Aki sokallja a közmédiára szánt milliárdokat, vigasztalja magát azzal, hogy a köztévének az elmúlt években voltak feledhetetlen pillanatai.
Nézzük az én top five-omat, az elmúlt pár év médiatörténeti felvillanásait! Direkt nemcsak a megújult köztévé emlékei között mazsolázok – hiszen akkor rögtön a 2015. március 15-i első adásnap összes bakinak becézett ordas szakmaiatlansága elvinne minden pálmát – , hanem kicsit távolabbról futok neki. Távolabbról, de azért nem a ködbe vesző múltból, kirúgva sok régi szakembert, ezzel egyidőben behozva a műsorkészítéshez kevésbé értő számos újat.
Az ötödik
Ötödik helyen egy bájos jelenet áll. Könnyes szemmel idézhetjük fel a Duna Televízió Kívánságkosarának azon adását, amikor a technikus óriásit vetődve, TEK-eseket meghazudtoló mozgáskultúrával próbálta megmenteni a műsort.
A negyedik
Most is jól esik, és kicsit idő-, pontosabban időjárásszerű felidézni a leginkább egy dobozban maradt kísérleti filmet idéző meteorológiai jelentést. Mély értelmet nyer a havazásban hallgató riporter, akit elhagytak a szavak; a felvétel mutatja létünk hiábavalóságát, a kérdéseinkre felelő süket, kozmikus csöndet.
A harmadik
A harmadik helyezett az idén nyáron a bajai halászléfőző versenyen remeklő riporter, aki produkciójával nem mellesleg radikálisan kitágította a képernyőképesség fogalmát. Bencze Péter az ország kedvence lett, megmutatta, hogy egy dögunalmas közvetítést is lehet másképp csinálni.
A második
Elmondhatatlanul nagyot ütött az alábbi műalkotásértékű híradórészlet, a CAF alacsony padlós spanyol villamosok átadásáról készített etűd. Egyszerre volt költői és szürreális ez a csillagos eget ostromló alkotás. Hihettük, ez a munka megugorhatatlanul magasra tette a lécet, és a köztévén nem is lesz rá mód, hogy bárki megelőzze.
Az első
Gondolhatnánk, hogy a felsorolt csodálatos pillanatokat csupán picinyke emberi mulasztásoknak, aprócseprő hibáknak, megbocsátható botlásoknak köszönhetjük, így aztán a pár sor múlva kiderülő első helyezett szándékos trollkodásával nem vonhatóak közös versenybe. Erre csak azt tudom mondani, hogy ha egy médiumot szándékosan lezüllesztenek, nem lehet a véletlen számlájára írni, ami történik.
És akkor első helyezettet hirdetve kimondom: a kotkodácsolással a Kétfarkú Kutya Párt médiatörténetet írt, vitte a prímet, álló ováció érte.
Vannak persze, akik szerint ez egyáltalán nem volt vicces. Meg hogy sokkal több értelme volt annak, amit a Momentum vagy amit Juhász Péter csinált. Igen ám, de gondoljunk csak bele: a köztévét ellágyultan bámuló célközönség fel sem fogja, amit hall. Mit neki egy felsorolás arról, mi nem hangzott el zsibbasztó csatornáján, amikor ő amúgy ezen a kellemetlen öt percen kívül úgyis csak arra kíváncsi, amit hallani akar, és a mindennapi migránsozását már megkapta.
Mit kezdjen a valódi kérdésekkel, amikor csak az érdekli, mikor dobják meg még egy Erzsébet utalvánnyal?
Így tehát bármily karakánok ezek a megmozdulások, az ingerküszöböt nem érik el.
Ám egy Nagy Csirke már valami, az megmarad. És talán páraknak leesik valami abból, mi ez az egész. Vagy legalábbis fel kell tennie a kérdést: hogy mi van, ezt lehet a mi szent tévénkben? Mi történik? Mi az üzenet? Mi ebben a kampányolás?
Még ha esetleg elintézik annyival, hogy ez egy viccpárt baromsága, akkor is kinyílhat pár szem. Lehet, eddig is csak a szemenszedett kotkodácsolást hallottuk?
Én mindenesetre azt gondolom, hogy Visszaléptetni a jelöltjeit. Mert minden rájuk adott szavazat kuka. Elégedjenek meg ezzel a dicsőséges médiatörténeti szenzációval, örök emlékkel. Mert nem kétlem, hogy sokan szavaznának rájuk, demonstrációs célzattal. Csakhogy már nem elég demonstrálni.
