Mottó:„A huszonnyolcadik percben járunk, annak is a legvégén” (Fülöp László)
Szuperül kezdődik a torna, mészárolnak a hollandok, triumfál Costa Rica, izgalmas csoportmeccset játszik Olaszország (!), erre a magyarok megint csak a régi mondást mantrázzák magukban: Magyarországon mindenki ért a focihoz, kivéve a futballistákat, az edzőket, a szakértőket (Bánfi „Honduras Dél-Amerikában van” János) és a kommentátorokat.
A kommentátorokról mindenki tudja, hogy irtóznak a csendtől, imádnak beszélni, sőt kényszeres késztetést éreznek a szövegelésre, még akkor is, ha nem történik semmi. Utóbbi esetben minimum egy „A közönség a mexikói VB-n feltalált úgy nevezett hullámzásba kezd”-bővített mondatnak muszáj elhangzania, de persze a statisztikák és adatok mindig kéznél vannak. „Ebben a stadionban a hazai csapat eddig 25-ször nyert fehér mezben”-típusú, semmiről nem szóló, semmilyen normális következtetésre nem alkalmas adatfetisiszta hozzászólások zümmögnek a tévéből véget nem érően.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Gundel Takács Gábor megpróbálja kicselezni a számítógépet, Mezei Dániel ódákat költ az Amazonashoz, Fülöp László irtózik az egyszerű mondatoktól. Közben valódi következtetésekre és tényleg informatív gondolatokra, a játék képé alapján születő felismerések levonására, vagy akár érzelmi azonosulásra (és nem szurkolásra) képes kommentátorokat az internetes felületeken lehet leginkább megtalálni.
A többieknek marad a köztévé topszelekciós dream-teamje (ne legyünk igazságtalanok, P. Fülöp Gábor teljesen normálisan közvetített, amikor láttam), a stúdióban hol a a néhai Später Erzsébet sminkjébe falazott Petrovics-Mérei Andrea, hol pedig a ballagó mezőgazdasági szakközépiskolás Mohai Bence beszélget szakértőknek bélyegzett kiöregedett focistákkal, olykor kihívják őket felelni, akkor a zuperfantasztis digitális képernyő előtt elmondják dadogósan az Anyám tyúkját, majd megkönnyebbülve leülnek.
Kegyelemkettes, de hosszú távon ez kevés lesz.
Levesszük a hangot.
