Annak a korszaknak már rég vége, amikor egy arckép elkészítéséhez külön fotósra és fényképezőgépre volt szükség, de már azt az időszakot is túlhaladtuk, amikor a mobiloknak csak hátoldali kamerája volt, ezért a fürdőszobai tükör előtt kellett pózolnunk, háttérben a bojlerrel és a szennyessel. Az előlapi kamerák kiválóan alkalmasak az önfotózásra, azaz bejáratott néven szelfizésre, de persze ezt is lehet rosszul csinálni. Mivel egyébként meg az összes ismerősünk úgyis azon dolgozik, hogy tökéletes szelfiket rakjanak ki magukról, egyfajta versenyhelyzetben érezhetjük magunkat, szóval harcra fel!
1. Adjunk magunkra!
Igen, az első tanács ennyire triviális. De gondoljunk bele, a szelfit egy magunk előtt 40-50 centire tartott telefonnal készítjük, jó esetben átlagos világítás, összevissza árnyékok mellett, ilyenkor bizony látszanak a karikás szemek, az elkent smink, a lenőtt haj, és az összes többi apró “baleset”. Szóval mielőtt szembekattintjuk magunkat, esetleg rendezzük kicsit az arcunk és fejünk ügyes-bajos dolgait.
2. Figyeljünk a háttérre!
Egy szelfin nem millió különféle eseményre, részletre figyel majd a néző, mint egy tömegjeleneten vagy tájképen. Ott a fejünk, és ami mögötte van. Nehéz nem észrevenni, ha egy koszos fal, egy fűtéscső, vagy épp valami bávatagon belevigyorgó ismerősünk fél feje lóg bele a háttérbe, ilyenkor aztán bármilyen csodás is az arcunk, a nézők teljesen másra fognak figyelni a képen.
3. Irány a fény!
Bármennyire is hangulatos az éjszakai buli, annak semmi értelme, hogy egy félhomályos pincehelyiségben, egy vörössel alig megvilágított koncertteremben, vagy épp hazafelé, a bávatag holdfénynél próbáljunk jóféle szelfit összehozni. Ugyan a telefonok kamerái manapság már igyekeznek az ISO érték szabályozásával “felhúzni” a túl sötét képeket, egy bizonyos félhomály-szint alatt már csak nagyon szemcsés, élvezhetetlen képek születhetnek.
4. Nem mindegy, milyen a fény
Rendben, tehát kell valami jó megvilágítás, de mi legyen az? Értelemszerűen lehet a nap, ilyenkor arra figyeljünk, hogy ne legyen vakítóan világos az összkép.Mesterséges fény esetében kerüljük a neont, ami csúnya elszíneződéshez vezethet, de arra is ügyeljünk, merről esnek az arcunkra az árnyékok, amik extrém esetben kiváló horrorhangulatot kölcsönözhetnek az önarcképnek még akkor is, ha ezt nem akarjuk. Szintén fontos, hogy “a napba lehet nézni, de…” nem érdemes. Ugyan tudjuk, hogy nap felé tartott kamerával nem fotózunk, mert “beég” a kép, de ha mi magunk nézünk a nap felé, akkor pedig a Nemzetközi Csíkszemvillantó Bajnokság élmezőnyében találhatjuk magunkat a hunyorgásunk miatt.
5. Reszket a mobil, mert madárka szállott rá
Ugyan a szelfikészítés általában valamilyen automata fotózási üzemmódot feltételez, arra azért figyeljünk, hogy még így is életlen lehet a kép, ha mondjuk mozgó járművön, vagy gyaloglás közben próbáljuk elkapni legszebb mosolyunkat. A legjobb, ha nyugodt, mozgás- és rázkódásmentes környezetben próbálkozunk, stabilan helyezkedünk el, és ha még a telefont tartó karunkat is meg tudjuk támasztani valahogyan, az már a fixálás csúcsa.
6. Vigyázzunk a szögekkel!
Mármint persze nem arról van szó, hogy ne lépjünk szögbe szelfizés közben (bár ez sem elhanyagolható jótanács, már csak a fájdalmas arc antifotogenitása miatt is), inkább arról, milyen szögből fotózzuk magunkat. Enyhe esetben csak annyi történik, hogy torzul az arcunk, és túlzottan felülről fotózva tojásfejünk, alulról nézve krumplifejünk lesz. Aztán persze az sem túl előnyös, ha egy lentről készült fotón egészen a koponyánk tetejéig el lehet látni az orrlyukunkon át. Ha meg túl közelről lőjük az önfotót, a fejünk fele a képen kívül marad, ráadásul az utolsó pórusig beleég minden bőrhiba és kellemetlen részlet a nézők retinájába.
