Budapest rémét szerencsére lekapcsolták, remélhetőleg egy ideig nem jön új tébolyodott, aki csak úgy leüt, autó alá lök, arcba csap teljesen gyanútlan embereket. A közösségi médiának hála, sikerült összegyűjteni több áldozatát, és ennek a segítségével tudták végül azonosítani is őt. A képe napokig keringett minden lehetséges oldalon. Egy idő után elkezdték kikockázni a férfi arcát, amin nagyon sokan felháborodtak, mondván a rohadék nem érdemli meg, hogy ne lássa és ismerhesse fel mindenki. Persze, a valóban közveszélyes egyedeket nyilvánvalóan le kell kapcsolni, ez nem is lehet kérdés. Csakhogy – és most tekintsünk el egy kicsit a konkrét esettől – ha egy ilyen kísérőszöveg mellett kikerül egy portré, koránt sem biztos, hogy valóban egy agresszort látunk.
Ennyi erővel bárki kiteheti akármelyikünk arcképét, hogy tessék, itt egy vadbarom, akinek ez és ez szárad a lelkén, innentől szabad préda.
Tegyük fel, hogy a keringő arcot sokan felismerik, elkapják és meglincselik. Majd kiderül, hogy az égvilágon semmi köze nem volt a tettekhez. Csak éppen valaki valamiért bosszút akart állni rajta. Mert ez is bőven előfordulhat. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a közösségi média sok esetben segítségünkre van, örülök, mikor egy-egy jó ügy érdekében (legyen szó véradásról, segítségadásról, állatok befogadásáról, vagy akár csaló kereskedők leleplezéséről) a segítségükre van, de a web ugyanennyi visszaélésre is megteremti a lehetőséget.
A kikockázott eszőszakoskodó Forrás: police.hu
Nemrég szóba került, hogy milyen kár, hogy a közösségi felületeken az emberek nem beszélnek nyíltan a betegségeikről, az orvosaikról, a gyógyszerekkel való tapasztalataikról. Igen, valóban jó lenne, ha például moderált módon lenne erre lehetőség.
De az, hogy kontroll nélkül, pusztán élmények és érzések mentén, megosztások és kommentek segítségével kezdjenek el cirkálni információk, legalább olyan károsnak tartom, mint hogy arcképpel és esetleg teljes névvel kezdjen el a site-ok népe üldözni valakit.
(Ráadásul ami az egyik beteg jó, a másiknak méreg. Egy ismerősöm igen nagy baráti körrel rendelkezik, ahol sok a kedélybeteg, a depressziós. A szakembereket általában kerülik, mint ördög a szenteltvizet, a netről tájékozódnak, és ki így, ki úgy jut gyógyszerekhez. Aztán jön a csere-bere. Egy kis szorongásoldó, egy két szem antidepresszáns. „Te, nekem nagyon bejött az X gyógyszer, próbáld már ki te is.”– ez egy állandó szólam. Vagy hogy „olvastam, hogy ez és a szer nem okoz hízást, viszont teljesen kikapcsol, sikerült is szereznem.” Az egyik ilyen bombabiztos csereberének végül kórház lett a vége.)
Konkrét eset, hogy az egyik orvosomról – aki szerintem igen jó szakember, én már több mint húsz éve vagyok a páciense – az egyik fórumon megjelent egy bejegyzés, miszerint szívtelen sarlatán.
Gyakorlatilag hentesnek nevezték, és sok felkiáltójellel figyelmeztettek mindenkit, nehogy a karmai közé kerüljenek. A bejegyzést elkezdték osztani, mint az őrült. Még engem is – aki megbízok benne, és soha semmi hibát nem találtam a kezeléseiben – majdnem megingatott a dolog, pörgött az agyam, a gyanú befészkelődött a fejembe.
Végül magától az érintettől kérdeztem rá a dologra. Elmondta, mi volt valóban. Nem akart vállalni egy rizikós beavatkozást, fel is világosította az embert a veszélyekről, próbálván lebeszélni a procedúráról, mivel körülbelül húsz százalék esély volt arra, hogy minden komplikáció nélkül fog zajlani a dolog. Az ennek ellenére mindent vállalt mégis, a papírokat is aláírta. Majd valóban a lehető legrosszabb kimenetel szerint alakult a dolog, műtét lett vége. Majd gyógyulás. Ezek után ez a beteg prüszkölte tele a netet a rágalmaival. És emiatt váltotta le a doktort sok hiszékeny páciens.
Rengeteg albérletes csaló képe is kikerült, az is szuper volt, mikor ilyen esetek megírása miatt kerülhették el sokan, hogy a pénzük megtévesztők zsebébe vándoroljon. De olyan is előfordult, hogy ártatlanok kerültek célkeresztbe, becsületes embereket hurcoltak meg egy-egy internetes hecckampány miatt. Most akkor jó, vagy rossz, hogy bárki bármit kitehet? Ha kellően drámai és sokakat érintő esete, a több ezres megosztás garantált, az áldozat szabad préda. A sok megosztás, a rengeteg komment könnyen hiszterizál mindenkit, éberebbek leszünk, készenlétbe kerülünk, félünk. A konkrét esetben, az ok nélkül bevaduló férfinál valóban jó volt, hogy épp a net miatt nem tudott áldozatot szedni. De nagyon kell vigyáznunk, minden esetben esetekben. És igenis kockázzuk ki a szemet, mert ki tudja. Utólag sok mindent nehéz – ha nem lehetetlen – jóvá tenni.
