Akkora az érdeklődés, hogy a szervezők már nem merték már vállalni az eseményt. Ezzel csaknem kétszáz éves hagyomány szakad meg.
Tavaly 15 ezren akartak a délnyugat-angliai Brockworthbe özönleni, a település vendéglátó-kapacitása már azt sem tudta elviselni.
A népszokás szerint 3-3,5 kilós sajtokat – kerek formájúkat – gurítanak le egy hegy meredek lejtőjén, 200 méteres távon, a versenyzők meg rohannak a sajt után. Az győz, aki előbb leér.
Átlagosan úgy húszan sérülnek meg a bő 200 fős mezőnyből. A rekord 1997-ben volt, akkor 33 embert kellett ellátni.
A kockázathoz képest a nyeremény elég szerény: a megviselt, agyonhorpadt sajtot kapják a győztesek.
És még örülhetnek, hogy nem jó hatvan évvel ezelőtt nyertek. Akkoriban ugyanis – a II. világháborús és az azt követő élelemhiány miatt (1941-1954 között) – a versenyzők csak hatalmas fasajtot kaptak a gurításhoz, igaz, valódi sajttal töltve. A töltelék azonban csekély méretű volt, csupán egy kis lyukat fúrtak a fasajtba, és abba dugták az igazi gloucesteri sajtot.
A hagyomány egyébként dokumentálhatóan 1826-ra nyúlik vissza, de vélhetően sokkal régebbi, a pogány időkben gyökerezhet.
