Minden bizonnyal nagyon hatásos lenne úgy fogalmazni, hogy mindent elmond Magyarországról a nyugotszenterzsébeti buszles történetének tanulsága, talán még annál hatásosabb lenne, ha azt írnám, ez Magyarország, 2018, de ez nem igaz. Mindent nem mond el Magyarországról a nyugotszenterzsébeti buszles történetének tanulsága, mert nem pusztán egy tanulsága van neki, és egyetlen tanulság nem mondhat el mindent valamiről, aminek több tanulsága van, Magyarország pedig nem 2018-ban ez, mert a buszles 2014-ben épült.
Térjünk inkább rá a tanulságra, egy tanulságra a sok közül. Úgy tűnik számomra, hogy az utóbbi évek kilátóépítési lázában készült kilátói közül a nyugotszenterzsébeti kilátó az egyetlen, amelynek valós haszna és értelme van, ugyanakkor – és ez a döntő – ez az egyetlen kilátó, amely nem kilátó. Megítélésem szerint ez egy nagyon fontos észrevétel. Mindjárt azt is el fogom mondani, hogy miért.
Minden valamire való építménynek van neve, kedvezményezettje, funkciója. Ez a három határozza meg az építés célját. Vegyünk egy példát. Szükségem van egy disznóólra. Miért is? Feltételezhető, hogy vannak disznóim, amiket el akarok helyezni az ólban. Amint megépült a disznóól és én betereltem oda a disznót, máris azt mondhatom, elkészült a disznóól, és nyugodt szívvel mutathatom meg szomszédaimnak is, nézd, Berci, fasza ez a disznóól, nem? De, nagyon fasza! Más lenne a helyzet, ha a megépült disznóólban fodrászatot nyitnék, onnantól kezdve ugyanis a disznóólt kénytelen lennék fodrászatnak nevezni, mi több, ezt várnák el tőlem a vendégeim is. Magyar ember nem jár disznóólba hajat vágatni. Ha azonban – és ez most megint valami döntő – a disznóólban a megépítése után illegális szeszfőzdét működtetnék, akkor rafinált magyar észjárásommal továbbra is disznóólnak nevezném az építményt, nehogy kiderüljön az igazság.
De nézzünk egy másik példát, és ezúttal rugaszkodjunk el kicsit a valóságtól. Képzeljük el, hogy valakinek az a képtelen ötlete támad, hogy disznóól helyett egy nagy, szabadtéri sportpályát épít a kertje végébe, olyasmit amelyet ülések vesznek körbe a nézők számára, és ennek az épületnek azt a nevet adja: stadion. Szomszédunk, a Berci mindjárt tudná, hogy itt valami nem kóser, kilátóépítés ez egy barlang mélyén vagy illegális szeszfőzde, szomszéd úr, én mondom magának, mondaná nekem a Berci. Tehát, ha Magyarországon – lehet, hogy a világ más országaiban is így van, nem tudom – valami megépül, a nyugotszenterzsébeti buszles tanulságai szerint, érdemes hátra lépni egyet és megvizsgálni, mi is történik itt a szemünk előtt. Azt is mondhatnánk, hogy minden disznóól, amelyben állítólag disznót tartanak, gyanús, és a mondás – ha már valami éppen a szemünk előtt történik -, hogy ne higgyünk a szemünknek, fordítva igaz: Az, ami Nyugotszenterzsébeten történt, első látásra illegális szeszfőzésnek tűnhet, holott nem az, a helyi polgármester – látszólag a korrupció eszközeit igénybe véve, átverve a törvényhozókat, akik a jogszabályok többségét az ország buszmegállóiban kilátókról álmodozó emberek kisemmizésére alkotják meg – szembement az uralkodó trenddel, és a kilátó építésére, vagyis egy teljesen fölösleges építmény építésére elnyert összegből egy funkcióval rendelkező, a lakosok számára hasznos buszmegállót álmodott meg.
Ezzel a lépésével egyben le is leplezte magát. Az építkezés célja – merem remélni – ezúttal nem az építkezésre fordítható összeg megdézsmálása, a pénzek tisztára mosása volt, hanem maga az építmény. Ha ez valóban így van, akkor a tisztességes jogászok összeállhatnának végre, hogy megvicceljék ezeket a szeszfőzőket. De tisztességes jogász legfeljebb annyi lehet ebben az országban, ahány fodrászat disznóólban.
