Free Tibit!
Free Kingkong!
Free Vaj van!
Még nem merem nevükön nevezni a dolgokat, nehogy a monitor mögül rám vesse magát egy zászlóaljnyi eltévedt rendőr, akihez nem jutott még el a béke beköszöntének utasítása.
Vajon megmaradt a Vörös Október Ruhagyár raktárából, vagy tendereztették, és egy visszavonult, minden muletáját (a bika előtt lengetett piros textil) összegyűjtő matador nyert, akit csak „Mészárosnak” becézett a szakma?
Vagy nincs is ennyi rengeteg belőlük, csak motorosrendőrök a konvoj mögött leszerelik, és a delegáció előtt újra kiteszik azokat? Nem, az lehetetlen, kibökné a sötétített üveg mögül a jó szemű kínai miniszterelnök: „Ezeket a zászlókat már láttam valahol!”
Csak nekünk egyforma minden kínai zászló.
Na de hol a többi zászló? Hiszen tizenhat kormányfő tette tiszteletét fővárosunkban.
A rendőrök mindet levetették, nehogy tibeti legyen, vagy hongkongi, vagy taiwani? Az egyszínű piros maradhat?
Jut eszembe, a Heinekent már betiltották?
Lassan hozzászokunk, hogy egy-egy ígéretes üzleti lehetőség kedvéért hazánk vezetői bármivé elmaszkírozzák magukat. most pedig biztosan arra ébredtek, hogy szélesvásznon látják a világot. „Nézd már meg, drágám, szélesebb a szemem, mint tegnap volt?”
Közben pedig nekünk sem lehet kimondani szavakat, felemelni zászlókat, hogy úgy tűnjék, nem csak a vezetőink, de mi is készen állunk bármire.
Akármiért is. Azt úgyis titkosítják.
Nem tudom, tényleg megtörtént-e, vagy csak képzeltem azt a férfit, aki a feleségével beszélgetett a körúton. Az asszonynak nem jutott eszébe az olajsütő neve, csak makogott, hogy: „Tudod, amiben a krumplit szoktuk sütni, az, amibe fémkosárban kell beereszteni a forró olajba az ételt.” A férje rávágta, hogy: „Frit…”
Na, akkor szolidaritásból: Freeda, freess freekandó a freegóban!
Kiemelt kép: MTI/Szigetváry Zsolt
