Tízéves a BÉT határidős piaca
Visszakapaszkodóban
A jubiláló határidős piac forgalma növekedőben van, ám a látszat csalóka: a kereslet és a kínálat általábana börzén kívül találkozik.
Kétórányi kereskedési idő, a tőzsdei látogatói térben felállított két BUX-monitor előtt egymás hegyén-hátán piros és zöld számokat bámuló, s az iakkor még újdonságnak számító mobiltelefonon brókereiket hívogató befektetők. Az üvegfal túloldalán nyílt kikiáltással kereskedő, üvöltő, mutogató brókerek, a nagy elmozdulások idején a szükséges elszámolások miatt órákra leállított kereskedés, féláron kiárusított luxusautók és lakások – ezek mind a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) határidős piacának első éveihez kapcsolódó „képek”. E szegmens immár tinédzserkorba lépett, a kereskedés teljesen elektronikusan zajlik, túljutott az ezredfordulón tapasztalt forgalmi mélyponton, s új kihívások elé néz.
A DEVIZA ÉLRE TÖR. Amikor 1995-ben a határidős piac az értéktőzsdén is megkezdte működését, kevesen számítottak a forgalom robbanásszerű felfutására. Jött azonban a szinte senki által nem várt nagy részvényár-robbanás, néhány hét alatt kisbefektetők tömegeit csábítva át az azonnali piacról. Igaz, a részvényekkel is jól lehetett keresni, a határidős piacon azonban a pénz többszörösével lehet fogadni a jövőbeli árfolyamokra, így a merészebbek gyorsan rákaptak a határidős BUX-ra. Az orosz válság aztán – több száz kisbefektető mellett – a felelőtlen brókercégeket is padlóra küldte, a forgalom drasztikusan visszaesett. A 2001-es mélypont után azonban lassan ismét beindult a határidős piac emelkedése, s tavaly már sikerült az 1998-as csúcs háromnegyedét megközelíteni (lásd a grafikont).
A befektetői kör és a határidős piac egyes termékeinek népszerűsége azonban igencsak megváltozott. A „fénykorban” a BUX szinte egyedül vitte a prímet, a mostani felfutás azonban leginkább a devizapiac, kisebb részben pedig a határidős részvények forgalmának köszönhető. Nagyot téved azonban, aki ez alapján pezsgő kereskedés képét látja maga előtt. A BUX-piac decemberi lejáratát leszámítva ugyanis ajánlati árakkal is alig találkozni, a forgalom nagy része olyan kötések keretében realizálódik, amelyeknél nem a tőzsdén találja meg egymást a kereslet és a kínálat, hanem előre kialkudják a felek az üzletet, amit aztán a tőzsdén csak megkötnek.
A határidős részvénypiacon létrejött ügyletek általában egy, az ügyfél és a bróker számára egyaránt előnyös konstrukció szülöttei. A befektető vételi pozíciót vesz fel például Mol-részvényből, a brókercég pedig úgy biztosítja profitját, hogy megveszi a papírokat az azonnali piacon, majd a befektetővel szemben állva, az üzlet „másik lábát” adva, eladási pozíciót nyit ugyanannyi részvényre a határidős piacon. A kötés árát az aktuális kamatszint határozza meg. A brókercég jól jár, mert kockázatmentesen megnyeri a kamatot, a befektetőnek pedig nem kell részvényeket vennie, a határidős piacon kisebb befektetéssel jóval nagyobb összeggel tud játszani. A tőkeáttét itt sokkal nagyobb lehet, mintha például lombardhitelt venne fel és abból finanszírozná részvényvételeit.
TÚL DRÁGA. „Az utóbbi tíz évben rendkívül szépen fejlődő hazai devizapiac sajátos módon pont a forgalom növekedésében leginkább érdekeltnek gondolt bankok, a központi elszámolóház és a tőzsdék fogságában veszít fejlődésének dinamikájából” – mondja Karagich István, a piac egyik legmeghatározóbb szereplőjének BloChamps Kft. pénzügyi igazgatója. „A várakozások szerint hamarosan egybeolvadó BÉT és Budapesti Árutőzsde ugyanis, jelenleg amolyan kvázi határidős devizapiacként működve, elsősorban a pozíciók klíringelésére és nyilvántartására szolgál” – teszi hozzá a szakember, aki a BÉT születésnapi rendezvényén díjat kapott a piac érdekében tett erőfeszítéseiért. A magyar devizapiac befektetői ugyanis – legyen szó akár a devizakockázataikat menedzselő, fedezeti (hedge) üzleteket kötőkről, akár a profit reményében kockáztató spekulánsokról – számlavezető brókercégeiket, azok pedig a velük kapcsolatban álló bankokat használják üzletkötésre. A bankoknak pedig egyáltalán nem érdekük még a saját treasuryjük számára fajlagosan nagyobb terhet jelentő, kis tételben üzletelő ügyfeleket sem a börzére terelni. Mivel a tőzsdei üzletkötés díjai a bankközi piacéhoz képest a többszörösére rúgnak, a banki treasuryk kényelmes helyzetben vannak. Visszariasztja a tőzsdétől a befektetőket a merev árjegyzési metodika, továbbá a likviditás hiánya is. Jelenleg a tőzsdei devizapiac egyetlen nagy vonzerejének a bankközi ellenében az számít, hogy magánszemélyek itt elért profitját nem terheli árfolyamnyereség-adó, nem biztos azonban, hogy ez még sokáig így marad.
Karagich István szerint a költségkülönbség csökkentésére a BÉT a Központi Elszámolóház és Értéktárral (Keler) összefogva tehetne lépéseket. Az olcsóbbá tett tőzsdei és klíringdíjak talán elgondolkodásra késztetnék a kis és közepes megbízókat, hogy devizaüzleteiket az árjegyzők és a növekvő számú megbízó révén likviditást teremtő tőzsdei piacon valósítsák meg. Mindez azonban még kevés: Karagich szerint az ügyfelek továbbképzésére is szükség lenne. A legnagyobb befektetők, a nagy külkereskedelmi cégek is kemény pénzeket dobnak ki az ablakon azzal, hogy nem versenyeztetik a treasuryket, sok esetben nem diverzifikálják megfelelően fedezeti módszereiket, nem áldoznak eleget a legjobb fedezeti stratégia kidolgozására. Ezért szükség van arra, hogy a tőzsde mellett a bankok is szemináriumokkal, konferenciákkal, szakkiadványokkal segítsék a devizakockázatot futó cégek pénzügyi vezetőinek továbbképzését. Közös érdek ugyanis, hogy az aktívabbá váló hedge-elők révén a piacok forgalma markánsan bővüljön, s akkor a határidős piac 15. születésnapján az eddigieknél is sikeresebb múltat idézhet majd fel a tőzsde.
ács gábor
A kikiáltásos korszak. Új kihívások.
