A nemzet szégyene, hogy Mészáros Lőrinc Magyarország leggazdagabb embere

Mészáros Lőrinc a leggazdagabb magyar, és nem megvetés a része.

Ami azt jelenti, hogy Magyarország önbecsülése odalett.

Mégpedig azért, mert

a felcsúti dollármilliárdos mindannak a tagadása, amit politikusaink nemzeti ünnepeken tartott beszédeikben állítanak az országunkról. Mégiscsak felfoghatatlan, hogy úgy lesz valaki a legvagyonosabb ember, hogy soha nem kellett üzleti kockázatot vállalnia, soha nem tudott egyedit vagy többet, mint bárki más, soha, semmiben nem kellett különlegesnek lennie, soha, semmit nem kellett kitalálnia, előrelátnia.

E rémisztő jelenség általános elfogadása nem más, mint a totális behódolás.

Elfogadása annak, hogy uralja az országot egy hatalom, mely jogszabály-változtatásokkal képes bármikor tönkretenni bármelyik piaci szektort, képes térdre kényszeríteni olyanokat, akik egész életüket tették egy biznisz építésére, családjuk egzisztenciáját reszkírozták a remélt sikerért, és közben ugyanez a hatalom vígan  létrehozza a Mészáros-univerzumot.

Ráadásul ez egy olyan hatalom, mely elnézi, hogy családokat lakoltassanak ki, s még tárgyalni sem hajlandó a moratórium meghosszabbításáról. Így ezrek veszíthetik el a tetőt a fejük fölül, mert kockáztattak, hitelt vettek fel, amit aztán nem tudtak törleszteni. Meglehet, még csak felelőtlenek sem voltak, reális jövedelmi várakozások fényében döntöttek a kölcsön mellett, ám a válság elsodorta az árfolyamot, a megtakarításukat, a munkájukat.

Ez a hatalom nem segít rajtuk, elvégre nyilván oktatni kell a polgárokat arra, hogy aki kockáztat, veszíthet. Teszi ezt úgy, hogy a kockázatmentes Mészáros egyetlen közbeszerzési ajándéka elégséges lenne családok, gyerekek ezrei feje fölött megtartani a tetőt.

Nincs képmutatóbb, mint a szegényektől felelősséget várni az életért úgy, hogy közben Mészáros felelősség nélkül gazdagodik.

Ráadásul annak a leggazdagabbnak a komplett élete tömény, szétszálazhatatlan, jellemroncsoló hazugság.

Ha nem az lenne, rég oktatna a Corvinus nagyelőadójában, mesélne a nemzet fiatal tehetségeinek arról, hogyan kell a semmiből csodát építeni tudással, szorgalommal. Beszélne stratégiáról, rizikóról, innovációról, vállalkozás-fejlesztésről, menedzsmentről. Inspirálná a legjobbakat arra, hogy kövessék őt az úton.

Ez, ugye, éppen annyira elképzelhetetlen, mint egy sorosozásmentes Németh Szilárd-mondat. Hiszen Mészárosnak fogalma sincs, mekkora a vagyona, rejtély számára keletkezésének módszertana, miként cégcsoportja jövője is.

Éppen ezért páratlan cinizmus, hogy Orbán Viktor arról beszél honfitársainak, hogy megvédi a nemzetet, miközben könyörtelenül támadta meg azt, ami a nemzet számára a legértékesebb: az önbecsülését. Ezt tette ugyanis akkor, amikor Mészáros Lőrincnek közpénzből csúcsvagyont építtetett.

Mészárossal és Orbánnal együtt megvetésre érdemes a magyar elit jelentős részének magatartása. Azoknak viselkedése, akik több milliárd forinttal a zsebükben nyomorult alkukat kötnek, vagy kivonulnak a közéletből, némaságba sietnek. Miközben minimális fenyegetettség sincs arra, hogy ha bármi történik is, családjuk következő három-négy generációjának anyagi gondjai támadnának.

Ez a gyávaság is kellett ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc, akinek 2015-ben szerény 8,4 milliárdra becsülték a vagyonát, most 280-300 milliárddal a leggazdagabb magyar.

A magyar elit történelmi árulása, hogy a teljesítmény, a tehetség, az igazság és Mészáros Lőrinc közül képes volt – akár félelmében, akár vakságában – utóbbit választani.

Az hab a tortán, hogy a látszatdemokrácia látszatellenzéke látszatellenállással tűri, ahogy Mészáros Lőrinc és az őt kitermelő politika megfosztja méltóságától Magyarországot. Tűri, ahogyan tűri az MTVA árulását, Polt Péter árulását és egy sor intézmény, főszereplő árulását, tűri, minek köszönhetően a rendszer egyetlen kulcsszereplője és kulcsintézménye sincs nyomás alatt.

Így jutottunk odáig, hogy Mészáros Lőrinc pár év alatt tudás, kockázat, tehetség, teljesítmény nélkül az ország leggazdagabb emberévé válhatott. Márpedig így csak ott lehet a leggazdagabb valaki, ahol az ország semmit nem gondol magáról: se a múltjáról, se a szabadságáról, se a szegényeiről, se a legjobbjairól, se a jövőjéről.

Ott, ahol a nemzet önbecsülését Mészáros Lőrincre cserélték.

Kiemelt kép: Máthé Zoltán / MTI