Azt hittem, lefejelem a képernyőt, mikor látom, hogy a tiszteletreméltó Balogh úr egy bulvárlapban sajnáltatja magát, miszerint nincs tartaléka, ezért családi összefogással csengeti majd ki a rárótt összeget.
Zokog az asszonyverő, hogy nem átallották megbüntetni őt, Őt, a polgármestert, akinek lám, véletlenül sem ingott meg a széke. Nem sajnál ő most sem semmit, a tárgyalásról még nevetgélve és megkönnyebbülten távozott. Ám a nyilatkozatok, megnyilatkozások eddig is őszintén böffentek elő belőle, mert magyar embernek ami a szívén, az a száján.
Megmaradt a posztom, kalkulált, csak az a fránya büntetés! Azért a befizetendő összeg fáj kicsinykét. De hát, ezért van a magyar embernek családja, ezért van a sokszor emlegetett párnaciha: megkerül az a pénz rövid úton.
Mennyit ér egy bevert arc?
Például az ütéseknek, az erőszaknak is. Mostantól bárki, aki egy kis fejszámolást végez, megtudhatja, mennyit is ér egy bevert arc, egy monokli, egy-egy nyolc napon túl gyógyuló sérülés. Mit ér, ha lerugdosnak a lépcsőről, egyszer, kétszer, háromszor. Mit kóstál, ha éveken át a családi erőszak áldozatai vagyunk.
Balogh József, Fülöpháza polgármestere most sír, rí, úgy érzi, olyanért veri őt a sors, amit meg nem érdemelt. Semmiképp nem a bűnbánat miatt csillog a szeme. Több helyütt hiányolták a bocsánatkérését is. De ha – mondjuk ügyvédi nyomásra – megtette volna, jobb lenne a helyzet?
(Rosszul tudok lenni, mikor olvasom, különösen kegyetlen bűntettek után, hogy a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a bűnöző bűnbánatát. Hát persze, hogy bűnbánó, aki enyhébb ítéletre apellál…)
Nos, engem krokodilkönnyekkel sosem lehetett meghatni. Ő megnyugodott, Terike már akkor visszaoldalgott hozzá, megtért az oldalborda. S hogy Terike miért tette ezt? Aki kicsit is ismeri az áldozati viselkedésmodelleket, pontosan tudja, miért történik ez.
Akinek a foga tört ki
A bántalmazott legtöbbször megbocsát, még ő takargatja, finomítja, keni el a bántalmazó tettét. Ráadásul a tettet gyakran követi az úgynevezett nászút periódus, amikor a bántalmazó esküdözik égre-földre, látványos javulást mutat, csokrokkal támad, szerelmet bizonygat, és tetteit – még ha mégoly rendszeresen is követte el őket – kirívó esetnek állítja be.
És a társ, akinek épp a foga tört ki, vagy a csuklója rándult ki, vagy éppen a haja tépődött ki csomókban – már épp gyógyulóban a bajból, és sokszor a függő helyzete miatt meg is bocsát. Mi a baj? Él az asszony, ebcsont beforr. Ha képregényt készítenék az ügyről, ez állna az egyik kis buborékban.
Nézzünk egy kicsit vissza, mivel is takarózott ez a jóember. És rögtön utána gondoljunk bele, hányan de hányan tartják a mai napig elfogadható magyarázatnak mindezt.
Értjük, haver
„Fáradt volt, be volt már hangyásodva”, szólott, ami annyit tesz, hogy berúgtam, na, ilyenkor másnak is eljár a keze, nem? Kacsint(ana) össze a férfitársaival, de csak a hasonló macsók (és a törvénykezés) kacsint vissza.
De a másik is szép: „Református keresztény ember vagyok, presbiter is voltam, ilyet nem követtem el életemben sem”, állítja szemrebbenés nélkül ez a jó keresztény, és persze mire kell jó a Jóisten, takarózásra keresztényi országunkban mindenképpen tökéletes. Jó keresztényi palástban lehet nálunk asszonyt ütni, az Országház tőszomszédságában ribancozni, nagy hangon zsidózni. A szeretet nevében.
„Sajnos a párom nem tudta megérteni a lelkiállapotomat”, sóhajtozott. Az, „aki szegény az meg is érdemli” meg a „minek ment ki miniszoknyában az utcában” nívójú helyeken nagy divat az áldozathibáztatás, ezzel is sokan egyetértenek, a dolgos-szolgos férfiember nem kapta meg otthon a megértést, hát kell neki ezt tűrnie?
Balogh csak egy tünet
Mindennek van határa! Balogh csak egy tünet, és amíg ilyen sokan szenvednek ugyanabban a betegségben, mint ő, amíg a választói meghagyják a helyén, ne csodálkozzunk. Azért hagyják meg, mert van helye, jó helye van, őket képviseli.
Ez az ítélet minden bántalmazott szemébe odadobja, pontosan mennyit is ér. Jegyezzük meg jól az összeget, tudatosítsuk, hogy ma, Magyarországon ezt meg lehet tenni, következmények nélkül. Mert ez nem következmény. Áldozatként ezt kapod kárpótlásul.
Mi tehát a tanulság? Jobb hallgatni, nem tárni ország-világ elé, ami zárt ajtók mögött történik. Mert a végén minket csúfolnak meg, a mi szemünkbe vágják, hogy kedves asszonypajtás, adunk is büntetést, meg nem is.
Ilyen egy mai magyar népmese.
