Úgy vélem, a párizsi terrortámadások miatt Európa biztosan jobbra fog tolódni. Erősödni fog a menekültgyűlölet, a liberalizmusellenesség, a nemzetállami populizmus. Az új jobboldali lengyel kormány máris jelezte, egyetlen menekültet sem fogadnak be. Magyarországon Orbán a mennybe megy. Mint ahogy Európa azon részében is, ahol az emberek egyre fogékonyabbá válnak a radikális nemzeti gondolatra, a leegyszerűsített válaszokra, az erő politikájára. Nekem ezzel nincs különösebb gondom. Nagyon is zavar, de tudomásul veszem, hiszen mást nem nagyon tehetek. De most nem erről szeretnék beszélni.
Alig telt el másfél nap a párizsi terrortámadás óta. Talán tisztábban látunk, mi történt, mi történhetett. És most hagyjuk a hülyéket, a rémhírterjesztőket, a kártékony politikai ideológusokat, vagy a magukat idiótáknak tettetőket. Akik a terrorcselekményből azt szűrték le, hogy az összes vallás káros az emberiségre, hogy kizárólag a menekültek robbantottak Párizsban, hogy még több bombát kellene Szíriára szórni. Véleményük fontos, indulatuk érthető, de ugyanúgy nem igazolható, mint bármilyen terrorcselekmény. Mint ahogy az sem állja meg a helyét, hogy a liberalizmus megbukott.
Nem, a liberalizmus nem bukott meg. Európa a szabadság földje, és bár lassan őrölnek a malmai, a liberális demokrácia az egyetlen, amely képes garantálni a példátlan jólétünket, az elesettekkel való szolidaritást, a belső békét és prosperitást, legalábbis a világ más részeihez képest. Az együttműködésen alapuló liberális demokráciának ilyen a természete. Lassan mozdul, de hosszú távon csak ez garantálja a szabadságot, a méltányosságot, az emberiességet a minél szélesebb tömegeknek.
Tudom, hogy ez a vélemény ma Magyarországon nem népszerű, és egyre kevésbé lesz az. A magyar emberek többsége ma alig tud kijönni a fizetéséből, a társadalom jelentős része nyomorban él, a kilátástalanság feudalizmusából vidéken sokaknak nincs kiút. A megélhetési gondok felől nézve teljesen érthető, ha a magyarok egy része magasról tojik az európai értékekre, illetve Európa ellenében radikalizálódik, különösen a fiatalok. Én megértem őket, de ez mindig is így volt a történelemben. A szegények, a nem-boldogulók, a reménytelenek a legmanipulálhatóbbak a hatalmasok részéről az összes társadalmi réteg közül. Egy demokráciában különösen.
Európának most éppen nem megy annyira jól. A gazdasága jóval kevésbé növekszik, mint ahogy az elvárható lenne. Iszonyú indulatok feszítik belülről, és hatalmas erők munkálkodnak a bukásán kívülről. De ez nem indokolhatja azt, hogy félelemből fel kellene adnunk az európai értékeinket – hiszen éppen ez lenne a terroristák célja. Gyengíteni akarják a szabadságunkat a lehető legaljasabb és gyáva módon, meg akarják ölni az ártatlanokat, a szeretteinket, mert azt akarják, hogy félelemben éljünk. Erre nem az a megfelelő válasz, hogy bosszút kiáltunk.
Az európai önfeladásnak ráadásul azért sem lenne sok értelme, mert egy látványosan bezárkózó Európában is simán el lehet követni további terrorcselekményeket. Még akkor is, ha egy kicsit Amerikává válunk, a totális megfigyeléssel, teljes lehallgatással, a polgáraink felfegyverzésével. Merthogy ne legyenek illúzióink: a terroristák akkor is képesek terrorakciókat elkövetni, ha szigorítjuk a megfigyeléseket, a menekült-politikát, vagy teljes határzárat vezetünk be. Szerintem egyetlen emberélet kioltása is elfogadhatatlan, és az nem lehet erősebb érv, hogy a totális kontrollal majd kevesebb ember fog meghalni a terrorizmus miatt, mint anélkül. Nem ez az alternatíva.
A béke idealizálása jó dolog
De mit tehet egy európai politikus a mostani helyzetben? Mit tehet Hollande francia köztársasági elnök, és a többi európai vezető? Ha a francia elnök következetes maradna az európai értékekhez, azonnal abba kellene hagynia Szíria bombázását, és kivonulnia Irakból. Valamint be kellene szüntetnie a francia fegyverek szállítását Szaúd-Arábiának, mint ahogy ezt Németország és Svédország is tette. Második lépcsőben teljes fegyverkereskedelmi embargót kellene hirdetniük. Soha többé európai fegyvergyártást, kereskedelmet, el a fegyverektől, el az erőszaktól!
Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt az európai politikusok nem fogják, nem merik bevállalni. Ha megtennék, saját polgáraik anyagi jólétét kockáztatnák, akik emiatt gyorsan megszabadulnának tőlük. Az európai fegyvergyártás és kereskedelem leállása miatt nagyot zuhanna a gazdaság, nőne a munkanélküliség, zendülések, lázadások törnének ki Párizstól Berlinig. Másrészt Amerika és Oroszország jót röhögne a markába a töketlen és gyenge európaiakon. Ölükbe hullana a világ legundorítóbb kereskedelmének extraprofitja, amelynek segítségével tovább nyomathatnák a generált háborúikat az olajért, a befolyásért, a pénzért. Tehát hiába szállna ki Európa a fegyverkereskedelemből, mások azonnal a helyére lépnének.
Véleményem szerint ezzel a pragmatista ellenérveléssel sincs semmi baj. Legalábbis abban az értelemben, hogy belesimul a világ logikájába. E szerint nem lehet kilépni az anyagi érdekek hatalmi körforgásából, és aki ezen gondolkodik, az naiv, de legalábbis hasznos idióta, akinek fogalma sincs a politikai-gazdasági realitásokról. Ugyanakkor mégis azt is gondolom, miért ne lehetne kilépnie ebből a hatalmi körforgásból Európának? Minden nagy és pozitív európai történelmi esemény úgy kezdődött, hogy az elején senki sem hitt benne. Az Európai Unióban sem hitt senki.
