Amint arra az olympic.org emlékeztet: hölgyek először az első londoni játékok alkalmával, 1908-ban vehettek részt az olimpián. Ekkor azonban még mindössze 1,8 százalék volt az arányuk az összes versenyzőhöz képest. (Az ókori olimpiákhoz képest viszont kétségtelenül óriási előrelépésnek tekinthető, amikor is a nők nézőként sem nyertek bebocsátást.)
1908 után fokozatosan nőtt a hölgyek aránya, ez a növekedés viszont meglehetősen lassúnak mondható, amit az is jól szemléltet, hogy az 1948-as, második londoni olimpián is csak 9,5 százalékra emelkedett. A növekedés nem állt meg: 2008-ban, Pekingben már a részt vevő sportolók 42 százalékát tették ki a női versenyzők.
Az idei londoni ötkarikás találkozó újabb mérföldkövet jelent: a női boksz olimpiai programba vételével ez lesz az első olimpia, ahol az összes sportágban rendeznek versenyeket a hölgyeknek is.
A portál nemcsak arról számol be azonban, hogy milyen eredményeket ért el a témában az olimpiai mozgalom; arra vonatkozóan is iránymutatást ad, hová kellene eljutnia. Ezzel kapcsolatban kiemeli a női jelenlét növelésének szükségességét az olimpiai vezető testületekben, valamint azt a célt tűzi ki, hogy minden nemzeti olimpiai bizottság küldjön sportolót a játékokra. (1996-ban 26 olyan ország volt, amely csak férfiversenyzőket indított, 2008-ra ez a szám háromra csökkent.)
A három, Pekingben női sportolót nem indító ország (Katar, Szaúd-Arábia, Brunei) közül Katar küld hölgyversenyzőt Londonba, Szaúd-Arábia viszont biztosan nem, ott ugyanis nemzeti törvények tiltják, hogy sportolónőt nevezzenek az olimpiára.
