Poszt ITT

Dicséri a magyar zenészeket a Stones szaxofonosa

Két koncertet is adott Magyarországon Balázs Elemér együttesével Tim Ries amerikai szaxofonos.


Fotó: Lourdes Delgado

A szigetszentmiklósi Nemcsak Jazz Klubban adott koncert után beszélgettünk az amerikai sztárral, aki sok kiváló zenész mellett a Rolling Stones-szal is turnézik.

Hogyan került kapcsolatba magyar zenészekkel?

A nyolcvanas évek végén együtt játszottam Belgiumban a No-Spa együttessel, ott ismertem meg Balázs Elemér dobost. Azóta sokszor játszottam vele és Oláh Kámánnal. Elemér tavaly szólt, hogy működjem közre az East Gypsy Band lemezén, és most is ő hívott meg.

Ezen a lemezen több cigánydal feldolgozása is szerepel. Mennyire ismeri ezt a műfajt?

New Yorkban gyakran játszom zsidó zenét, és azt tapasztaltam, hogy sok a hasonlóság a két műfaj között, ez segített abban, hogy beilleszkedjek a zenekarba.

Mit gondol a magyar dzsesszzenészekről?

Elemér együttesének tagjai a világ élvonalába tartoznak, ezt az USA-ban is mindig mondom a barátaimnak. Bármely amerikai bandába beférnének. Ahhoz viszont ott kell élni, hogy az embert jobban megismerjék.

Régóta játszik a Rolling Stones-szal is. Hogyan tudja összeegyeztetni a rockot és jazzt?

Mindenféle zenét szeretek, nem tartom dzsessz- vagy rockzenésznek magam. Csak az jelenthet gondot, hogy az időpontokat nem könnyű összeegyeztetni. Persze ha a Stones hív, arra nehéz nemet mondani, már 12 éve játszom velük. Az utóbbi négy évben viszont nem turnézott a zenekar, úgyhogy mostanában többet tudtam foglalkozni a saját zenéimmel.

Milyen a jazz helyzete a műfaj szülőhazájában, Amerikában?

Nem könnyű. A jazz mindig is rétegzene volt, de manapság még nehezebb a helyzet. Ha nem lennének koncertek Európában és Japánban, egy csomó amerikai zenész megélhetése veszélybe kerülne.


Fotó: Lourdes Delgado

Mit csinál a következő hónapokban?

Los Angelesben részt veszek egy szaxofonbemutatón, aztán Finnországba megyek játszani helyi zenészekkel, majd Argentínában és Brazíliában lesznek koncertjeim. New Yorkban Jack de Johnette-tel játszom, és mindeközben zenét írok egy nagyzenekarnak.

Soha nem megy szabadságra?

Nem szoktam. Hosszú idő után tavaly fordult elő először, hogy nyáron engedélyeztem magamnak néhány napot a portugál tengerparton. Szerencsésnek tartom magam, mert nekem az utazás és a zenélés az igazi szabadság.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik