Orbán Viktor pénteken reggel a rádióban úgy értékelte a brit kilépést, hogy minden nemzetnek joga van döntenie saját sorsáról, amit tiszteletben kell tartani, és a Brexit végeredményéhez a népvándorlás vezetett.
Mindkét állítása kapitális csúsztatás. Orbán jogról beszél, de az unió nem jogi fogalom, hanem politikai. Ő tudja a legjobban, hogy az Európai Unió a kölcsönös önkorlátozásról, a nemzetek közötti együttműködésről, a racionális magatartásról szól. A miniszterelnök viszont a saját politikai érdekei miatt, már régóta szembe állítja a nemzeti önrendelkezés jogát az európai politikai közösség jövőjével. Ezzel nemcsak a nemzeti önrendelkezés jogával él vissza, de szétzilálja azt a politikai közösséget is, amelynek elfogadta a játékszabályait, a fejlődési pályaívét.
Egy könnyen érthető példával élve: ha a magyarok arról szavazhatnának, hogy állítsuk vissza a halálbüntetést, a többség igennel szavazna. Ha a magyarok arról szavazhatnának, hogy csatoljuk vissza Erdélyt, a többség igennel szavazna. (A halálbüntetés visszaállításának ötletével három éve már kacérkodott Orbán, csak akkora volt a nemzetközi felháborodás, hogy sietve visszatáncolt). Nem véletlen, hogy ezekben a kérdésekben jogilag sem lehet népszavazást tartani Európában.
Ez ilyen régen történt volna, hogy már elfelejtettük? Ennyire elvette a józan eszünket a béke és a relatív jólét?
Egyszerű ez, mint a makk
Orbán szerint a Brexit végeredményéhez a népvándorlás vezetett. Ez is hamis beállítás. Az elégedetlenek, a dühösek, a kétkezi munkások, a hajótöröttek szavazatai, akiket megvezetett a saját belpolitikai érdekeit néző, könnyen fogyasztható üzeneteket kínáló politikai osztályuk, egyfajta elitellenesség, szakértő-ellenesség nevében. A fiatalok többsége, a nagyvárosiak, az iskolázottak mind a jövőre, vagyis az EU-ra szavaztak. Akárcsak a katolikusok. Sajnos nem jött be a szándékuk, a többség máshogy gondolta.
Természetesen az Európai Unió számos problémával küzd. Nem gondolom, hogy kezdettől fogva demokratikus deficittől szenved, de az biztos, hogy részben a bürokratikus működésénél fogva, nem tudott választ adni a demográfiai, szociális válságra és természetesen a menekültválságra sem. Bonyolultan, pazarlóan működik, ezernyi széttartó gazdasági érdekkel, de hát ez egy ilyen demokrácia. Aminek történelmileg-politikailag igenis betetőzése lenne, hogy egy szövetségi állam felé tartson, közös kincstárral, közös európai ügyészséggel, közös médiafelügyelettel.
Ne szóljanak bele, hogyan lopunk
Nem véletlen, hogy a napirenden lévő, mélyebb integrációt – a briteken kívül – nem akarják azok az államok sem, ahol az uniós források az uralkodó párthoz közeli új oligarchaosztályt finanszírozzák. Magyarország egy ilyen hely.
Mert én nagyon el tudom képzelni, és szeretném is, hogy így legyen. Úgy dobnák ki ezeket „a saját lábon álló” tolvajokat a magyar közéletből, mint macskát szarni. A napnál is világosabb, hogy Orbán és barátai érdeke az, hogy Magyarországon ne legyen mélyebb európai integráció, mert akkor nem tudnának tovább lopni. És akkor jönnek a nemzeti önrendelkezéssel, meg a népvándorlással, meg a magyarok tiszteletével. Hát, röhög a vakbelem.
Önjáró bürokrácia
Még egy dologról szeretnék szólni. Szerintem óriási hiba volt, hogy az Európai Unió bürokratái – a demokráciáról szóló szép szavak ellenére – nem törődtek az emberek akaratával. Mekkora legyen az uborka mérete, milyen ketrecbe zárják a csirkéket, hogyan tiltsuk be a máktermelést. A britek jól levágták, hogy ezek az értelmetlen baromságok mind fontosabbak voltak annál, semmint hogy valahogy élővé tegyék a történelmi fejlődés logikáját, azt a gondolatot, hogy a jólét növekedésével együtt, a nemzeti szuverenitás majd magától háttérbe szorul a föderális, páneurópai unió mellett. Hát, nem szorult háttérbe, előbb kellett volna felébredni.
A britek úgy döntöttek, hogy kilépnek az Európai Unióból. Ettől még nem dől össze a világ; nem Európából lépnek ki, csak egy bürokratikusan működő, szerintük zsákutcába jutott szervezetből. Végül is Norvégia, Izland, Svájc is elég jól éldegél e szervezeten kívül. Lehet, hogy a britek elsőként hagyják el a süllyedő hajót, és ezzel nyernek nagyot (miután mindenki más megszívja, aki esetleg követné őket). Végül is ebben a britek mindig is jók voltak, időben lelépni. De lehet, hogy éppen ezzel veszítenek. Ma még nem tudjuk.
Mélyebb integráció: amiből saját kérésre kimaradunk
A többsebességes Európa már régen kialakult, csak még nem meri bevallani magának. A Brexit ezt a folyamatot fogja felgyorsítani. Én arra tippelek, hogy ez új esélyt adhat a mélyebb integrációra a nyugati országoknak, amiből Magyarország saját kérésre ki fog maradni.
Szerintem a fejlett nyugati országok egy német dominanciájú, föderális rendszer felé fognak haladni, míg a kevésbé fejlett közép-kelet-európai országok, ebből önszántukból és büszkén kimaradnak (mert menekültválság, mert nemzeti szuverenitás). Természetesen megmarad velünk a szoros és partneri jó viszony, de a visegrádiak meg a balkániak, önhibájukból soha nem fognak szintet váltani és felzárkózni a nyugati politikai-gazdasági léptékre.
Bár a brit kilépéssel valóban nincs itt „az európai világvége”, a jövőben még itt lehet. Ez például Magyarország esetében maga lenne a katasztrófa. A magyar kilépés az unióból nem túl valószínű jövőkép, de mint most is megtapasztalhattuk, a történelem olyan, mint a foci: bármi megtörténhet benne.
Én arra tippelek, hogy Magyarországon hosszú ideig nem lesz népszavazás az unióból való kilépésről, viszont a demokratikus színvonal tovább fog zuhanni, és még tovább fogunk távolodni a fejlett Európától, kulturálisan és gazdaságilag egyaránt. Ami könnyen egyet jelenthet az Oroszország érdekszférájába sodródással. És azért ez elég ijesztő lehetőség. Biztatásnak talán annyit lehetne mondani: mindig jön rosszabb annál, mint ami most történik.
