Kisgyermekeink reggeliző asztalán – természetesen azokról a családokról beszélek, amelyeknek van házuk, a házban van konyha, és abban a konyhában van asztal – olyan százból harminc asztalon ugyanaz a kis piros babból készült babfőzelék található, mint a dél-szudáni kisgyermekek reggeliző asztalán, mondták nekem japán bankárok. A nemzeti jövedelem alapján felállított országrangsoron a tavalyi listához képest két ország teljesített csak kevésbé jobban azoknál az országoknál, amelyek az egy évvel korábbihoz képest jobban teljesítettek. Dél-Szudán egyébként nem pusztán a gyermekétkeztetési potenciál tekintetében mutat hasonlóságot Magyarországgal. Náluk is vannak füves puszták, őket is több ízben gyarmatosították, ők is függetlenek lettek pár napra 1956-ban, ők is tízmillióan lennének, ha nem gyilkoltak volna lekét és fél millió embert a polgárháborúkban, és végül, de nem utolsósorban ők is 2010-11-ben fogtak össze példátlanul.
A címtől eltekintve (Oyee!) megdöbbentő a hasonlóság a két ország himnuszának szövegei között is, ám a dél-szudáni himnusz sajnos csak angolul hallgatható, mert Dél-Szudánban a sok-sok törzs sok-sok nyelvet beszél. Lám, lám, ebben is hasonlítunk hozzájuk.
A POSZT itt! rovat már a Twitteren is! Kövess ott is minket!
