Mosoly, derű, zene, kis tánc, győzelmi jel az MSZP kongresszusának végén a színpadon. Mintha minden rendben volna. Mintha nem lett volna hosszas, időnként kemény vita a párt előző napi választmányi ülésén. Ám az alapvetően jól megrendezett kongresszus sem feledteti: az MSZP továbbra is nehéz napokat él.
Botka László korábbi miniszterelnök-jelölt népszerűségvesztés miatti lemondása már-már temetői hangulatot hozott, azóta felcsillant a remény: ha győzelmet nem arat is a párt, de legalább megakadályozható a fideszes parlamenti kétharmad, sőt akár a feles többség is.
A Párbeszéd társelnöke az utóbbi hetek országjárásain A kongresszusi küldöttekre is átragadt a megváltozott hangulat, ők Karácsonyt nemcsak elfogadják, hanem lelkesednek érte. A Párbeszéd társelnöke és zuglói polgármester képes arra, hogy egy jól hangzó jelszó – „szociális demokrácia” – köré csoportosítsa mondanivalóját, és felvázolja programjának baloldali, szolidaritásközpontú karakterét. A kongresszusi beszéde is mutatta:
A jó beszéd azonban kevés, és kevés a még akármilyen jól megrendezett kongresszus is (azért a moderátor teljesítménye felejthető volt). Kell egy jól szervezett, az egyéni választókerületekben a társadalomba beágyazott, felkészült aktivisták seregével rendelkező pártstruktúra. Ilyennel az MSZP már nem rendelkezik, a választási vereségek, a pártból való tömeges kiábrándulás, az anyagi nehézségek megtették a hatásukat. Nem egy választókerületben a szocialista párt helyi szinten alig ad életjelet magáról, a választóknak fogalmuk sincs, náluk kik jelenítik meg az MSZP-t.
Egy jó pártelnök persze tudna javítani ezen a helyzeten, de Jó pártelnök egy olyan politikus, aki három hónappal a választás előtt a rossz szereplés esetére személyi konzekvenciák levonását (magyarul: lemondást) helyez kilátásba? Molnárnak ezen túl is volt több félresikerült, furcsa szereplése, árnyéka egykori polgármesteri önmagának.
Karácsony megjelenéséig folyamatosan esett a párt népszerűsége, az MSZP-t nemcsak a kormánypárti médiabirodalom, hanem az ellenzéki/kormánnyal kritikus médiumok, honlapok sem vették már komolyan. Nem kétséges, hogy rossz választási szereplés esetén Molnárnak távoznia kell a párt éléről, és a pártlista összeállításakor is megfigyelhető volt a helyezkedés. A gyöngyösi választókerületi botrány, és ennek folyamán a tapasztalt Hiesz György polgármesternek a kongresszus előtt pár nappal a pártból való távozása mutatja, hogy
A kongresszuson elfogadott lista is lenyomata a párton belüli csoportok egymás elleni küzdelmének. A lista első 10-15 (a 10 százalék megugrása esetén vélhetően parlamenti széket érő) helyének elosztása alapvetően nem a szakmai, politikai erényeken múlott, hanem a párton belüli intrikák, helyezkedések, paktumok következménye. Így fordulhatott elő, hogy hiába bizonyult Mesterházy Attila az MSZP története legsikertelenebb vezetőjének, a lista 8. helyére került. Ez pedig annak tudható be, hogy és 2014-es bukása után is képes volt a szervezeten belül jelentős támogatottságot megtartani. Nélküle Molnár Gyula aligha lehetett volna 2016-ban pártelnök, ám Mesterházy segítségét meg kellett hálálni, és a pártelnökválasztás után a párt frakciója javaslatára lett Mesterházy a parlament költségvetési bizottságának elnöke.
Bekerült az első tízbe a szintén kudarcot vallott Tóbiás József volt pártelnök, akivel Molnár Gyula szintén kiegyezett annak idején, oly módon, hogy Tóbiás a pártigazgatói tisztséget kapta.
Első ránézésre kakukktojás Gurmai Zita 10. helyezése, aki bár elnökségi tag, de a hazai belpolitikai téren szinte semmit nem tett hozzá a párt teljesítményéhez: alig-alig szerepelt az elmúlt négy évben, nem köthetőek a nevéhez látványos megmozdulások, egyet kivéve: a párt nőtagozatának tavalyi, a Vasas Székházában megrendezett gyűlése. A nőtagozat aktivistákat biztosíthat a választási kampányban, így van súlya az MSZP-ben, emellett Gurmai az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének elnökeként nemzetközi kapcsolatokkal bír.
Figyelemre méltó a Mesterházy híveként ismert Gúr Nándor lecsúszása a befutónak számító helyekről, pedig ő aztán nagyon is sokat szerepelt a médiában és a parlamentben. Az ő esetében igaz: a kevesebb több lett volna. Felszólalásai, szereplései eléggé unalmasak, olykor zavarosak voltak. Az ő feladata volt a társadalmi szervezetekkel, köztük a szakszervezetekkel való szövetségépítés, ehhez képest a legnagyobb szakszervezet, a MASZSZ elnökségi tagja és szóvivője, Nemes Gábor a Gyurcsány-párt képviselőjelöltjének szegődött a XVI. kerületben. Példája mutatja, hogy Mesterházy párton belüli befolyása korántsem korlátlan, ugyanakkor meg kell várni, hogy a következő szocialista frakcióba milyen arányban kerülnek az egykori pártelnök hívei.
Nem szokványos megoldást láthattunk a kongresszuson, amikor is a testület a választmányban történt előző napi döntés értelmében a lista 15., valószínűleg befutó helyét nem Fodor Gábor liberális pártelnöknek, hanem a párthiearchiában alatta lévő Bősz Anettnek ajánlotta. Holott fordítottja lett volna logikus. Ám az SZDSZ-szel való koalíció rossz emléke ellenére a párt jobbnak látta, ha a Liberálisoknak ad valamit, mert ennek elmaradása csorbíthatta volna az MSZP-Párbeszéd szövetség további szélesítésére vonatkozó korábbi nyilatkozatainak hitelességét.
Bár Molnár Gyula igényei szerint a választási technikai kérdések immáron lezárultak, maradt még egy nyitott probléma helyi szinten: meg kell oldani a csepeli konfliktust, valamint a gyöngyösi helyzetet. Fennáll a veszély, hogy olyan választókerületben, ahol például a helyi szocialista pártszervezet akarata ellenére kellene DK-s közös jelöltet támogatni (lásd Újpestet, ahol Horváth Imre a háttérbe szorítása miatt még a pártot is elhagyta), a szocialista aktivisták csak ímmel-ámmal fognak segíteni Gyurcsány pártja jelöltjének. És akkor még nem beszéltünk az MSZP és a többi ellenzéki párt (LMP, Momentum, Együtt) közötti viszonyról, hiszen a velük való választási együttműködés továbbra sem megoldott.
(Kiemelt kép: MTI/Kovács Tamás)
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője
