A 32 éves, többszörös világ- és Európa-bajnoki érmes karatés, akit 2009-ben – a nem olimpiai sportágak kategóriájában – az Év Sportolójának választottak, szeretné hazai közönség előtt, Eb-éremmel zárni kivételes pályafutását.
Mit szóltál hozzá, amikor annak idején, 2007-ben kiderült, hogy Budapesten lesz a felnőtt karate-Eb?
A pozsonyi Európa-bajnokságon voltunk, amikor megkaptuk ezt a lehetőséget, és bár nagyon távolinak tűnt ez az időpont, természetesen nagyon örültem, hogy 2013-ban felnőtt Eb-t rendezhetünk.
Az elmúlt években kevesebbet lehetett rólad hallani, mi volt ennek az oka?
A 2011 májusában megrendezett Európa-bajnokságon versenyeztem utoljára karateversenyen. A sikeres 2010-es év után – amikor Eb- és vb-bronzot nyertem – 2011-ben sok olyan dolog, körülmény volt, ami miatt nem voltam biztos abban, hogy folytatni szeretném a pályafutásomat.
A karateszövetség és a klubom, az MTK is nehézségekkel küszködött, nem tudtak megfelelő hátteret biztosítani, ezért döntöttem úgy, hogy ha az edzésekkel nem is, de a versenyzéssel leállok. 23 év karate és 17 év válogatottság kellőképpen elfárasztja az embert, velem sem volt ez másképpen, de mindig a fejemben volt, hogy a hazai rendezésű Európa-bajnokságon azért szép lenne még elindulni, és így lezárni a versenyzői karriert.
Mit csinálsz most Malajziában?
Úgy döntöttem, hogy nekivágok és elkezdem a felkészülést a budapesti Európa-bajnokságra. Lett edző barátommal, Andris Vasiljevsszel készülök 2009 óta, aki korábban a magyar válogatott edzője is volt. Ő jelenleg a malajziai válogatott szövetségi kapitánya, és felajánlotta nekem, hogy készülhetek velük az itteni olimpiai központban, ahol minden körülmény adott az ideális felkészüléshez. Nem könnyű visszaszokni a napi kétszer két órás edzésekre, de remélem, mihamarabb visszanyerem a régi formámat.
Mik a terveid, reményeid a hazai rendezésű Eb-t illetően?
Egyelőre még nem tervezek, csak próbálom túlélni a mindennapi kemény edzéseket, és napról napra fejlődni. Kicsit több, mint két hónap van az Eb-ig, addig még sok víz lefolyik a Dunán. Rengeteg munka vár rám, és nemsokára kezdődnek a felkészülési versenyek is. Ha minden jól alakul, és sikerül májusra csúcsformába kerülnöm, akkor természetesen szeretném a legjobb formámat nyújtani, és a lehető legjobb eredményt elérni az Európa-bajnokságon.
Néhány héttel az Eb után dönt a NOB végrehajtó bizottsága arról, hogy melyik sportágat javasolja programba kerülésre a 2020-as olimpián. A nyolc pályázó sportág egyike a karate. Mit gondolsz, mennyi az esély a bekerülésre?
Ezt lehetetlen megjósolni. Egy biztos: a karate és mi, karatésok készen állunk. Mint ahogy azt a birkózás kikerülésének kapcsán is láthatjuk, bármi megtörténhet. Sajnos, a legtöbb esetben már legkevésbé sem a sportról szól ez a történet, mint inkább üzletről és politikáról. Ebbe a képbe, nem tudom, mennyire fér bele a karate. Mindenesetre nagyon bízunk a pozitív döntésben. Megérdemelnénk már, hiszen évtizedek óta erre várunk.
Mit jelentene a karate sportágnak és a hozzád hasonló sportolóknak egy esetleges olimpiai részvétel?
Óriási dolog lenne. A karate elfoglalhatná méltó helyét a világ sportéletében. Erkölcsileg, anyagilag és még sok más tekintetben ez jelenti számunkra az egyetlen komoly kitörési lehetőséget. Nekem ugyan 2009-ben sikerült megnyernem a „nem olimpiai sportok olimpiáját”, a Világjátékokat, ami a legjobb elérhető eredmény a sportágunkban, de mégsem lehet egy olimpiai bajnoki címmel egy lapon említeni.
Nem feltétlenül a sportteljesítmény miatt, hanem a megbecsülés, ami egy olimpiai bajnokot illet, az köszönőviszonyban sincs egy Világjátékok-elsőséggel. Sportolók, sportoló gyerekek milliói számára adna reményt, ha a karate olimpiai sportággá válhatna.
