Orbán nagyon okos, a csendet is érti

Valószínűleg a kormányfő is pontosan tudja, hogy Mogyorósi Attila tankerületi vezetőnek – éppen a kormányfő korábbi vállalása szerint – mennie kellene, éspedig nagyon gyorsan. Nem is olyan régen a Nemzeti ügyek politikája című választási program előszavában Orbán Viktor írta, olyan kormányra, kormányzásra van szükség, amely ismét az emberek és a mindennapi élet problémái felé fordul. Ez alapján az feltételezhető, hogy a tankerületi főnök valamiféleképpen önjáró lett, mert nem olvasta elég alaposan a fideszes alapdokumentumot.

Ezért próbálta kicsinálni Pukli igazgatót, aki pedig vélhetően komolyan vette, sem neki, sem a tanárainak nincs mitől félnie. A kormányfő nem az ököljog, hanem a rend híve és versenyképes oktatási rendszert akar. Mivel a tanár is ember, akkor pedig – Orbán szerint – a történelmi tapasztalatok mellettük állnak.

A történelem tehát azt mutatja, hogy minden igazán fontos és mélyreható változás, amely előbbre vitte az emberiséget, azokra a közös emberi értékekre épült, amelyek lényegében változatlanok.

Ilyen például a gyerekek szeretete.

Mindennek szellemében nem Puklitól, hanem Mogyorósitól kellene tartania a Fidesznek. Ha egy iskolában nincs papír, akkor több mint durva, szinte már arcátlanság fénymásolatot kérni bármiről…, nem csak nem létező dokumentumokról. Voltaképpen a tankerület-vezető akciójával éppen aláaknázza a rendszert, amelyet bármily meglepő éppen azok próbálnak javítani – egyébként pártállástól függetlenül –, akik a Kossuth téren szégyellték, amikor „Orbán takarodj!” volt, de az ötperces csendnek nagyon örültek.

Mert nem mindenki ellenzéki, aki a tanárok mellé áll. És igenis nagy kérdés, ki tesz többet a Fideszért, az a politikus, aki kockás ingbe bújik, vagy az akadémikus, aki szerint a tanári borosta és a kockás ing minden bajok okozója az iskolákban.

Legnehezebb a pedagógusgyerekeknek

A gyerekek felől nézve az oktatás a csőd felé közelít, mert a centralizált rendszer elvárásainak, az iszonyatos papírmunkának az a tanár felel meg leginkább, aki vagy kevesebbet foglalkozik az iskolában a diákkal, többet magával, az igazgatójával, a tankerülettel, vagy mindezt otthon, éjszaka teszi, amikor a saját gyereke már alszik. A legnehezebb helyzetben a pedagógusgyerekek vannak.

Az iskolákat az igazgatók helyett már inkább a félelem igazgatja. A csend valódi oka, hogy a tanárok megtanulták nem felemelni a hangjukat, a csend pedig legalább elegáns és legalább olyan erős, mint az üvöltés. (Ha egy tanár csendben szólal meg, a zajongó osztály elcsendesül.) Félnek egymástól, diáktól, szülőtől, igazgatótól.

Az iskola szereplői ugyanolyanok, mint bárki más az országban. Elsősorban vannak a jók és a rosszak, néhány helyen pedig külön-külön halmazban még elkülöníthető fideszes és nemfideszes, de az emberi minőséget nem ez határozza meg.

Mindenki fáradt

Pártállástól független, hogy gyerekből egyre több a kezelhetetlen, a figyelemzavaros.  Nem rosszak ők, csak fáradtak. Többet kellene aludniuk, pihenniük, hogy fel tudjanak készülni a tanulásra. Korán kelnek, későn fekszenek, még hétvégén is, amikor egyébként nyugodtan alhatnának tovább.

Szülőből is egyre több a kezelhetetlen. Nem rosszak, csak fáradtak. Nem nagyon jut idejük a fáradt gyerekükre, ezért azt várják, ami otthon elmaradt, megoldja majd az iskola. Korán kelnek, későn fekszenek, még hétvégén is, mert olyankor „érik utol magukat”.

Tanárból is egyre több az ingerült. Nem rosszak ők, csak fáradtak. Többet kellene aludniuk, pihenniük, hogy fel tudjanak készülni a tanításra. Nekik maradt a fáradt gyerek, a fáradt szülő meg a többi fáradt tanár, meg az igazgató és az adminisztráció. Az már otthonra, mert a jó tanár az iskolában a gyerekre figyel.

Tanít, nevel, konfliktust kezel, a fenntartó hülyeségeire marad neki az éjszaka, mert előtte a saját gyerekével is illik valamennyit foglalkozni. A kréta, a vécépapír hiánya neki nem számít. A pénz sem számít, inkább aludni szeretne.

A jó tanár szereti a csendet

Durvább a helyzet, ha úgynevezett elitiskoláról van szó. A szülők még okosabbnak hiszik magukat, a gyerekek még elkényeztetettebbek. Ott a szülő fizet az alapítványba, elvárásai vannak, papírt szerez arról, hogy a gyerekének valamit nem is kell tudnia. A szülő ott még inkább túlhajszolt – valahogy bent kell maradnia az elitben –, neki már végképpen nincs ideje a gyerekére, de annyira azért bőven ért a neveléshez, hogy tudja, azt a tanár nem jól csinálja. A tanárt mószerolja a másik a tanár, ami egyébként elvárás is, a szülő meg már úgy készül a gyerekért, hogy majd jól megnézi, melyik pedagógus parádézik kockásban.

Orbán Viktor egyébként – közhely –, de nagyon okos. A csendet is érti.

Kicsit megmérgesedett ugyan a tanárokra, de nem miattuk forgolódik álmatlanul, hiszen tudni róla, keveset alszik. Vélhetően azt is tudja, a tanároknak igazuk van. Neki viszont valamit mondania kell azoknak, akiknek ő Főnök. Nem tűrheti, hogy legyen iskolaigazgató, tanító, akinek nem elég a csont, aki nem ül, nem igazodik lábhoz, nem tűri a pórázt. Ő is tudja, hogy a tanárok többségénél még mindig szorító a hó vége, és ha valakiknek, akkor nekik még mindig számít a gyerek. Egy dolgot nem tud. Azt, hogy még a legelvakultabb hívei zsebében is kinyílik a bicska, amikor a habonyizmus támogatása közben a Fidesz prominense földesurai kompetensnek érzik magukat arra, hogy morális alapon bírálják a tanárokat, akik közül a legtöbb nem kap agrártámogatást és strómanja sincs, amikor bemegy a másik tanárt helyettesíteni.