Szerda hajnalban elkezdődik az észak-amerikai kosárlabda-bajnokság alapszakasza, a címvédő Cleveland Cavaliers a New York Knickst, fogadja. Lesz még Portland Trail Blazers-Utah Jazz és Golden State Warriors-San Antonio Spurs meccs is, azaz rögtön elég erősen indít az NBA.
Bár még fel sem dobták a labdát, azt már most kijelenthetjük, hogy ez a szezon más lesz, mint amihez szoktunk az utóbbi időben.
Persze korukból adódóan is számítani lehetett erre, de azért így egyben erős volt ez a nagy bejelentéshullám. Kicsit olyan, mintha az embert otthagyná az első szerelme, és bár megpróbál emelt fővel túllépni a kapcsolaton, azért időnként a sarokba kuporodva sírja vissza a régi szép időket. Ez jelen esetben a highglight-videók rongyosra nézését jelenti. Garnett 1995-ben, Brynat 1996-ban, Duncan 1997-ben érkezett a ligába, szóval tényleg lezárult egy korszak.
A szupercsapat
Az élet nem áll meg, még az NBA-ben sem és bár elég kétszereplős idénynek indul a mostani, azért nem lehet azt mondani, hogy unalmas nyolc hónap elé nézünk. Azt már szögezzük le az elején: ha nem a Golden State Warriors, vagy a címvédő Cleveland Cavaliers ünnepel majd a júniusi nagydöntő után, az meglepetés lesz.
Azért a GSW-t vettem előre, mert egy igazolással létrejött ott A szupercsapat. Bár be kellett áldozni két kezdőembert (Harrison Barnest és Andrew Bogutot), de így befért a költségvetésbe Kevin Durant. Már leírva is elég félelmetesen hangzik, hogy Stephen Curry, Klay Thompson, Draymond Green és Durant egy csapatban játszik, az előszezonban meg is villantották, mire számíthatnak az ellenfelek: semmi jóra.
A világ legfarokméregetősebb ligája az NBA, még a legpattanásosabb foteldrukker sem nézi jó szemmel, ha egy sztárjátékos csapot-papot hátrahagyva átmegy egy erősebb csapatba. Különösen az számít megfutamodásnak, ha oda igazol, amelyik riválist nem tudta legyőzni.
2007-ben draftolta le a Seattle Supersonics, amiből aztán Oklahoma City Thunder lett. Volt a szezon legértékesebb játékosa, négyszeres pontkirály, járt nagydöntőben az OKC-vel, bajnok azonban sosem volt. Az előző nyugati nagydöntőben 3-1-es előnyből kaptak ki a GSW-től, ez volt az utolsó csepp a pohárban, inkább nem írt alá új szerződést, hanem váltott. Hogy ez a döntés végig fogja kísérni innentől kezdve a karrierjét, az biztos, de ha bajnok lesz a Golden State-tel, akkor gondolhatjuk mennyire fogja érdekelni a sok kritika.
A GSW az előző szezonban elkövette azt a hibát, hogy mindent alárendelt annak, hogy megdöntsék a Michael Jordan-féle Chicago Bulls 72-10-es alapszakasz-rekordját. Sikerült, 73-9 már az új csúcs, más kérdés, hogy ez nem párosult bajnoki címmel. Steve Kerr csapata mindenesetre megtanulhatta, hogy a kevesebb néha több, nem fognak most holmi rekordokkal törődni, minden erejükkel a nagydöntőre és az oda vezető útra fognak koncentrálni. Lesznek buktatók:
- ilyen kiemelt figyelmet csapat még nem kapott (na jó, talán a Lakers, amikor Dwight Howard és Steve Nash odaigazolt, de az a sztori hamar kifújt),
- ez a nagy figyelem okozhat problémákat a kereten belül,
- az egyik sikerkovács, a másodedző Luke Walton elment főedzőnek a Los Angeles Lakershez,
- és eleve, a szupercsapatokat mindenki le akarja győzni,
de mindezektől függetlenül ez a GSW bír olyan mély kerettel, vannak annyira rutinosak már a játékosai, és kapott egy akkora pofont az előző szezonban (3-1-es vezetésről bukták el ugye a finálét), hogy valami csodának kell ahhoz történnie, hogy ne ők legyenek ott nyugatról a 2017-es döntőben.
