Az úszó országos bajnokságon, Debrecenben úszott 1:54,79 perces idővel a 200 méter pillangó idei világranglistáján a második helyre jött fel a 18 éves pécsi srác. A listavezető, a japán Takesi Macuda sem úszta meg idén vereség nélkül – mármint Biczótól -, a tavalyi szingapúri ifjúsági olimpia aranyérmese Barcelonában már maga mögé utasította a pekingi olimpia bronzérmesét.
„A barcelonai viadalon 1.56 körüli idővel előztem meg, ott még nem voltam olyan formában, mint Debrecenben, illetve talán a bátorság hiányzott belőlem” – magyarázta Biczó Bence, aki néhány hete érettségizett pécsi középiskolájában, a TÁSI-ban.
– Bátorság? Mihez kellett volna a bátorság?
– Ahhoz, hogy 25,70 körüli első ötvennel kezdjek, ahogy azt Cseh László ellen, most Debrecenben tettem. Az úgy van, hogy az emberben örökösen él a kétség, hogy bírja-e végig a gyilkos tempót. Én is sokáig kételkedtem magamban, attól tartottam, hogy százötvennél „behalok”, de most az edzőm, Sántics Béla ösztönzésére végre bekezdtem, úgy rendesen. És csodák csodájára, a végét is bírtam.
– Megnéztem a részideit: 25.70, 28.89, 30.02 és 30.18 másodperc volt a négy darab ötven. Sántics valami ilyesmit írt elő?
– Körülbelül igen. 1:54-gyel kezdődő idő volt a cél, és annyival kezdődött.
– Nem sokat pihent. Hétfőn már Balatonfűzfőn rótta a kilométereket. Mennyit is?
– Délelőtt és délután összesen tizenegyet. És majdnem az egészet pillangón. Csak egy kicsi gyorsúszást tettünk bele.
– Ez emberfeletti adag. Bírja?
– Nem hiszem, hogy emberfeletti lenne, e nélkül nem érhet el komoly eredményt az ember. S hogy bírom-e? Bírom, de az úszáson kívül már nem sok mindenre marad energiám. A hét végén grilleztünk egy kicsit a barátaimmal, annyi volt a kikapcsolódás.
– Mit ért azon, hogy nem marad másra energiája?
– Hát például a tanulást. Túl sok egyenletet már nem tudok megoldani edzés után. Az a lényeg, hogy leérettségiztem, sikeresen, az eredményt ne kérdezze. Az az igazság, hogy mindent az úszásra tettem fel.
– Nem zavarja, hogy nem hagyja békén a sajtó?
– Miről beszél, egy kezemen meg tudom számolni, hányan hívtak fel. Nem vagyok én futballista…
– Most mi lesz Sanghajig?
– Edzés, edzés, edzés. Igaz, hogy Belgrádban elindulok az ifjúsági Európa-bajnokságon, mi több, kétszáz pillangón én vagyok a címvédő, de olyannyira nem készülünk az Eb-re, hogy Belgrádban is kőkeményen edzünk. Aztán július 17-én utazunk Sanghajba.
– Csak a kétszáz pillangón indul?
– Valószínű, hogy igen. Esetleg a százon is, de azon nem vagyok annyira jó. Tulajdonképpen specialista vagyok, a 200 pille mellett egyelőre nem készülök más számra. Ezért is úszom szinte kizárólag pillangóban az edzéseken.
