Poszt ITT
Szarvas, 2016. január 22.
Óvodások szavalják Kisfaludy Károly Szülőföldem szép határa című versét Jordán Tamás színművész, rendező, színházigazgató vezetésével a magyar kultúra napján Szarvason, a Cervinus Teátrumban 2016. január 22-én.
MTI Fotó: Rosta Tibor

Karafiáth: Nemzeti óvodásokat minden kisdedóvóba!

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2018. 08. 12. 19:00

Oviakcióban a kormány. Kiemelni vagy nem kiemelni?
Korábban a témában:

Ahogy láttuk már (szigorúan többek között) az internetadó és a kultúrafinanszírozás esetében is, megint kijött egy rendelet, teli iránymutatással, melynek létrejöttét szakmai tanulmányok nem előztek meg.

Most az óvodások ügye került elő. Konkrétan azzal, hogy saját gyártású kisfilmekkel segítené elő a szülőföldhöz kötődés, az egészséges nemzettudat kialakítását az óvodáskorú gyermekekben az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Jólesett olvasnom, hogy a legnagyobb baj ezek szerint nem a szakember- és helyhiány, hanem az, hogy a nevelésben nem fordítanak kellő energiát arra a bizonyos hazafias-, illetve egészségtudatos nevelésre. Ez utóbbi problematikával kapcsolatban sajnos rögtön született egy levél ‘óvodapedagógusok’ aláírással, Kásler Miklós erőforrás-miniszternek címezve. (A névtelenül szignált üzenet szívszorító kitétele a félelem említése. Miszerint a szakma nem mer nyíltan szót emelni, nehogy hátrány érje a bátrakat. Borzalmas, hogy tényleg eljutottunk idáig. És odáig, hogy a megfélemlített hallgatás jelentése: beleegyezés.)

„Aktívan dolgozó óvodapedagógusként felháborít bennünket az a tény, hogy Önnek miniszterként milyen kevés ismerete van arról, hogy egy óvodában mi is zajlik. El sem tudja képzeli, hogy az országban milyen erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy a gyermekek mindent megkaphassanak, annak ellenére, hogy jelenleg is több száz óvodapedagógus hiányzik a rendszerből” – áll a szövegben.

Félő, hogy a szakma megbecsültsége, a rengeteg adminisztratív feladat és most az egyre vonalasabb nevelési irányok nem kedveznek a pálya népszerűségének.

S hogy mik a valódi problémák? A nyílt levél említi a közétkeztetéssel kapcsolatos bajokat, a lerohadt épületeket, a vécépapírhiányt.

A kormány ösztönzi a gyerekvállalást, de demográfiai terveiből kifelejti a való életet. Ráadásul minden érdemi társadalmi változás ellensége, a szegregáció nálunk már óvodában elkezdődik. A magyar társadalomban a mobilitás gyakorlatilag már nem létezik, és ennek alapjait kis korban fektetik le. Ennek megszüntetésére kellene helyezni a hangsúlyt, de nálunk éppen hogy nem ez történik.

Nemrég vihart kavartak az újbudai Napsugár óvodában történt borzalmas esetek. A társadalmi visszhang különösen rémületes volt: a többség a fórumokon habzó szájjal követelte a szegregációt. A felszólalók szerint egy módon lehet védekezni az ilyesmi ellen: a problémás egyedek kiemelésével.

Teacher At Montessori School Reading To Children At Story Time
Fotó: Thinkstock

A ‘nincs probléma, ha nem látjuk’ elve nem csak ebben érvényesül, gondoljunk csak a hajléktalanokat érintő jogszabályokra.

Marad hát a bevált recept: aki tehetős, elviszi magánóvodába a picinyét, ott van egészséges étel, zöldség, nyelvtanulás meg amit akarnak. De a lényeg, hogy így szépen együtt, össztársadalmilag nevelődünk az integrációból a szegregációba.

Tán nem is cél változtatni ezen.

Láttuk korábban, mi történik az oktatás egyházi iskolákba való kiszervezésekor. És mindez a kormány lelkes asszisztálásával.

Ha már valódi reformokról szó sem lehet, segít a nemzeti látszat.

Kormányunk épp azon dolgozik, hogy lefektesse egy új, közös értékrend alapjait. Lehet vitatkozni azzal, hogy ez rendben van-e, most nem teszem, inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy az értékrend, amit sulykolnak, bezárkózó, beforduló, hátrafelé néző. Nyitottságot emlegetnek, ám ennek nevében a saját egyeduralkodó normáikról beszélnek. Pedig az uniformizálás, a keretek közé kényszerítés sosem vitt előre. Persze célszerű gyerekekkel kezdeni, mert az ilyen korban elsajátított dolgok gyakorlatilag ‘vérré válnak’.

Ahogy most beszélnek, nem huszonegyedik századi mentalitás. Félnek az új dolgoktól, a múlt módszereibe kapaszkodnak.

Saját képmutató kenetteljességük normává tétele nem lehet átadandó (vagyis lehet, de veszélyes) a következő generációnak. A homogenizálás és az egalizálás veszélyes, lezárja a sorompót a megújulás előtt. Nem véletlen, hogy a nagyvállalatok is nyíltan kiállnak a sokszínűség mellett, hiszen bizonyított, hogy a heterogén csoportok innovatívabbak.

A McKinsey Why diversity matters? (Miért fontos a sokszínűség?) legutóbbi riportja szerint (ebben a felmérésben 366 cég vesz részt) pénzügyileg is ez a kifizetődő.

Egy életre muníció, amit óvodáskorban kapunk, a társas érintkezéshez való viszonyulásunk alapjait is ebben a korban fektetjük le. És igen, nagyon fontos, hogy ismerjük a mondáinkat, tudjuk, hol élünk, tisztában legyünk az ünnepeinkkel. Ám ez eddig is alap volt az óvodákban – derül ki az óvodapedagógusok nyilatkozataiból.

Így nem tudok másra gondolni, mint hogy a cél a vonalasabbá tétel lesz. A kormányüzenetek máshogy, cukira csomagolt változatának sulykolása. Gondolom, azért készülnek a kisfilmek is, nehogy a véletlenre bízzuk a dolgot.

Nem mellesleg érdekelne, kik készítették ezeket, volt-e pályáztatás, megelőzte-e bármilyen szakmai munka a létrejöttüket, vagy tényleg például a kék plakátok óvodás–változatai készülnek.

Érdekelne az is, milyen cégek „törődnek” a minden óvodába eljuttatott magyar népmesés „ajándékokkal”. Mert nyilván egyeseknek megint megéri jó magyarnak lenni.

Kiemelt képünk illusztráció: MTI/Rosta Tibor

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.