Bő másfél nappal a vasárnapi rettenetes síbaleseted, és az éjszakai műtét után, hogy érzed magad?
Fekszem az ágyban és pihenek. A műtét jól sikerült, holnap kezdődhet a rehabilitáció – válaszolt meglehetősen higgadtan, már-már vidám hangsúllyal Miklós Edit.
Azonnal? Magyarországon, ha valakit megoperálnak, még napokig fekszik mozdulatlanul az ágyban, miközben az izomzata totál leépül. Ausztriában másképp van ez?
Nem tudom, itt általánosságban, hogy működik, de engem kedden már a kórház gyógytornásza és Zakariás Éva, a fizioterapeutám kezelésbe vesz. Persze ehhez sok ember segítsége kellett. Műtőorvosomon, Dr. Schenken kívül sokat köszönhetek a biztosítómnak és a szövetség munkatársainak is.
Az erőnléti edződet is Zakariásnak hívják, pont, mint a fizioterapeutádat.
Csíkszeredai ő is. Zsolt a bátyja.
Az első hírekkel ellentétben kiderült, hogy dupla feladat vár rá, két lábat kell újra formába hozzon. Mit szóltál, hogy a bal lábad is megsérült?
Azért azt éreztem, hogy lehet ott is valami gond. Sajnos aztán be is igazolódott, a bal térdemben is elszakadt az elülső keresztszalag. Így kicsivel nehezebb lesz a rehabilitáció. Az elején a balt terhelhetem jobban, utána már a jobbat is. Egy hetet maradok még itt, itt kezdem el a munkát, majd Évával hazautazunk és otthon folytatjuk.
Megnézted már az esésről készült felvétel?
Egyszer belepillantottam röviden. Láttam mi történt.
Mazochista vagy?
Nem. Éppen azért pillantottam bele, mert kíváncsi voltam. Egyszer megnéztem, de nem folytattam.
Mire jutottál, mi volt a hiba, ha volt egyáltalán?
Talán az, hogy ahol megcsúsztam, még kemény volt a pálya, és a frissebb hóba érkeztem, ahol elakadt a léc és ettől repültem még egyet. Attól lehetett az egyik szakadás, a leérkezésnél pedig a másik.
A mentés hogy zajlott? Vannak emlékeid?
Leszállt a helikopter, beleraktak a mentőzsákba és azonnal beadtak egy nyugtató injekciót. A legrosszabb az volt, hogy ettől elkábultam és még jelezni sem tudtam, hogy összeszorultak a hörgőim, nem kaptam levegőt rendesen a sokk miatt.
Banálisnak tűnik a kérdés, de észlelted, hogy cirka 200 méter magasan reptetnek a levegőben?
Erre nem emlékszem. Ahogy beszélgetünk, visszajön az érzés, de nem voltam teljesen magamnál. A következő emlékem az, amikor beraktak a mentőkocsiba, mert akkor sem kaptam levegőt. Az megvan, hogy kijavíttattam a nevem, mert th-val írták Pongauban, mielőtt koponya CT-t csináltak, meg a lábaimról MR-t.
Aki két lábon 120-szal száguld, annak ez benne van a pakliban?
Tudjuk, hogy természetes velejárója a lesiklásnak a sérülés, de ettől még mindenki tart tőle.
Hogy lehet ezt feldolgozni? Sportpszichológus segítségét igénybe veszed majd?
Vura Márta eddig is segített, most is rá támaszkodom majd.
Csak azért kérdem, mert, ha már hasonlatot kell mondanom, a Forma-1-es pilótáknál is problémát jelent egy-egy baleset után, hogy újra a határon tudjanak menni.
Az elején biztos nem lesz egyszerű, de az elején sokat fog segíteni Márta és Stefan, az edzőm. Idővel visszajön az érzés. Nekem már több nagy, veszélyes, látványos bukásom volt. Azokból is visszajöttem, ebből is vissza fogok
Szüleiddel beszéltél, mit szóltak?
Szomorúak, de biztatnak. Kitartás, azt mondják.
Sokan üzentek neked?
Rengeteg, megszámlálhatatlan jókívánságot kaptam, nem is gondoltam volna, hogy ennyien aggódnak értem. Ez jó érzéssel tölt el, erőt ad.
Mi a prognózis, mikor állsz először lécre?
Szeptemberben újra síelni fogok.
