Sport

Egy álma vált valóra az ejtőernyőző mozgáskorlátozottnak

ejtőernyőzés (ejtőernyőzés)
ejtőernyőzés (ejtőernyőzés)

Egy szklerózis multiplexes 55 éves francia férfi lett vasárnap az első mozgáskorlátozott személy, aki ejtőernyős ugrást hajtott végre a világ legmagasabb hegye, a Mount Everest oldalában.

Az idegrendszer degeneratív betegségében szenvedő Marc Kopp 7010 méteres magasságból, egy helikopterből ugrott ki ejtőernyővel, majd egy 3800 méteres magasságban fekvő légi fel- és leszállóhelyen, a Mount Everesthez legközelebbi repülőtéren ért földet sikeresen.

Az amúgy többnyire kerekesszékkel közlekedő vagy botjára támaszkodó férfi gyerekkori álmát valósította meg az ejtőernyős ugrással, amelyet egy gyakorlott extrémsportoló és bázisugró, a francia Mario Gervasi segítségével, vele közösen hajtott végre.

Marc Kopp
Fotó: AFP

Marc Kopp indulás előtt azt mondta, ugrásának célja, hogy a remény üzenetét küldje mindazoknak, akik az övéhez hasonló betegségben szenvednek.

A szklerózis multiplex a központi idegrendszer degeneratív betegsége, amely egyre nehezebbé teszi az agy és a szervezet többi része közti kommunikációt. Koppnál 13 éve, látásproblémákkal jelentkeztek az első tünetek. A jobb oldalára mára teljesen lebénult férfi szinte semmiféle fizikai tevékenységet nem képes kifejteni.

Amikor a sérült segít

Philippe Pozzo di Borgo nevét kevesen ismerik, de ha azt halljuk, hogy őróla mintázták az Életrevalók című film egész testére béna főhősét, már többeknek leesik a tantusz. A filmben a gazdag, de testileg sérült főhős egy börtönből szabadult ápoló, később már barát oldalán tanulja meg újra élvezni, élni az életet. Ahogy a vlaóságban is így történt: az arisztokratikus, gazdag cslaádból származó, 42 évesen baleset következtében lebénult Pozzo di Borgo a börtönből szabadult Abdel Sellou oldalán született újjá. Pedig igencsak mélyről kellett feltámadnia: balesete után három évvel felesége rákban halt meg. Aztán jött Sellou, és Pozzo do Borgo nem félt rábízni életét – a rossz hírű párizsi külvárosi negyedből érkező algériai bevándorlót pazar lakosztályába is befogadta (Sellou még viccelt is ezzel: “Korábban olyan lakásokba jártam, mint Philippe-é, csak nem az ajtón, hanem az ablakon”). (El tudjuk képzelni, ahogy egy hasonló cipőben járó telki milliárdos felvesz egy mátészalkai cigány ápolót?) A két férfi azóta is jó barátságban van, de már nem élnek együtt. Pozzo di Borgo könyveket ír, és hittel vallja, a sérült, rokkant emberek csak arra hívják fel a figyelmet, mindenkinek szüksége van segítségre, egyedül senki sem tud boldogulni – és a férfi a könyvei bevételéből a rokkantaknak és ápolóknak közös hajlékokat építő Simon de Cyrène (azaz cirenei Simon, a férfi, aki Jézus keresztjét vitte egy darabig a passión) szervezetet támogatja.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik