Nemzetközi sportmenedzsment konferenciát szervezett a Hegyvidéki Önkormányzat és a MOM Uszoda és Sportközpont. Nem először, évente szeretné megrendezni az eseményt.
A hallgatóság között sportvezetők, a sportszervezetekben dolgozó szakemberek is helyet foglaltak, ott volt például Benedek Tibor, Gergely István és Skaliczki László is.
Több előadásban voltak olyan elemek, amelyek érdekesek lehetnek az átlag sportrajongók számára is, így ezeket foglaljuk most össze.
Versenyképesség: hol állunk a nemzetközi versenyben? (előadó: Sterbenz Tamás, tanszékvezető, egyetemi docens, Semmelweis Egyetem TSK, sportmenedzser szakcsoport, kosárlabdaedző)
Volt egy remekül sikerült londoni olimpiánk, és azóta bizonyítottak a magyar sportolók az úszó-, a vízilabda-, a kajak-kenu világbajnokságon, és lett aranyunk a birkózó- és a vívó-vb-n is, ugyanakkor nem árt megemlíteni: a cselgáncsozók világversenyén érem nélkül maradtunk.
A teljesítmény egy idő után nem növelhető tovább, így nem magunkkal, hanem az ellenfelekkel kell versenyezni – a legtöbb sportágban. A kutatások azt mutatják, a versenyképességhez nemcsak az élsport, hanem a szabadidősport és a látványsportok minőségi egysége szükséges. Míg az elit sportágakban az európai élmezőnyben vagyunk, addig a látvány-csapatsportágakban és a szabadidősportban a középmezőny végén.
A konferencia előadói az első sorban
Fotó: mob.hu
A magyar sport két irányt követ: a csapatsportok az emberek figyelmét szeretnék megnyerni (ez sok esetben sikerül, a férfi kosárlabdának például a vidéki csarnokokban), az elitsportok pedig eredményekre törekednek. A két irány közötti ellentmondást nehéz feloldani. Azt is, hogy vannak olyan sportágak, amelyek lényegében nem találkoznak a magyar társadalmi valósággal – csak a világversenyek idejére.
Az eredményességet és az emberek figyelmét egyszerre utoljára az Aranycsapat és Puskás Ferenc tudta egyszerre fenntartani Sterbenz szerint, bár ebben némileg vitatkoznánk az előadóval (itt a vízilabda-válogatottra és olykor a kézilabdára gondolunk).
A sportban az előadó szerint a korlátozott racionalitás elvét kellene követni az ösztönzési rendszer tekintetében: nem reális, hogy egy labdarúgó könnyedén lazulhat egy NB III.-as meccsen is, mert tudja, a pénzt úgyis megkapja, ráadásul sokan csak az NB I.-et tűzik ki maguknak célként.
Az eredményesség javítása érdekében Polgár László sakkban alkalmazott elvét érdemes vallani: erős ellenfelekkel kell a lehető legtöbbet versenyezni.
Létesítményfejlesztés: iránytű a stadionépítéshez (előadó Alastair Graham, igazgató, KPMG Hungaria Kft., Sport Tanácsadási Divízió)
Alastair Graham kint volt Amszterdamban a holland-magyar meccsen, cégével rendszeresen adnak tanácsot futballklubok eladásához, stadionok építéséhez. Emlékeztetett arra, hogy Európában elöregedőben vannak a létesítmények, jelentős számuk már 50 évnél öregebb, de a 30-at is elhagyta jó pár neves stadion.
Ilyen értelemben jogos lehet a hazai fejlesztés, de vitát nem nyitott a szakember, már csak azért sem, mert teljesen változóak a stadionok tulajdonviszonyai szerte Európában – valahol az állam, valahol a klubok a tulajdonosok, és van, ahol valamelyik fél bérbe adja, és üzemelteti azokat.
A stadionok mindennapjait illetően Graham azt mondta, míg korábban az volt a cél, hogy a televíziós közvetítéseken minden lássunk, most az a cél, hogy a stadionban kapjunk meg mindent.
