A történet igazából már 1976-os ötkarikás játékokkal megkezdődött, hiszen a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok először akkor csapott össze az olimpiatörténetben, akkor még a rendezésért, hiszen a négy évre rá következő 1980-as olimpiát Los Angeles ellenében Moszkva kapta meg.
Oda viszont nem utaztak el a nyugati államok és sportolóik, arra hivatkozva, hogy 1979-ben Szovjetunió bevonult Afganisztánba. Válaszul – vagy nem válaszul, ez kiderül a könyvből – 1984-ben a szocialista államok mondtak nemet a Los Angeles-i játékokra – Románia és Jugoszlávia kivételével -, így megkezdődött az adok-kapok.
A globális “összecsapások” mögött azonban, ami sokkal fontosabb, egyéni sorsok álltak, hiszen erejük teljében lévő sportolók maradtak le ezzel életük egyik nagy lehetőségéről.
Fotó: MTI / MTVA
Így volt vele Stefanek Gertrúd olimpiai bronzérmes tőrvívónk is, aki 1980-ban csapatban állhatott fel a dobogóra, egyéniben pedig 26. lett. 1984-ben, nem sokkal az indulás előtt viszont úgy tűnt, egy sérülés révén lemarad az ötkarikás játékokról, ám később azzal kellett szembesülnie, hogy nem emiatt kell itthon maradnia – olvasható majd Radványi Benedek ősszel megjelenő könyvéből, amely a bojkott előjeleit és utózöngéit is feldolgozza.
“Moszkvában halálosan boldog voltam, hogy egyáltalán ott lehetek, még ha ifjúkori lendületemet kicsit meg is törte, hogy a régi nagyok állították, példátlan, hogy a politika ilyen szinten beleszóljon a játékokba. Bár én akkora mámorban voltam, hogy nem is nagyon akartam foglalkozni a részletekkel, s a bojkott akkor nem nagyon ritkította meg a mezőnyt, az NSZK-t leszámítva az összes vívónemzet ott volt. Ezzel szemben amikor ’84-ben jött a válaszcsapás, a románokon kívül mindenki itthon maradt. Ezek miatt aztán súlyos hiányosságokkal kellett nekünk abbahagynunk az aktív sportot” – mondta a szerzőnek Stefanek, aki 1988-ban viszont már ott volt Szöulban, és csapatban ismét bronzig jutott – aktuális világbajnokként -, egyéniben pedig hatodik lett.
Fotó: MTI
“Olyan nagy volt a kiesés – utalt az említett sérülésre -, hogy a cél érdekében dupla energiát kellett beletennem. Május-júniusra már teljesen topon voltam, és a hosszú kiesés miatt erős pengeéhségem lett. Full tele voltam adrenalinnal, baromira készültem az olimpiára. Nem is tudom elmondani, mit éreztem, amikor Kulcsár Győző hamuszürke arccal bejelentette két vagy három héttel az indulás előtt, hogy nem megyünk. A forró vizet a kismalacra tipikus esete. Gerevich Pali rögtön mondta, hogy szevasztok, abban a minutumban, ahogy ez elhangzott, fogta a cuccát, bedobálta a zsákba és hazament. Azzal a lendülettel abba is hagyta. Sokan tettek hasonlóan.”
Stefanek Gertrúd így az olimpia hiányában a szocialista országok sportolóinak kiírt Barátság-versenyeken bizonyíthatott. Itt két aranyat zsebelt be, egyéniben és csapatban, Kovács Edit, Jánosi Zsuzsa, Győrffy Katalin és Szőcs Zsuzsanna oldalán, de ez sem kárpótolta vívónkat.
A készülő könyvben így jellemzi a történteket: “Olyan volt, mint amikor utazol egy repülőn, és azt mondja a pilóta, hogy emberek, baj van, nem tudom letenni a gépet. Egy ilyen általános döbbenet, rémálommal összehasonlítható furcsa érzés kerített hatalmába, mint akit letaglóztak. Mondtam magamban, hogy ez biztos nem igaz, és nem is velem történik, úgyis ki fogunk menni. Nem visítozott, és nem is csapkodott senki, dermedten kérdeztük egymást, hogy ez megtörténhet? Mint amikor váratlanul gyomorszájon rúgják az embert.”
