Az egész úgy kezdődhetett, hogy Orbán Viktor szereti Rejtő Jenőt.
Nem véletlen, hogy a Nemzeti Könyvtárba az ő ajánlására vette be megbízottja, Kerényi Imre a zseniális írótól A három testőr Afrikában, a Piszkos Fred közbelép és a Csontbrigád című regényeket. A kormányfő vélhetően a teljes életmű ismeretében választott, egyébként szerintem igen jól. Az sem lehet véletlen, hogy Orbán Viktor nem a Vesztegzár a Grand Hotelben című Rejtő-könyvet ajánlotta. A reklámadó árnyékában mégis érdemes felidézni, miként virágoztatta fel Kund Wolfgang megözvegyülve, elszegényedve Kis-Lagonda szigetét. A festőművész hitelezői elől menekült. Remetének akart állni a szigeten, de utána inkább egyezséget kötött a bennszülöttek önjelölt királyával, Nayalával, aki korábban egy teherhajó fűtője volt. Így született meg az alku.
„- Ajándékot hoztam neked, malájok fejedelme.
– Nem baj, csak szép legyen – felelte Nalaya király.
Wolfgang átnyújtott a bennszülöttnek egy ultramarinkéket, mert ez kedvenc színe volt, és többet is tartott belőle a készletében. A maláj megnézte.
– Az ajándék szép, de már ettem ilyent. Mit kívánsz, csúf, öreg idegen?
– Ide hallgass, király. A szomszéd Bali-szigetről regényeket írtak, és azóta a bennszülöttek gazdagok. Miért ne utánozhatnád ezt a példát?
– Nem tudok regényeket írni, és a népemnél sem vettem észre ilyesmit.
– A regényt más írná, és te meggazdagodnál… Tudod te, mi az a reklám?
– Még nem ettem.
– Nem ennivaló. Elmagyarázom neked, hogy mi a reklám. Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.
– Értem. Ez a reklám.
– Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek hogy valaminek örülni fognak. Én festek a szigetről, az újságok írnak, és a vállalkozók bedőlnek. Ezt úgy mondják, hogy fürdőhely. A turisták vad fehér törzse, amely a Baedecker nevű istent imád, ellátogat ide. Ezt hívják konjunktúrának. Kis-Lagonda fürdőhely lesz.
Fűszerültetvény Malajziában, a Penang-szigeten
Forrás: Europress Fotóügynökség
Őfelsége gondolkozásba mélyedt.
– A tipp nem rossz — mondta azután, fűtői múltjából hazajáró kifejezéseinek egyikével.
És hozzáfogtak. Wolfgang visszaúszott Jávára, és akcióba lépett.”
(Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben)
Nayalától a reklámadóig
Wolfgang festőművész ultramarinja árnyalhatja mindazt, amit a reklámadóról gondolunk. Kis-Lagonda uralkodója is gyorsan megértette, miért jó a reklám. Nem ehető, de etetni lehet vele! Nayala megszerette, mert szerette a pénzt. A pénz hatása az etetésre egyértelmű. A reklám hatása is, a festett valóságtól függetlenül. Kis-Lagonda önjelölt uralkodója is felfogta, miért jó a konjunktúra.
Már csak azt a kérdést kell feltenni, reklám-e, ha a reklámadót azzal reklámozzák, hogy a sarc az arányos közteherviselés miatt fontos.
Ez jó reklám az emberek felé, akik nagyon nem szeretik az adót, de nagyon szeretik, ha az állam eteti őket mások adójából. Az emberek valóban szeretnek örülni, és Magyarországon egyre többen kajálják a reklámot. Érthető, ha valamit tenni akarnak a nagy össznépi gyomorrontás ellen, ami nem olyan veszélyes, mint a bubópestis Kis-Lagondán, de azért… Mivel túl sok a reklám, adónak is lennie kell és hihetetlen távlatokat nyithat, ha mindent megadóztat a kormány, amit sokall.