Egy stadion felépítésénél ma már elengedhetetlen, hogy minden szereplőt vonjanak be a tervezési folyamatba. Angliában például többször előfordult, hogy a szurkolók nem voltak elégedettek az elkészülő stadionnal, a Liverpoolnál, a Chelsea-nél és az Evertonnál is tudnának erről mesélni.
Berlinben is elmaradt eleinte az egyeztetés, a drukkerek nem akartak új stadiont, így végül a régit újították fel, és parádésra sikeredett a végeredmény.
Alastair Graham szerint a tervezést mindenképpen független szervezetre kell bízni, ne a klub készítse el, mert az elfogultság és a nem reális helyzetfelmérés károkat okozhat. A részletes tervezési folyamat alatt kell eldönteni, hogy a stadion egy vagy több céllal épül fel.
A részletekben az ördög is megbújhat: a Manchester Unitednál például akusztikai szakértőt kellett felvenni, mikor kiderült, a drukkerek hangja elveszett a stadionban.
Egy stadion felépülése segíthet a környezetének megújulásában és életet is lehelhet bele. Érdekesség, hogy egyre több olyan stadion épül a világon, amely nem a város szélére kerül, hanem egy-egy városrész közepébe.
Szerinte az igények folyamatosan változnak, így a rugalmasságot meg kell hagyni egy stadionépítés és üzemeltetés során. Ahhoz, hogy egy stadion sikeresen működjön, a KPMG igazgatója szerint közmegegyezés szükséges, de a tapasztalatok szerint létezik az „új stadion hatás”. Ez azt jelenti, hogy függetlenül az eredményektől, egy új stadionba több ember megy ki, így várhatóan Magyarországon is több néző lesz Debrecenben és a Ferencvárosnál.
Állam: merre tovább, magyar sport? (előadó: dr. Simicskó István, a sportért és ifjúságért felelős államtitkár, EMMI)
A magyar kormány stratégiai ágazatként tekint a sportra, ennek elemeit ismertette az államtitkár. Szerinte a sportról bűn lemondani, annak összetartó erejéről sem ildomos, és az sem járja, hogy a kormány csak akkor végzi jól a dolgát, ha a magyar labdarúgó-válogatott győz.
Szerinte nem elvárható 2013-ban, hogy a gyerekek libalegelőn focizzanak, így a sportpályák építése igenis fontos. Támogatni kell viszont a szabadidősport-rendezvényeket, ugyanis a magyar társadalom mindössze 7 (!) százaléka sportol heti rendszerességgel.
A mindennapos testnevelés, a TAO-támogatási rendszer bevezetése, a 400 tornaterem felépítése, a 16 kiemelt sportág támogatása és az állami edzők rendszerének kiépítése mellett Simicskó István bejelentette, hamarosan bevezetik a Sportcsillagok ösztöndíját. Több mint száz, egyetemen és főiskolán tanuló, tehetséges sportoló jut majd havi támogatáshoz, akár 200 ezer forintos összegben.
Szponzoráció: támogatás vs. üzleti alapú együttműködés? (előadó: dr. Berkes Péter, egyetemi docens, marketingszakember, Ambitious Group)
A TF-en tanító Berkes Péter szerint ideje berendezkedni a TAO utáni korszakra. Nem azért, mert a társaságiadó-kedvezmény adta lehetőségek nem hoztak eredményt a sportágazat számára, hanem azért, mert a vele járó lehetőség időben korlátozott, véges. Egy-egy klub felépíti a TAO-támogatásokból az uszodát vagy a műfüves pályát, de az élet utána is zajlik majd. Kérdés, miből.
Minél előbb vissza kell találni a sportszervezeteknek az üzleti alapú szponzorációhoz. Már csak azért is, mert egyre több cég pipálja ki a szponzoráció kérdését azzal, hogy a TAO-ból jelentősebb összeget ad a sportnak.
Berkes szerint ugyanakkor jelzésértékű, ha valaki így gondolkodik egy-egy sportágról, szerinte ez a távolmaradás megmutatja az adott klub/sportág értékét. Ha pedig valóban értékes a termék, nincs jól eladva az esetleges támogatónak.
