Madame Besamel régóta vonzódik a zötyögő éttermekhez. Egész pontosan Agatha Christie Gyilkosság az Orient Expresszen című opusának elolvasása óta.
Poirot leült, és nemsokára élvezhette a kedvező helyzetéből fakadó előnyöket: annál az asztalnál ült, amelyet elsőnek szolgáltak ki, méghozzá a legválogatottabb falatokkal. Igen, az ennivaló szokatlanul jó volt. Bouc figyelme csak akkor fordult az étkezéssel nem kapcsolatos kérdések felé, mikor eljutottak a kitűnő krémsajthoz, ő pedig az étkezésnek abba a szakaszába jutott, amikor az ember bölcselkedni kezd.
− Ó! − sóhajtott nagyot. − Ha úgy tudnék írni, mint Balzac! Ezt a jelenetet rajzolnám meg.
Körbemutatott a kezével.
− Érdekes gondolat − mondta Poirot.
− Szóval egyetért velem! Azt hiszem, ezt még nem írták meg. Pedig… pedig valósággal kínálkozik a regényes feldolgozásra, barátom. A legkülönbözőbb korú, a legkülönbözőbb osztályokhoz és nemzetiségekhez tartozó emberek vesznek körül bennünket. Három napra összekerültek, bár nem is ismerik egymást. Egy fedél alatt étkeznek és hálnak, el sem szökhetnek egymás elől. És a három nap végeztével elválnak, mindegyik megy a maga útján, és talán soha többé nem látják egymást.
Nos, a Metropolitan Expresszen nem kell ennyi időt együtt tölteni,
Az Orient Expresszen, ha a vonat Franciaországon halad keresztül, akkor például bretagne-i homár vagy languszta, Ausztriában bécsi burgonyasaláta vagy osztrák hegyi áfonya, Magyarországon vargánya vagy sebes pisztráng, a Balkánon ajvár, Isztambulban mézes-mandulás édesség, Olaszországban Marsala borral készült desszert került és kerül a vendég elé. Persze mindezek egy-egy különös gonddal, franciás luxuskivitelben megalkotott egyedülálló fogásban finoman felbukkanva jelennek meg a tányéron. Eme különleges bánásmód borsos árát mindig is kevesen tudták kifizetni.
A cseh mesterszakács, Miroslav Husák kreálta a fogásokat. A menü a húsevők Kánaánja: van vörösboros marhapofa glasszírozott (ez esetben vajas, karamellizált) gyökérzöldségekkel, füstölt hússal töltött burgonyagombóc sült szalonnával és párolt káposztával, cseh gulyás… A vonalaikra figyelőknek jércés, szárított paradicsomos bulgursaláta és rántott „csirkebécsi”.
Madame Besamel, a vega kíváncsian böngészi az étlapot.
Madame Besamel azonban ebben a pillanatban kiszúrja a királynői vega menüsort!
Olasz metéltet rendel grillezett cukkinivel és sült paprikamártással, Gran Moravia sajttal megszórva (5,4 euró). Paradicsomsalátát (1,6 euró). Szilvalekváros krumplisderelyét cukros mogyoróval (1,90 euró) és friss csapolt sört.
A szerviz gyors és szakszerű. A két pincér igazán kedves, mellesleg épp úgy festenek, mint Az én kis falum című csehszlovák film két főszereplője. (Pár nap múlva érkezik a hír: meghalt Marián Labuda. Nyugodjék békében!) A vonat száguld, az ablakban percről percre változik a táj. Visegrád, Duna, hegyek-völgyek. Ehhez képest a 360 fok Bár kilátása smafu.
Megérkezik a tészta: a sült paprikamártás karakteres és selymes; a cukkini ugyan nem grillezett, de finom, zamatos;
A paradicsomsalátát Nyugat-Európában nem valószínű, hogy bárki is megenné, gondolja Madame Besamel. Az édes ecetes lében zamatos, szobahőmérsékletű, finom paradicsomszeletek úsznak. Eddig nincs is semmi meglepő. A díszítés viszont egy fél fej apróra vágott vereshagyma! Hm. A burgonyás szilvásderelye friss, forró vajon pirított. A töltelék sűrű szilvalekvár. A cukros mogyoró édes játék a desszert tetején.
Madame Besamel úgy dönt, nem is száll le Pozsonyban. Rendel még egy italt. A Sörgyári capriccioban érzi magát. Lenyalja szájáról a habot. A szállását gyorsan lemondja. Merthogy WI-FI is van.