7. Ne adjunk le a minőségből!
Szelfit lehet ugyan több éves, gyenge kamerával rendelkező mobillal is készíteni, de csak magunkkal tolunk ki így. Az 1-2 megapixeles, fényviszonyokra szinte teljesen érzéketlen előlapi kamerácskákat néhány éve még nem azért biggyesztették a telefonok előlapjára, hogy azokkal szép, részletes önarcképeket lehessen készíteni, hanem azért, hogy egy videóhívást viszonylag élvezhető minőségben le tudjunk bonyolítani. Ha viszont ezekkel a “szódásüveg-lencsékkel” próbálunk rendes fényképet összehozni, az eredményt gyakran a legügyesebb utószerkesztéssel sem lehet használhatóra faragni. A cikkhez egyébként egy Huawei P9 Lite frontkamerájával fotóztunk, amely 8 megapixeles – az átlagos mobilok többségében ekkora a hátlapi főkamera. Ráadásul nem csak a megapixelek száma számít, hanem az is, milyen látószögű, fényerejű a kis kamera. Ha valakinek telefonvásárláskor már előre elhatározottan fontos a szelfizés, érdemes egy szolgáltatónál vagy bemutatóteremben kipróbálnia az adott modellt.
8. Szerkesszünk!
Ha elkészült egy tűrhető szelfi, ne akarjunk rögtön a megosztás gomb felé nyúlkálni. Ha van időnk, nézzük meg otthon nagyban az elkészült képet, és akár eresszük át valamilyen fotómanipuláló alkalmazáson. Ha pedig mindenáron azonnali közösségi sikerre vágyunk, legalább a telefonon található szerkesztővel próbáljunk kicsit végigmenni a nyers fotón. Érdemes játszani kicsit a fényerővel, a színtelítettséggel, a kontraszttal, de jó ötlet levágni a kevéssé sikerült képrészleteket, vagy akár egy másfajta képaránnyal elérni a kívánt hatást. Ehhez persze az sem árt, ha a telefon kijelzője elég jó felbontású, valamint fénygazdag, kontrasztos képet ad, hiszen egy gyenge kijelzőn akár azt is gondolhatjuk, hogy béna szelfit készítettünk, pedig csak a megjelenítés csalóka. Amint látható, a Huawei P9 Lite 5,2 hüvelykes képátlójú, full HD felbontású IPS kijelzőjén nem akadt gondunk ilyesmivel.
9. Effektezzünk!
Ha tényleg valamilyen őrült végeredményre vágyunk, egy csomó effekt áll rendelkezésünkre: többek között a telefon beépített fotószerkesztőjével is próbálkozhatunk, de az alkalmazásboltokban tengernyi egyéb képmanipuláló appot találhatunk. Az extra hatások próbálgatásakor maradhatunk a művészinél (például a fekete-fehér képből kiemelt egyetlen szín lehet hatásos), de el is szállhat a fantáziánk, hogy graffitivel, tapétákkal és torzításokkal valami igazán agyament eredményt érhessünk el. Itt persze megint nem árt, ha a telefon is bírja a kiképzést, de a tesztben használt P9 Lite nyolcmagos processzorát semmilyen fotószerkesztő app nem izzasztotta meg.
10. Tartsunk mértéket!
A legutolsó tanács már nem a szelfik elkészítésével, hanem azok gyakoriságával kapcsolatos. Ha igazán hatásosak akarunk maradni, ne készítsünk és töltsünk fel minden áldott pillanatban valami új szelfit. Ahogy a kocsmabölcsesség tartja, Miss World arcát is meg lehet unni, ha folyton az arcunkba tolják – ha a közösségi oldalakon minden nap a saját arcunk újabb és újabb variánsaival telítjük túl az ismerősök receptorait, kapcsolataink száma rohamos csökkenést mutathat. A szelfinek is akkor van értelme, ha tényleg újat mutat. Fodrász, kozmetikus, plasztikai műtét, fejcsere után érthető, de számathat az is, hogy mi a háttér, mutat-e újat a környezet, netán dupla szelfin a partner is lényeges – ekkor tényleg indokolt egy új szelfi, egyébként viszont hagyjuk “kifutni” a meglévőt!