Clevelandi fesztiválhangulat
Annyit dicsértem már a Warriorst, hogy azért illene pár szót ejteni a címvédőről is. A clevelandi játékosok becsülettel végigfélpucérkodták és ünnepelték a nyarat, vagy ha más nem, JR Smith megtette helyettük. Ő annyira belement a bulizásba, hogy közben elfelejtett hosszabbítani, ami miatt már LeBron James is kezdett bepipulni.
Smith aztán nagy nehezen csak aláírt, így a csapat magja összességében egyben maradt. A csereirányító Matthew Dellavedova hiányozni fog, az ő – mondjuk ki – mocskos játéka elengedhetetlen kelléke volt a bajnoki címnek. Chris Andersen és Mike Dunleavy személyében két sokat látott veterán érkezett, ha bírják sérülések nélkül, akkor dobnak majd a Cavs játékán.
LeBron James teljesítette hazatérése legnagyobb célkitűzését: bajnoki címig vezette a Clevelandet. Innentől kezdve már azt a kis miami félrelépést is megbocsájtják neki Ohióban. A fentiek alapján az is látszik, a nyomás a GSW-n van, ha nem szerepel le a Cavs, akkor már nagy probléma nem lehet. Keleten azért még mindig kiemelkednek, szóval a rájátszásig nem lesz túl sok aggódni valójuk.
És a többiek
A két bajnokesélyes mellett érdemes lesz odafigyelni a Tim Duncan-éra utáni Spursre, ami a lehető legjobb pótlást találta meg Pau Gasol személyében. Gregg Popovich amúgy is mindig képes az ingujjából előhúzni egy látványos kosárlabdát játszó csapatot, ezzel most sem lesz probléma.
Akinek a showtime kosárlabda a kedvence, az bizony a Los Angeles Clippers meccseit nézze. Amellett, hogy elég szórakoztató, ahogy Chris Paul labdáit a csarnok tetejéről aláhulló Blake Griffin és DeAndre Jordan bezsákolja a gyűrűbe, vélhetően a mostani az utolsó dobása Lob Citynek, mielőtt atomjaira hullana. Egy sebzett vad pedig mindig érdekessé tudja tenni a versenyt.
A portlandi Damian Lillard arra készül, hogy ő legyen a szezon legértékesebb játékosa. Ez még Steve Kerr szerint is sikerülhet neki, úgyhogy érdemes lesz rá odafigyelni. Meg amúgy is, a Trail Blazers az előző szezon legnagyobb meglepetése volt, ahhoz képest, hogy a mezőny végére várta őket mindenki, ötödik helyen bejutottak a rájátszásba, ott ráadásul mentek is egy kört, a GSW ejtette ki őket.
A one man show kedvelőinek az Oklahoma City Thunder lesz a tökéletes választás, ahol az egyedül maradt Russell Westbrook videójáték-statisztikákat fog felpakolni a táblára meccsről meccsre. És ezzel nem fognak túl sokra menni.
Keleten egy régi-új szereplőt köszönthetünk a jó csapatok közt: a Boston Celticset. A bostoniak megszerezték Al Horfordot, és bár nem feltétlen emiatt, de hosszú évek óta most a legerősebb a keretük, az előző szezonhoz képest biztos előrelépnek és már akkor sem voltak rosszak.
A Toronto Raptors eddig szép volt, jó volt, most azonban vízválasztó szezonhoz érkeztek. Valamit villantani kellene Jonas Valanciunaséknak, és ez elég nagy teher, több franchise bicskája is beletört ebbe a mutatványba.
És meg kell említeni még Dwyane Wade-et, aki hosszú évek után hazatért: 2003 óta játszott a Miami Heatnél, nyert nekik három bajnoki címet, 34 évesen azonban visszatért szülővárosába, Chicagóba. Mögötte pedig romok maradtak Floridában, főleg, hogy Chris Bosh nem kapta meg a játékengedélyt a klub orvosaitól (korábban vérrögöt találtak a tüdejében, azóta megy a huzavona), így a nem olyan rég még a döntő állandó résztvevőjének számító aranygenerációból Udonis Haslem maradt hírmondónak. Ő 36 éves.
