Ez itt egy pornóellenes írás. Ám mielőtt a trollkodás elszabadulna, és némely nyájas olvasó olyasmit adna a számba, amit nem szeretnék, hadd szögezem le, mi az, amit nem mondok.
- Nem mondom, hogy a pornót be kéne tiltani,
- nem mondom, hogy aki pornót néz, az erkölcstelen,
- és azt sem mondom, hogy aki pornót néz, az biztosan a pornó foglyává válik.
Azt viszont mondom, hogy
És nem azért rossz, mert én azt mondom, vagy mert bárki más azt mondja. Nem is azért, mert valakik szerint erkölcstelen. És még csak nem is azért, mert mondjuk Isten elszomorodik, ha pornót nézel.
Pornószínészek nem léteznek
A pornó azért rossz, mert egyszerűen káros. Iszonyúan káros elsősorban a benne szereplő szexipari dolgozók számára. Hagyjuk most a gyomorforgató szöveget a felnőtt fejjel hozott saját döntésről, ezt majd megbeszéljük máskor. Mindenesetre nem véletlen, hogy sorra-másra érkeznek a hírek öngyilkos „pornósztárokról”.
Az egyik kutató ennek kapcsán azt mondja :
Van egy pénisz a szádban, egy a vaginádban, egy az ánuszodban, kettő a kezedben, aztán az arcodra élveznek. Ezek után nem olyan könnyű felállni a padlóról. Csak gondoljanak bele. Ez egy elviselhetetlen érzelmi trauma.
A pornófilmek szereplői úgy vannak veszélyben, hogy közben másokat is veszélyeztetnek. Egy 2012-es tanulmányban, amelyhez infektológusok 168 felnőttfilm-szereplőt vizsgáltak meg (67 százalék nő, 33 százalék férfi volt), azt találták, hogy többségük valamilyen durva krónikus fertőzést hordoz. Az így regisztrált száj-, torok- és nemiszervfertőzések 95 százaléka, az ún. rektális (Google a barátod) fertőzések 91 százaléka ráadásul épp tünetmentes, vagyis észrevétlenül továbbadható volt.
De nézzük az érveket, melyek azt támasztanák alá, hogy a pornó teljesen rendben levő dolog:
- a pornó csak szórakozás, egy filmes műfaj, semmi több,
- a pornó levezeti a szexuális feszültségeket,
- a közös pornónézés az egészséges és izgalmas szexuális kapcsolat része,
- a pornóval szembeni averzió ostoba, többnyire vallásos prüdéria.
Hát szóval: a pornó nem „csak” szórakozás, természetesen. Olyan filmes műfaj pedig, hogy pornó, nem létezik. (Pornószínészek és pornószínésznők sincsenek, ennek nyilván semmi köze a színművészethez.)
A pornó nem a szó nemes értelmében vett kultúra része, mert a kultúra az ember önkifejezése a teljes létezésének kontextusában, – a pornót kulturális alkotásnak nevezni egyszerűen hazugság. A szórakozás jó dolog, amennyiben a kikapcsolódást és feltöltődést szolgálja. A pornó erről a vizuális ingerről szól, semmit nem tud és nem akar kifejezni ezen kívül. Ha ekként valamiért nem működik (mondjuk, mert a néző libidója épp a béka segge alatt van), akkor totál unalmas, hiszen nem marad benne semmi, amitől érdekes volna.
És ebből fakad rögtön a másik, a felszültséglevezetés mítosza. All you need is hand, szól a legnagyobb szexoldal, a Pornhub egyik szlogenje, utalva a pornó alapfunkciójára. Csakhogy ez a feszültséglevezetés igen rövid ideig tart.
Perverz maszkulin erőfantázia
A pornó természetesen nagyon izgató tud lenni, és könnyen jutalmazza a hozzá kapcsolódó par excellence tevékenység az érzékeket kielégüléssel. És pont ezért okoz sokaknál függést. Addiktológusok mondják, hogy
- minél rövidebb idő alatt,
- minél kevesebb energiaráfordítással,
- minél erőteljesebb öröm-, illetve kielégülésérzettel
járnak bizonyos szokásaink, annál könnyebben lesz belőlük ún. viselkedési függőség. E tekintetben
Akik a pornográfia minél szélesebb körben való terjedését a szabadság felemelő eszményével kötik össze, szemérmesen hallgatnak arról (vagy épp nem tudják), hogy a pornó rabság is lehet, sőt, nagyon gyakran az, és hogy a férfi pornófüggése sokszor az egész családot veszélyezteti.
A közös pornónézés pedig azért nem része egy egészséges párkapcsolatnak, mert megalázó a nő számára.
Na, akkor itt jönnek azok a szövegek, hogy
- de hát a nők is felizgulnak a pornóra, és
- van már kifejezetten nőknek készült pornó is.
Bizonyára vannak nők, akik felizgulnak rá, és csakugyan létezik a female porn, de azért ne nézzük már teljesen hülyének egymást. A pornó gyűjtőszó alatt futó netes tartalmak 99,9 százaléka perverz maszkulin erőfantázia, ami a diadalmas, győztes és megsemmisítő, hatalmas farkú és kompetens férfiről, valamint a férfit az említett tulajdonságaiért imádó, a neki való alávetettségben totális élvezetet találó nőről szól.
Örülök, hogy terjed a nőket érintő szexuális bántalmazás elleni tiltakozás. De ez nem fog menni úgy, hogy közben a szexipar térhódítását helyeseljük. A kettő ugyanis szorosan összefügg. A legkurrensebb pornófilmek tartalmi elemzése már 2010-ben azt mutatta, hogy a jelenetek 88 százaléka fizikai, 49 százaléka verbális agressziót tartalmazott. (‘Yeah, you slut, you fuckin’ bitch’, etc.)
A pornófilmekben az agresszivitás tárgya 94 százalékban melyik fél? Igen, jól tippeltél, a nő.
Persze, van olyan nő, aki azt mondja, hogy ez neki nem megalázó, hanem érdekes. De aki ezt mondja, szerintem azért mondja, mert önmagával sem őszinte, mert meg akar felelni a párjának, meg a társadalmi elvárásoknak, amik egyre inkább arról szólnak, hogy ne legyél már maradi meg prűd, ez csak egy játék, szeretik a pasik, haladj a korral, ne légy hülyepicsa, valahol izgalmas lehet neked is.
Milyen az igazi szex?
Ma a fiatalok az első szexuális információikat az internetes pornográfiából merítik. Ennek a veszélye felmérhetetlen. Nemcsak az a probléma, hogy abban az életkorban – akár már nyolc-kilenc évesen – jutnak el a felnőttfilmnek nevezett tartalmakhoz, amikor még nem tudnak tőle távolságot tartani, és nem tudják feldolgozni. Hanem az is, hogy
És akkor jön a szöveg – na, ezt bírom a legjobban – , hogy tanítsuk meg a gyerekeket a helyes pornófogyasztásra. Nem lehet megtanítani a helyes pornófogyasztást, ugyanis az nem létezik. Azt lehet megtanítani a gyerekeknek, hogy a pornó nem jó, tehát pornót nézni nem helyes, hanem ártalmas, ezért, ha lehet, próbálják meg elkerülni.
Ha pedig mégsem sikerül elkerülniük (és nyilván ez a valószínűbb), akkor nagyon, de nagyon fontos megértetni velük, hogy az igazi szex az nem ilyen, hogy amit ott látnak, az totál kamu.
A szexet nem is volna szabad pusztán biológiai aktusnak tekinteni, ugyanis nem az. A szex sohasem csak a testtel történik, mindig megtörténik a lélekkel is. Na, ezért káros a pornó. Ezért pusztulnak bele pornósztárok is, a szexipar naiv áldozatai, például ő, meg ő, meg ő.
Kevesebb pornó = kevesebb erőszak
Minden elfogulatlan kutatás azt mondja, és józan ésszel is könnyen belátható, hogy a szuggesztív audiovizuális élmények erőteljesen formálják a valóságképünket, az igényeinket, a vágyainkat. És ennek olykor elborzasztó eredményei lehetnek.
Gratulálok, akkor ez a cikk nem rólad szól, hanem egy tőled – történetesen – függetlenül létező társadalmi problémáról. De azért megjegyzem: amikor valaki azt mondja, hogy a virtuálisat a fizikailag létezőtől tökélesen el tudja magában választani, azt erős fenntartásokkal fogadom. Szerintem nem tudod tökéletesen elválasztani, még akkor sem, ha kiegyensúlyozott, egészséges, felelősségteljes és empatikus, érett, felnőtt ember vagy.
A pornó egyszerre ok és tünet, mindenesetre egyre nyersebb erőszakosabb. Új és új tabukat dönt, olyan tabukat is, amiket bizony nem az ostoba, becsontosodott prüdéria, hanem a társadalom normális védekezőösztöne állított fel. Ilyen tabu a kínzás vagy a testi-lelki erőszak mindenféle formájának összekötése a szexuális élvezettel, és persze ilyen az incesztus.
És jé, pont ezek a trendek erősödnek ma a pornófilmekben.
Az orrunk előtt van, tehát észre kéne venni az összefüggést a szexuális abúzus terjedése és a pornó között. (Amerikában huszonkét tanulmány közelmúltbeli összegzése mutatja, hogy a rendszeres pornófogyasztás fokozottan valószínűsíti az agresszív szexuális cselekmények elkövetését, életkortól függetlenül.)
Az elmúlt hetekben beszélgettem egy szervezet munkatársaival, akik a szexipar áldozatainak mentésével foglalkoznak több mint egy évtizede. Beszámoltak, persze anonim módon, a párfogoltjaik élményeiről. A Szoros kikötözést, fojtogatást, arcba-szájba élvezést vagy vizelést, ütést, kényszerfranciát, ökölszexet, satöbbit.
Na most: az a helyzet, hogy akinek mindez tényleg jó, az beteg.
Kezelésre van szüksége, nem bátorításra.
Már amennyiben érvényben van még a régi társadalmi megegyezés, hogy azt mondja: a szabadságunk addig terjed, amíg másnak nem árt.
Kiemelt kép: David McNew/Getty
