, amióta lekerült a fejvédő, exponenciálisan megemelkedtek a sérülések. Azonban ellentétben a profi világgal, ahol az elit évente két-három alkalommal bunyózik, addig az amatőr tornákon akár két-három nap, és újra ringbe kell lépni. Kiütés után azonban orvosilag egy ideig tiltott.
Nincs csoda három nap alatt, de folyik a munka serényen
Erdei elmondja, még mindig szoknia kell, hogy elnöki pozícióban van. Nem született elnöknek, ezt már máshol is jelezte, de szeretne a sportágért tenni. Úgy véli, munkával, alázattal és megfelelő morállal újra egyenesbe lehet kormányozni a magyar ökölvívást.
Sajnos nem tudok pár hónap munka után világbajnoki címeket ígérni, de tán nem is várja ezt tőlem senki. A júniusi Európa-bajnokságon és a mostani világbajnokságon is rendkívül fiatal csapattal vettünk részt, és ahogy látom, nem vagyunk annyira lemaradva a középmezőnytől. Rengeteget kell dolgozni és fejlődni, sok munka van még hátra nemhogy a világelithez, de a második vonalhoz is. De nem érzem elérhetetlen célnak, hogy már jövőre egy lépcsőfokkal feljebb lépjünk
– vázolja Erdei a közeljövőt.
Az elnök a fejlődés érdekében a magyar virtusra, a magyar stílusra támaszkodna első sorban, mert ahogy mondja az páratlan, de nem zárkózna el az újdonságoktól sem:
Járni kell a világot, tanulni, tanulni és tanulni. Ha van rá lehetőség, miért ne mehetne ki egy-egy tehetségesebb fiatal edző az üzbégekhez, az oroszokhoz, a kazahokhoz? Figyelne, jegyzetelne, tanulna, majd amikor hazajön, átültetné mindezt a hazai gyakorlatba és továbbadná a megszerzett tudást. Ilyen egyszerű. Kerítenünk kell bevállalós, rámenős szakembereket, és akkor kinyílhatnak az ajtók előttünk, magyarok előtt.
