Orbán megnevettette a fél országot

Egy kedves ismerősöm – aki Orbán Viktor első kormánya idején a közvetlen munkatársa volt – meséli, milyen fergeteges humora van a miniszterelnöknek. A környezete igen szórakoztatónak tartja, ahogy folyton viccelődik, ironizál, nevet és nevettet.

Ha az intézkedéseit ezen a szemüvegen keresztül nézzük, rájövünk, hogy tényleg: frenetikus. Folyton viccel, összekacsint azzal, akinek van kanala ehhez a gyakran kollégiumi fiúszobák és a macsó fociöltőzök érdesebb tréfáit sem nélkülöző stílushoz.

Van, hogy szóban, van hogy tettel viccel.

Alig akad nagyobb öröm, mint mások rovására élcelődni, főleg, ha kicsit meg is alázhatjuk őket. Ezen dől aztán igazán nevettében a nagy ember lelkes kísérete.

„Olvasom az újságban, hogy Patyi megbírságol. Én ezt látom.” Így viccelődött kedélyesen pár hónapja a zavartan topogó professzorral, a Nemzeti Választási Bizottság elnökével, aki amúgy a végsőkig elfogult a Fidesz javára, de taktikai okokból egy menthetetlen ügyben rábólintott egy 360 ezer forintos bírságra. (Ráadásul utóbb Orbán büszke stábja posztolta ezt az egészet a Facebookra.)

„Nagyon sajnálom, miniszterelnök úr” – nyögi ki a professzor. És ez is nagyon vicces, ahogy izzad, mentegetőzik a talpig talárba és rektori láncokba burkolózó férfiú.

S ha egy tréfa beindul, nehéz visszafogni magunkat, és durrog tovább a viccpetárda: „Tóni, rosszul tudjuk, hogy Patyi bírságolt meg engem a választási bizottságban? Nem így van?” – mondja Rogán miniszter úrnak a miniszterelnök.

„Éééén?” – kérdi a háttérből Patyi uram, mert ilyen tréfákra nem könnyű csípőből riposztozni.

És kap a rektor úr egy további főkegyúri viccsallert. Nézik az egyetem akadálypályáját, melyről Patyi rektor megjegyzi: „Én félek ott fönn egyébként egy szál dróton lógni.”

S már érkezik is a miniszterelnöki humorbomba: „Nem is neked csinálták, bírságbajnok.”

És nevet a közönség ezen a „bírságbajnokon”, ami még alliterál is, mintha Babits Mihály tolla alól szaladt volna ki, és persze velük nevet a rektor is.

De nemcsak viccel Orbán, azon sem sértődik, ha vele viccelnek. (Persze csak egy határig.) Erre mondják: érti és szereti a tréfát. A kampánykörútján egy helyütt ezzel fogadják: „ Amikor még először láttuk a televízióban, akkor kicsit karcsúbb volt.” Mire ő nem záratja tömlöcbe a viccelődőt, még csak orrba se vágja, hanem tréfára tréfával felel: „Úgy mondják nálunk, hogy megemberesedtünk.”

Ami felidézi bennünk a falusi, szalonnán és kolbászon emberesedett derék polgár képét, akire még az asszonynép is azt mondja: „A férfi mázsa fölött kezdődik.”

Mindazok, akik osztják ezt a Magyar Orvosi Kamara által aligha támogatott, de a Fidesz szavazóbázisa körében alighanem népszerű vélekedést, bizony rá is szavaztak. Erre a pirospozsgás, hordóhasú, vicces atyafira, aki érti a humorukat, nyelvüket.

És senki ne mondja, hogy nincs abban tréfa, amikor valaki a földszintes faluja szélére, saját pitvaros háza elébe böhöm stadiont építtet. Az ember szája egyből mosolyra görbül, ha olyan szögből sikerül fotót készíteni, ahonnan mindkét épület látszik. De a faluról készült légifotókra is csak azt mondhatjuk: nagyon vicces, ahogy az apró házak és a legelő tehenek mellett tornyosul az az épületgigász.

És ha már a képeknél vagyunk, nyilván akkor is viccelt Orbán Viktor, amikor Németh Szilárdot honvédelmi államtitkárrá ütötte. Valószínű látta lelki szeme előtt azt a vicces képet, ami a mémeken azonnal meg is jelent a Svejk zöld zubbonyába bújtatott dinnyefejű közkatonáról.

És nem utolsó tréfája a miniszterelnök úrnak, hogy kitalálta nekünk Mészáros pénztáros urat, aki mindig sejtelmes, huncut mosollyal nyilatkozik, olyanokat például, hogy: „Hát lehet, hogy okosabb vagyok Zuckerbergnél, nem gondolja?”

Orbán Viktor, a mókamester

A kormányfő nem csupán vezetőként, de komikusként is hibátlanul teljesít, a közönség reakciójából ítélve minden poénja telitalálat.

Ilyenkor persze a tévénéző a térdét csapkodva röhög az isteni beszóláson.

És akkor még nem is beszéltünk Habony tanácsadó vicces ruháiról, vagy Andy Vajnáról, akinek soha nem kell a szomszédba mennie egy jó poénért, például, amikor belép a kaszinójába, így tréfálkozik a pénztárossal: „ Pénz? Sok pénz?”

Miközben tréfásan a markát tartja.

És mekkora poént eszelt ki Orbán Viktor azzal, hogy nincs egészségügyi, oktatási és kulturális miniszterünk, de van kancelláriaminiszter és kabinetminiszter, nincs környezetvédelmi miniszter, de van a paksi atomerőmű bővítéséért felelős miniszter. Nyilván mindez ezért, hogy jót nevessünk e komolyan aligha vehető bohóctréfákon.

A mi miniszterelnökünk még az állatokkal is viccelődik. Mikor Bözsi néni udvarán zsebre lökött kézzel sétálva megpillantja a disznóólat, meglepve fölkiállt: „Hoppá! Na, helló röfik!”

Ilyen emberien, viccesen szól a malacokhoz.

És amikor egy kampányútján az ajtóból barátságos kutya szaladt ki, ekképpen élcelődik vele:

Ez bevezeti a tolvajt a lakásba… Dönci, neked meg kéne harapnod bennünket!

Igen, ezt mondja Tessely Zoltán uramnak, akinek a tisztsége már maga is Orbán egyik tréfája. Ő a Felcsút és térsége felemelkedéséért felelős miniszterelnöki biztos.

És az örökös miniszterelnök-helyettese is egy bohóctréfa. Ahogy Semjén lovon parádézik, lepuffantja a lapp háziállatokat, pózol mindenféle lőtt állattal, miközben teológiát végzett egyházfiként a hit és szeretet fölött kellene őrködnie. De hogy valójában mit csinál ezért a combos fizetésért, az rejtély.

A másik igen vicces miniszterétől, a szomorú-bohóc Balog pátertől éppen most köszönünk el, pedig sok kedves tréfát űzött ő is velünk gigantikus tárcája élén. De mintha ezekkel már ő sem dicsekedne annyira; a távozásakor ezt mondta:

A legbüszkébb arra vagyok, hogy húsz évnyi küzdelem után sikerült elérni, hogy nagypéntek munkaszüneti nap lett.

Ugye viccel, miniszter úr? Nem akad valami az egészségügyben, a szociális munka terén vagy az oktatásügyben, amire még a nagypénteki pihenésnél is büszkébb?

Dőlünk a röhögéstől.

Aki meg nem, hát az magára vessen, annak a humorérzékével van valami baj.

Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu