Valljuk be: az orosz kulinária – hazáján kívül – rétegműfaj. A pizza, a kebab, a pho, a csokoládé mousse, a fish and chips, a svéd húsgolyó, a bécsi szelet, a szerzetesek eledele, a pad thai vagy a tikka massala minden országban tarol és uniformizál, de ki tudna fejből megnevezni egyetlen orosz fogást? Bizony, bizony,
Mivel Madame Besamelnek, a vegának csupán 3000 forintja van, ezért nem az Arany Kaviárba, Budapest legmenőbb orosz éttermébe, hanem annak kistestvérébe invitálja olvasóit. A Belvárosi Piac emeletén működik egy csinos kis orosz bisztró: a Moszkvatér. És itt meg is állhatunk az első szóra: Tudták, hogy a magyar bisztró szó orosz eredetű? A legenda szerint 1814-ben, a napóleoni háborúk után nyílt az első „bistro” Párizsban. Állítólag az éhes orosz megszállók azt kiabálták az éttermekben, hogy „быстро, быстро” {büsztra, büsztra!}, azaz „gyorsan, gyorsan!” kérik az ételt. Erre a kozákok meg is nyitották az első „bisztrót” a Place de Tertre 6-os szám alatt.
A Moszkvatér – Bistro Russia méltó utódja párizsi ükapjának.
A miliő autentikus: Magabiztosan rövid, dicséretesen átlátható menükártyát böngészünk. A személyzet kedvesen felajánlja szolgálatait. A pult mögötti hűtőben varázslatos kaviárok dermednek. A látványkonyhában fazekakban rotyognak az ételek és szinte megállás nélkül serénykedik a séf. Mert itt a leveseken kívül minden à la minute, azaz azonnal, rendelésre készül. (Nagy dolog ez ebben a mikrohullámú magyar vendéglátásban.)
A napi menü most nem érdekel minket, mert már csorog a nyálunk a klasszikusok láttán. Van itt „igazi kijevi csirkemell”, mely a menükártya figyelmeztetése szerint az első vágásnál: „vigyázat, robban!”.
Egy nagy kondérban scsi, azaz húsos káposztaleves gőzölög. És pázsálszta, megtaláljuk nagy kedvencünket: a pelmenyit. Ez az étel az orosz ravioli, azaz töltött tészta. Csak itt másként formázzák a batyucskákat. Két verzióban készül: fűszeres sertéshússal és garnélarákkal töltött. Utóbbit választjuk. A „garnélarákkal töltött pelmenyi vörös lazackaviárral” (2400 forint) mellé rendelünk még egy adag orosz savanyú uborkát (350 forint), mert enélkül nincs étkezés a Nagy Medve országában. És egy kétdecis nyírfalevet (330 forint). Az oroszok imádják az erdők-mezők kincseit, és mindent hasznosítanak. Még szemezünk a hollófekete borogyinói kenyérrel, de konstatáljuk, hogy arra már nincs keretünk (már így is 3080 forintnál tartunk). A kasszírnő igazán nagyvonalú:
Boldogan száguldunk az egyik pulthoz, és felpattanunk egy bárszékre falatozni. A friss, darabos garnélával töltött pelmenyit a szemünk előtt főzték meg al dentére, majd gyöngyöző alaplében megfuttatták, végül zsíros-krémes orosz tejföllel és lazackaviárral tálalták. Nincs más dolgunk, mint orosz szokás szerint pici ecettel megbolondítani. Egyszerűen nagyszerű (és kiadós) fogás, kellően szlávos hangsúlyokkal: aki megeszi, friss szellőnek érezheti magát a Volgán. (A költői képet kéretik nem félreérteni.)
mindenkinek javasoljuk kipróbálni: hasonlóan üde frissítő, mint a magyar bodzalé. A príma édeskés-ecetes, roppanós savanyú uborka szinte ordít a vodka után, de Madame Besamel ezúttal nemet mond az alkoholra, még dolgozni megy ebéd után. Ezért nem rendel a pazar orosz pezsgőkből sem, amelyekből – végtelen örömére – lehet pohárral is vásárolni.
Sebaj, úgyis vissza kell jönnünk a 80 forintos tartozásunkkal! Ez kiváló ürügyként szolgál majd arra, hogy kipróbáljunk egy kiadós cári reggelit. Blinivel, kaviárral és pezsgővel. Netán vodkával. Nazdárovje!
Teszt időpontja: 2017. 11. 09.
Helyszín: Belvárosi Piac, Budapest, V. kerület Hold utca 13. Vásárcsarnok, első emelet
