Mitől igazán jó egy popdal?
Könnyen befogadható mondanivaló, nem túl bonyolult akkordmenet és egy kellemes előadói hang általában már sikeressé teszi. Szemmel láthatóan ezt a receptet követi a DK mindössze 50 ezer forintból készült készült kézműves kampánydala is, a Csak a szeretet kell, de inkább lássuk, mi a szerzemény mélyebb mondanivalója, a nyilvánvalón, vagyis az értetlenkedés és az emlékezés érzetén túl.
De először is hallgassuk meg a dalt.
A magyar nép zivataros századai
Már az első strófa erős gondolatokat fogalmaz meg, a költő a múlt, a jelen és a jövő érveivel a hallgatóság érzelmeire kíván hatni. Hivatkozik arra, mennyi keserűség, nyomorúság van az országban, de a szónok rögtön stílust vált, s ingerült keménységgel kel ki a bezárkózás ellen, mert annak nincs gyógyító hatása.
Kiáltvány, felhívás a nemzethez
A refrén a távoli jövő dicsőségét sejteti, hiszen bevallása szerint a jelen történelemformáló pillanatok előtt áll. A meggyőzés érdekében a szónok még egy paradoxont is sorba állít, hiszen arra buzdít, a hallgató ne mondjon nemet és igent sem, ez pedig nagyon erős stílushatás, hiszen váratlanul, meghökkentő módon érkezik („Ne mondj nemet, ne mondj igent”).
Az érvrendszer persze ezen a ponton összezavarhatja az eddigi határozottságot, de a kétütemű, a sormetszeteket pontosan betartó felező nyolcasok alkalmazása így is döntő elhatározottságot sugároz a sorrímek segítségével („Magyarok VAGYUNK, itt VAGYUNK”).
Hazafias intelem
A következő versszak a Nemzeti Dalhoz hasonlatosan lerövidített kurta mondatokat fogalmaz meg parancsok formájában és válaszút elé állítja a hallgatókat, azonnali elhatározásra ingerelve: választani kell a rabság és a szabadság között.
Ez a strófa a himnuszok szokásos jellegzetességeit is magán viseli, a panaszdal, a siralomének (a jeremiádok), a könyörgés és az elégia műfaji vonásai is megtalálhatók benne.
Amikor a költő a második sorhoz ér, hiperbolát alkalmaz, felindult lelkiállapotát a dolgok valódi mértékének a valószínűség határán túli felnagyításával ellenpontozza („Tele van az ország gyűlölettel”).
Ez a versszak egyébként az első strófa bizonyos elemeinek megismétlését is tartalmazza, s ez a változtatás a korábbi kérést szigorú paranccsá fokozza, s komorabbra, sötétebbre színezi a költemény végkicsengését („És az sose győzhet, aki haragot szít!”).
