Nyugdíjdilemmák
Közgazdász-társadalmunk iazon szűk kisebbségéhez tartozom, akik szerint az 1997. évi nyugdíjreform elhibázott volt. Például ma már nyilvánvaló, hogy a nyugdíjrendszerek felosztó-kirovó versus tőkefedezeti dualitása másodlagos, ennél lényegesen fontosabb, hogy azok szolgáltatással vagy befizetéssel meghatározottak (defined benefit – DB, illetve defined contribution – DC), miközben 1996-1997-ben e két terminus technicus jószerivel ismeretlen volt még a nyugdíjreform munkálataiba bevontak körében is.
Az elöregedő társadalom bizonytalanságaira „a politika számos országban a nyugdíjrendszerek részleges privatizációjával válaszolt” – mondja Barcza György (Nemzeti takarékoskodás – Figyelő, 2005/14. szám), ami igaz, de közgazdaságilag nem releváns magyarázat: valójában a DB-rendszerek részlegesen DC-vé alakítása történt, egyúttal az állami és/vagy felosztó-kirovó nyugdíjrendszer jelentette implicit államadósság tényleges, explicit államadóssága konvertálása zajlott le – ez a „privatizáció” közgazdasági tartalma.
Az írás másik problémás része a megoldási javaslat. A népesség öregedése a nyugdíjasok arányának emelkedésével jár, amit Barcza György – az amerikai jegybankelnökre hivatkozva – a megtakarítások növelésével vél ellensúlyozhatónak. Szerinte a nagyobb megtakarítás gyorsabb növekedést jelent, ami feledtetni tudja a nyugdíjasok arányának növekedését. Csakhogy a gazdasági növekedés végső mozgatója a technikai fejlődés, a növekedési potenciál pedig véges; a megtakarítások hosszabb távon csak annak szintjéig konvertálhatók növekedéssé. Az öregedés negatív hatásai nem cselezhetők ki gazdaságpolitikai trükkökkel (a gazdaságpolitikának a társadalom öregedése nélkül is feladata a megtakarítások mennyiségének a növekedési potenciálhoz igazítása). Emiatt mindenképpen indokolt olyan népesedéspolitika folytatása, amely közelebb visz a stacioner népességhez.
NÉMETH GYÖRGY
Közraktározás és intervenció
Minden kezdet nehéz. Ezt ibizonyítják a 2004/2005. évi, már az Európai Unió által finanszírozott, gabonaintervenciós tapasztalatok is. A felvásárlás ugyanis március idusán már elérkezett a végrehajtási időszak feléhez, de a tényleges felvásárlás az összes felajánlott mennyiségnek csupán a 20 százalékát érte el. Az intervenciós raktárbázis nagysága, amelynek az intervenciós időszak kezdetekor 100 százalékban rendelkezésre kellett volna állnia, még jelenleg is alig éri el a felajánlott gabona mennyiségének a 60 százalékát.
Ez a kép első látásra kilátástalannak mutatja a magyar gabonatulajdonosok helyzetét. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) legutóbbi rendeletmódosításai megteremtették a gabonaintervenciós felvásárlás sikeres végrehajtásának feltételeit. A jelenleg rendelkezésre álló 16-17 millió tonnás gabonaraktár-kapacitás viszonylag nagy valószínűséggel egy-két millió tonnás, magas technológiai színvonalú kapacitással bővülhet a következő évben. Szakértői vélemények szerint a jelenlegi raktárkapacitás több mint fele – körülbelül 9 millió tonnányi – magasan megfelel az unió intervenciós előírásainak.
A magyar közraktári törvényben szintén az áru mennyiségének és minőségének a megóvása szerepel. Ezen felül a közraktáraknak legalább 500 millió forint saját vagyonnal, valamint biztosítással kell rendelkezniük az esetleges mennyiségi, illetve minőségi problémák azonnali „közraktári” rendezése érdekében. A közraktárak működését külön Közraktári Felügyelet ellenőrzi. Jelenleg három közraktár működik Magyarországon, s ezekben hozzávetőlegesen 3-4 millió tonna gabona tárolását felügyelik. (Részletek a hivatal honlapján: www.aik.hu.)
Az FVM-nek a 2005. március 26-i közlönyben megjelentetett rendeletmódosításai, amelyek az intervenciós raktárakkal szembeni minőségi követelmények reális szintre állítását, és a közraktárak intervenciós felvásárlási folyamatba való bevonását rendelik el, gyors és eredményes megoldást kínálnak a gabonaintervenciós felvásárlás sikeres befejezéséhez.
RIEGER LÁSZLÓ
igazgató, Mezőgazdasági
és Vidékfejlesztési Hivatal
Hibaigazítás
Technikai tévedés folytán a iTalentis programról szóló cikkünkben (Szilícium-medence – Figyelő, 2005/14. szám) közölt fotó hibás képaláírással jelent meg. A képen valójában nem Kenyeres Sándor, hanem a Talentisért felelős programigazgató, Takács Ernő látható. Az olvasók és az érintettek elnézését kérjük.
A szerk.
