A Magyar Úszó Szövetségnek most kéne elengednie a Katinka személyes csatáiban való részvételt. De hogy tegye, mikor a vezetőség neki köszönheti a létét? Szülőanyjuk Katinka. Megtagadni az anya harcát igen nehéz.
Ezért is mondhatja az elnök, aki – a jelek szerint – nemcsak gyermeke, hanem titkára is Katinkának, és talán pont ezen funkciója szem előtt tartása miatt, már most több szövetségi szavazást vesztett, mint amennyit az előző elnök évtizedek alatt, hogy „az úszás és a felkészülés helyett bürokratikus akadályokkal és áskálódásokkal kell foglalkoznia a magyar úszóknak”.
Ezt a mondatot gyakorlatilag a nemzetközi szövetségnek szegezi, mintegy hibássá téve a szervezetet a feszült helyzetért. Az „úszók” pedig Katinkát jelenti, mert más egy szóval sem jelezte, hogy az új világkupaszabályok ne felelnének meg neki.
Az amúgy kiváló (és legjobb, és hagyok helyet, hogy mindenki az eszébe jutó legnagyszerűbb jelzőt beírja ide …………) úszó, aki az úszóelnök-leváltás Jeanne d’Arcja is, újabb ellenségre tör. Ezúttal viszont senki nem rohan vele kivont, fenyegető karddal, hanem csak ő irkálja a nyílt leveleket mindenfajta összúszói (vagy részúszói) felhatalmazás nélkül. Célja, hogy a teljes nemzetközi úszóéletet csakis az ő ízlése szerint alakíthassák át.
Ráadásul a legutóbbi levelében több könnyen cáfolható tétel szolgálja az egyértelmű meggyőzést.
Az úszáshoz sok tekintetben hasonlítható, de jelenleg még sokkalta nagyobb üzletet jelentő atlétika (könnyen lehet, hogy ez örökké így is marad, a vízben alig látható emóciók és küzdelem miatt) nagy nemzetközi sorozatában, a DL-ben (Diamond League) a legritkább esetben indul egy versenyző állomásonként egynél több számban. Ennél kevesebben nem lehet, az úszós tervekben szereplő 4 ennek több mint háromszorosa. (Remélem, jól számolok.) De ez még nem elég, az atlétikai sorozatban sem rendeznek meg minden számot minden helyszínen, hanem ezeket variálják, ahogy ez a mostani úszós tervekben szerepel, és amit Katinka szintén nehezményezett.
Az atlétika Hosszúja, Usain Bolt egyébként erre a sorozatra nem koncentrál. Vébék, olimpiák és egy-két jól megfizetett verseny fér bele a programjába, igaz, arcát a világ minden részén ismerik, a legnagyobb sportszergyártók számára indíthatna hosszú- és középtávú vagy akár – magáról elnevezett – sprintversenyt is a kegyeiért, mind rajthoz állnának. Szóval enélkül is megél.
Ha pedig ez Katinkáék edzésmódszere – és nem az elmaradó bevétel, hanem a megszokott felkészülési rend felborulása az igazi gond – sajnos, ki kell jelenteni, hogy egyetlen – még oly kiváló – versenyző tréningmetódusa sem élvezhet prioritást a sportág fejlesztésével szemben. Van olyan aspektus, amelyikből szomorú ez, de nehezen található meg.
Akik elolvasták a FINA marketing-, közvetítési, nevezési, díjazási és versenyrendezési szabályokra kiterjedő eredeti dokumentumát, tudják, hogy itt alapvetően sportágfejlesztésről, egy csírájában már létező sorozat felvirágoztatásának szándékáról van szó. A magyar szövetségnek pedig egy dolga lenne, megszerezni egy ilyen esemény évenkénti, rendszeres szervezési jogát.
Az anyagiakat illetően kijelenthetjük, hogy ha a hírek igazak, Magyarországon busás kártérítésben lesz része Katinkának, a kevéske veszteségéhez képest. A Duna Arénát gyakorlatilag kisajátította az úszóiskolája, szinte neki építettük. A világbajnokság reklámozásáért a sajtó szerint 60 millió forintot kap, és a legújabb információk alapján övé lehet a csillebérci tábor is. Egy reggel arra ébredünk, hogy megszűnt a hajózás a Dunán, és bontják a Lánchidat, mert zavarják Katinka kartempóját az új medencéjében.
A legszánalmasabb azonban az úszás Sorosának állandó emlegetése. Igen Gyárfás Tamásról van szó. Bármi kellemetlensége is adódna Katinkának, és a hazai szövetség vezetőinek, egyből a korábbi elnök áskálódásait vélik felfedezni.
Fotó: MÚSZ / Szaka József
Emlékszem még rá, amikor a Swimming World Magazine Katinkát doppingolással vádolta, Gyárfás pedig minden habozás nélkül állt ki mellette. Annak pedig megvolt a súlya, nem úgy mint a mostani vezetés patikamérlegen is alig érzékelhető trambulinozásainak. Ez mindössze két esztendeje történt, és akárhogy is töröm a fejem, azóta is csak egy oldalról emlékszem támadásokra.
Az persze egyértelműnek tűnik, hogy Gyárfás nem szeretetre méltó. A legtöbbek értékítélete alapján még tán Boldoghoz, a születése előtt zombivá vált albínó kabalakutyához képest sem.
Nem szerencsés e tekintetben is a babérjaira törni.
Kiemelt kép: MTI / EPA / Patrick B. Kraemer
