Szinte még a mai napig minden magyar jégkorongbarát emlékezetében élénken az a szapporói mérkőzés, amelyen 4-2-re legyőztük Ukrajnát és feljutottunk az A csoportba – 70 év után ismét. A nemzeti csapat azóta is ennek a csapatnak a gerincére épített, ám már a mostani, budapesti seregszemlén is látszott, hogy generációváltás közben vagyunk, mivel egyre több fiatal szerepelt Rich Chernomaz bronzérmes csapatában.
A szapporói csoda írói közül most újabb két játékos fejezi be nemzeti színekben, a csapatkapitány Szélig Viktor, valamint egy másik bekk, Horváth András döntött úgy, hogy átadja a helyét a fiataloknak.
Fotó: MTI
„Amióta eldöntöttem, hogy a vébé után befejezem, azóta sokszor lepörögtek a válogatottban eltöltött éveim, sokan vannak még ebben a csapatban, akikkel együtt éltük át, emlegetjük is rendesen. Átéltem szépet, jót, rengeteg csodálatos játékostársam volt, jó edzők, fantasztikus élmények értek, ez egy olyan színfolt az életemben, amit az unokáknak is mesélni fogok majd” – mondta Szélig a szombati mérkőzést követően.
„Nagyon büszke vagyok, hogy nagy elődök után viselhettem a C betűt, és még mindig jobb úgy abbahagyni, hogy azt mondják, még lehetett volna egy-két éved, mint hogy azzal jöjjenek, hogy be kéne már fejezned. Ez volt a huszonegyedik világbajnokságom, nekem most huszonegyem van, kiszállok, köszönöm szépen. Nem féltem a magyar hokit, nagyon sok tehetséges srác van, a mostani edzőtábor alatt is nagy felháborodást keltett, hogy kik maradtak ki, de az azt jelenti, hogy hála Istennek már van merítési lehetőség. Vannak ügyes gyerekek, ha meglesz a nemzetközi rutinjuk, akkor nagyon remélem, hogy a szapporói csodánál is nagyobb dolgokat visznek majd véghez. Nagyon fogok nekik szurkolni” – így a rutinos játékos, aki klubszinten még folytatja.
Horváth András kevésbé elégedett a szezonjával, így nála még az is kérdés, hogy egyesületi szinten is felhagy-e a hokival.
„Ha esetleg pályafutásom folytatódik, akkor arra látok reális esélyt, hogy egy budapesti csapatnál 1-2 évet még lejátszom. De az igazi profi és komoly pályafutásom ezzel a szezonnal együtt lezárult. Az idei évad semmilyen szinten sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Azt kell mondanom, ha én lennék a klubvezető Székesfehérváron, nem magamban látnám a legnagyobb perspektívát” – idézi az önkritikus Horváthot a jegkorongblog.hu.
„Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy becsülettel tudjak elköszönni a válogatottságtól. Úgy érzem, ez sikerült. Nagyon örülök az eredménynek, egy hajszál választott el attól, hogy A csoportos játékosként vonulhassak vissza. Mert ha feljutottunk volna, akkor is ezt a döntést kellett volna hoznom.”
Szuper Levente nem tudja még, mit hoz a holnap:
“Az elmúlt szezonban nem volt csapatom, a Vasas szakosztályvezetőjeként dolgozom, és a szövetségi kapitány hívására álltam ismét edzésbe. Ez a vb nem rólam szólt, hanem a válogatottról. Így aztán sok minden kimaradt az elmúlt hónapokban: a családom, a Vasas és az iskola, most ezeket igyekszem pótolni” – mondta a 98-szoros válogatott kapus a táviríti irodának.
A magyar hálóőr – úgy, hogy közel egy évig nem játszott – a Papp László Arénában rendezett divízió I/A vb-n három mérkőzésen védett, két győzelem és egy vereség a mérlege, átlagban 1,67 gólt kapott és a lövések 94,19 százalékát védte, az utóbbi két mutatóban a harmadik helyen végzett a kapusok között.
A többi veterán közül Ladányi Balázs és Tokaji Viktor is folytatja, az örökifjú Sille Tamás pedig még pihen, mielőtt eldöntené, hogy a 44. életévében is belevág-e a következő idénybe. Velük kiegészülve fiatal hokisaink még biztos sok szép élménnyel fognak bennünket megajándékozni, mert most is láttuk: csak egy hajszálra vagyunk az A csoporttól.