A cégek, nagyvállalatok a gazdasági válság okozta nadrágszíjhúzás mellett már továbbléptek a mezszponzoráció, a padlómatrica, a molinó adta lehetőségeken. Ez már nem pálya, a cégek a márkát, a brandet építenék a sport segítségével.
A TAO által megvalósuló szolnoki sportuszoda
Fotó: MTI
Egy szponzorációs megállapodás ma akkor sikeres, ha a fogyasztót (a szurkolót, nézőt) bevonják a márkaélménybe. Erre jó példa a Red Bull márkaépítése, igaz, ők szinte saját sportágakat találnak ki erre a célra. Fontos megérteni, hogy a vállalkozások nem elsősorban azért állnak szponzorként egy-egy sportág, sportklub mellé, mert abból közvetlen értékesítést remélnek: a fő cél a márkaépítés, az ismertség építése, a lojalitás erősítése.
Egy megállapodás során fontos meghatározni az együttműködés célját, egy sportklubnak célzottan kell a vállalathoz közelítenie: azt kell megkeresni, akit érdemes. A két fél között értékarányosnak kell lenni a megállapodásnak és az ellenszolgáltatásnak. Sikeresen kell kommunikálni a szponzorációt, ez egy vállalkozás számára imponáló. Mint ahogyan az is, ha sikerül kreatív aktivitásokat eszközölni, közösen.
A sportba fektető szponzornak ugyanakkor meg kell értenie, hogy a hatékonyság ezen a területen sosem lesz igazán racionálisan mérhető, a sport emocionális terület.
TAO: új bevételi forrás? (előadó: Deák László, adoosztály igazgató, PricewaterhouseCoopers Magyarország Kft.)
Több száz milliárd forint áramlik a magyar sportba a TAO-kedvezmények igénybe vételével. A látvány-csapatsportágak számára ez soha nem látott mértékű infrastrukturális fejlesztést jelent. Igaz, a pénzforrásokat a rendszer bevezetése elején inkább személyi jellegű kiadásokra kérték le a klubok, szövetségek. Mára ez a beruházások, az infrastruktúra-fejlesztések felé mozdult el.
Elmozdult sokak nagy bánatára a cégek indítéka is: sokszor érzelmi okokból, lokálpatriotizmus révén adnak pénzt a TAO-n keresztül, de előfordul, hogy utasításra, ritka esetben közvetlen szponzoráció okán.
Deák László felsorolta, miért vonzó a TAO rendszere a cégek számára?
A támogatási folyamat során kapcsolati tőkére tehetnek szert, és a hozam sem mellékes tényező, 2,5-4,75 százalékos adóelőnyre lehet szert tenni (épp ez a hátrány is, de erről a következő bekezdésben). Három évig le lehet írni az adókedvezmény összegét, az adókedvezmény a támogatói igazolás kézhez vételétől azonnali jogosultságot jelent, és a támogatás jogcíméért, a megvalósításáért sem kell felelősséget vállalnia a cégnek, ez a támogatott szervezet kötelessége.
Ami a hátrányokat illeti: a társasági adókedvezmények körében az előadó-művészeti szervezetek támogatása és a filmtámogatás is 19 százalékos adóelőnyt eredményez, szemben a sportra fordítandó támogatás maximum 4,75 százalékos mértékével. Rengeteg hazai és nemzetközi számviteli előírásnak kell megfelelnie a támogató cégeknek, és elég egyetlen hibás szerződés, az adóelőny máris elvész. Sok plusz feladattal jár az adófeltöltési kötelezettség, a vállalaton belüli engedélyeztetés, az adminisztrációs feladatok, a három helyre utalás, ráadásul a cég adózás előtti eredményét is rontja a TAO, és sok helyütt ez a fő mérce.
Sok cégvezető nem látja át a TAO lényegét, és amikor egy városból, ráadásul ugyanabból a sportágból keresi meg két külön klub a támogatásért, nem csoda, ha nem kér az egészből. Többen pedig attól félnek, ha a pénzeket nem jó gazda módjára használják fel, a cég hírneve is csorbulhat.
