Sport

Nem Rakonczay volt az első

Borsik Richárd
Borsik Richárd

2012. 03. 27. 06:00

A magyar előtt kenulapáttal hajtott minihajóval még senki nem evezte át az Atlanti-óceánt, korábban kajakosok és evezősök lapátoltak arrafelé.

Rakonczay Gáborért aggódott hetekig a fél ország, töprengtünk, megvan-e még egyáltalán. Optimista hangulatban is nehéz volt elképzelni innen, biztonságos távolságban a viharos tengerektől, hogy mit kezd egy magányos kenus kint, az óriási, még nyugodt kedvében is félelmetes víztömeg tetején.

Persze mi mást csinált volna, mint hogy lapátol, ahogy ereje engedi. Ennek eredményeképpen első szóló kenusként átevezett az Atlanti-óceánon, méghozzá rekordgyorsasággal.

Ez egyben válasz egyik kommentelőnk számára is, aki szerint nem Rakonczay Gábor volt az első, aki átevezte az Atlanti-óceánt. Ez így van, sokan voltak már előtte arrafelé, csak ők nem kenulapáttal küzdötték át magukat a nagy vízen, mint a magyar sportember, aki jelenleg Antiguán, ottani magyaroknál várja feleségét. Íme néhányan, akik így, vagy úgy, de már megtették az utat.

Az őrült doki és a gumicsónak

Dr. Alain Bombard az egyik leghíresebb transzatlanti csónakos, aki alapvetően magát használta kísérleti nyúlnak, hogy bebizonyítsa, a tenger adta táplálékkal és esővízzel hetekig ki lehet húzni.

Bombard 1952-ben megnősült, majd azon nyomban bepattant egy hatalmas gumicsónakba, és Monacóból lecsorgott Marokkóba, majd Gran Canariára, Las Palmasba.

Onnan hazarepült Párizsba, meglátogatta feleségét és újszülött lányát, majd visszautazott a Kanári-szigetekre, és kisméretű vitorlával tuningolt, „Eretnek” nevű gumicsónakjával saját ereje, a szél és az áramlatok segítségével eljutott Barbadosra. Útközben csak az általa kifogott, pürésített tengeri herkentyűket és halakat ette, esővizet és nagy néha tengervizet ivott. Baj esetére volt nála néhány konzerv, de utazás előtt ezeket egy közjegyzővel lepecsételtette, és hozzájuk sem nyúlt.

bombard (bombard)
Alain Bombard, az “Eretnek” és az Atlanti-óceán

Egy lengyel bácsi evezte le a legnagyobb távot

2010-ben a lengyel Aleksander Doba a szenegáli Dakarból indulva egy 7 méter hosszú tengeri kajakkal Brazíliáig lapátolt. 99 napig tartott az 5394 km-es atlanti utazás.

Doba 2.26 km/órás átlaggal haladt, legrosszabb napján 54 km-et tett meg, az egynapos csúcs pedig 126.5 km volt. Útközben elromlott az áramfejlesztője, összeakadt 20 méteres hullámokkal, törött sótalanító készüléke miatt esővízen élt. Mindezt 64 évesen…

doba (doba)
Aleksander Doba, aki 64 évesen 99 napot kajakozott a tengeren

Kajakkal már a történelmi időkben is járták az óceánt

A hosszútávú tengeri kajakozás atyjai az eszkimók voltak. A szóbeszéd szerint a régi időkben a grönlandi inuitok tettek egy-egy kajaktúrát Európába. A 17. században három partra sodródott inuit kajakot is őriztek Skóciában, ez pedig, ha nem is megdönthetetlen bizonyíték, de legalábbis nagyon gyanús.

Franz Romer 1928-ban a Kanári-szigetekről rajtolt, és 58 nap alatt elkajakozott Puerto Ricóba, igaz eredetileg New Yorkba akart eljutni, de egy hurrikán meggátolta ebben.

Nem csak a déli tengereken loccsantak az evezők, számos kajakos próbálkozott, meghódították az Északi-tengert (Derek Hutchinson – 1976), megkerülték a Horn-fokot (Frank Goodman – 1977), körbeevezték Ausztráliát (Paul Caffyn – 1981-82), ellapátoltak Kaliforniából Hawaiira (Ed Gillet – 1987) és Kanadából Írországba (Peter Bray – 2001).

Az evezősök is jól húztak

1969-re két komoly evezőstúra is jutott: John Fairfax a transzatlanti csónakosok kedvenc rajhelyéről, Gran Canariáról indulva Floridában ért partot, Tom McLean pedig Új-Foundlandról jutott el Írországba.

1984-ben Amyr Klink Namíbában tette vízre hajóját, és meg sem állt a brazíliai Salvadorig. Peter Bird 1983-ban átevezte az Atlanti-óceánt, de 1996-ban egy hasonló kaland során nyoma veszett.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Puidoux, 2018. szeptember 25.
Saszla szőlőt szüretelnek a lavaux-i szőlőültetvényeken a nyugat-svájci Puidoux-ban 2018. szeptember 20-án. A Genfi-tó északi partja mentén 898 hektáron elterülő, lavaux-i teraszos művelésű szőlőskertek 2007-ben kerültek fel az UNESCO kulturális világörökségének jegyzékére. Az itt termő legismertebb szőlőfajta a saszla. A borvidéket a „három nap” régiójának is hívják, mivel a szőlőtermesztéshez szükséges napfény és meleg három helyről érkezik, az égből, a tó felszínéről és a teraszokat tartó kőfalakból. (MTI/EPA/Valentin Flauraud)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.