Poszt ITT

Gerlóczy: Gyurcsány, takarodj!

producer, rendező (producer, rendező)
producer, rendező (producer, rendező)

Nem kell beszarni, minden megoldható. Csak a pénz, ugye, mindig az a gond. Meg, hogy mi a tét!

Nemrég megkeresett egy producer. A producerek néha felbukkannak, aztán eltűnnek. Pár napig mással sem beszélsz csak a producerrel, aztán soha többé nem látod viszont. Úgy tűnnek el, mint a tűzszerészek, jönnek, megnézik, robban, nem robban, viszlát. Szerencsés esetben nem írtál alá semmit. Ismered a producert és nem lepődsz meg rajta. Most sem a producerről akartam beszélni, hanem a tervről. Legelőször 2010-ben bukkant fel egy producer, hogy csináljunk filmet a Csemegepultos naplójából, aztán 2012-ben is volt valaki, akivel napokig telefonálgattam, baromi klassz minden, nagyon klassz, öregem, tök jó lesz, figyelj, ebbe benne van egy nagy izé, ez nagyon jó lesz, öregem, legutoljára pedig pár hete keresett meg egy producer, hogy akkor most azt kéne csinálni, hogy… De van egy nagy különbség a 2010-es, a 2012-es és a mostani megkeresés között. Időközben a Csemegepultos naplója történelmi film lett.

Máris mondom miért:

“…eldöntöm, hogy sétálni megyek. Útitervet is készítek. Átmegyek a Margit hídon, aztán a felső rakparton a Lánchídig, és vissza a pesti felső rakparton. Viszek magammal jegyzetfüzetet, mert tudom, hogy ma gondolkodni is lesz kedvem, az emlékezőtehetségem viszont ettől még nem javul. Csak romlik évről évre. Peckesen lépkedem végig az előre megtervezett útvonalamat. A Roosevelt tértől a Kossuth térig a villamossín és az úttest közti vékony betonperemen sétálok. Enyém a tér, nyílegyenes és céltudatos az utam. Kossuth szobránál leülök és elszívok egy cigit. Orcámat a nap melegével simogattatom. Senki sem hív fel. Én sem hívok senkit. Hazamegyek.”

Ez a látszólag jelentéktelen jelenet óriási lehetőségeket rejt. Szerintem kihagyhatatlan. Lesznek viták, rendben, lesznek, de meg fogunk egyezni. Nem kerül sokba, úgy 2-3 milliárdból megoldható. Pedig csak 8 éve történt, 2007 őszén. A Kossuth térről akkor már elköltöztek a sátorozók, de azért tüntettek még ott hagyományosabb, otthon hugyozós módszerekkel. Gondolom, hogy a Nemzeti Filmalapnál nagyot csettintenének örömükben egy ilyen jelenetet olvasván, bár rendben, elismerem, hogy még lehetne dolgozni rajta, még nem egészen világos, hogy mi a tét, tudom.

 

KÜLSŐ. KOSSUTH TÉR – NAPPAL

Lajos a régi Kossuth szobornál ül és dohányzik. Élvezi a napsütést. Elnyomja a cigit, feláll. Undorodva nézi Kossuth szobrát, majd elindul hazafelé. Károlyi szobránál megáll. “Rendet kéne már tenni itt!” – mondja magában.

TÜNTETŐ KK (képen kívül)
Gyurcsány takarodj!

Lajos elindul haza.

 

Fel is hívom a berendező barátomat, hogy nincs-e véletlenül 20 darab platánfája raktáron, biztosan megoldható. A József Attila szobrot majd CGI-al megoldjuk, akárcsak a többi kisebb kellemetlenséget, vannak archív felvételek abból a korból, nem kell beszarni, minden megoldható. Csak a pénz, ugye, mindig az a gond. Meg, hogy mi a tét!

Ezen kéne még gondolkodni.

És ha már így nosztalgiázunk kicsit, van valami, amit mindig elfelejtek megköszönni, megteszem most, köszi a Jobbikot, Feri!

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik